English

Egy nap a városban

Itt van egy fotó, ami sokat mesél a Rákóczi tér mai állapotáról (ha jól olvassuk)

szucsadam 2018 április 18.
Címkék: gasztro városkép

Íme a képrejtvény, ami a Rákóczi téri vásárcsarnok mellett készült:

dsc08487_1.JPG

Elég sok kontrasztot láthatunk a fotón, próbáljuk elemezni a látottakat. Látunk egy “Egyszerűek Büféje” elnevezésű kis étkezdét, több helyen utalást a hot-dogra, hamburgerre, sült krumplira. A dizájnelemek, tehát a kopott lambéria, az ablak körüli fénycsík és a Pepsi feliratú állvány mind arra utal, hogy odabent a bizalomgerjesztőnél többet csilingelt a mikró a büfé élete során.

A kontrasztot a Pulled Pork szendvics felirata adja, amit legfeljebb Londonban adnak egy Diner for the Simple Minded nevezetű helyen. Itthon azért ez nem annyira általános.

És ott van a srác, séfkabátban, övé a hely. Séfkabátban, mondom még egyszer. Fodrásznál nemrég volt, a megjelenése általánosan is rendben van, a tekintete bizakodó, mosolyog. Ha azt gondoljátok, hogy egy Rákóczi téri konyháról, aminek a neve ráadásul az “Egyszerűen Büféje”, egy ilyen alak jön ki cigizni, akkor nem jártatok még a Rákóczi téren.

Mi történhetett itt?

Kevés helyet változtatott meg annyira a négyes metró átadása, mint a Rákóczi teret, talán csak a kelenföldi végállomást tudnám egy lapon említeni vele. A tér, aminek stricikkel és utcalányokkal sem szűkölködő múltjáról dokumentumfilm is készült annak idején, teljesen megváltozott, és noha a környék néhány bizarr figurája még most is megjelenik az itteni padokon ücsörögve, mellettük sétálgató anyukák, diákok, a piacra igyekvő, itt lakó fiatalok is megtöltik a környéket. Nyílt egy nem annyira jó, de legalább igényes Oinos nevű étterem, és itt a Café Csiga is, ami szintén közkedvelt célpont, és magában hordozza mindazt, amiért szeretni lehet a nyolcadik kerületi kávézókat és szórakozóhelyeket.

Először arra gondoltam, hogy egy ellenforradalmárba botlottam. Hogy a tér gasztronómiája annyira felfutott az utóbbi évben, hogy már erőre kapott a “csak azért is igénytelenül eszem“ mozgalom, akiknek korábban a létezése is képtelenség volt, lévén hogy alig volt más alternatíva. De nem, a másik sarkon még mindig ott a Rákóczi étterem és taverna, ahol egyébként egész ehető velős pacalt, szalontüdőt vagy nyúlpaprikást lehet enni, és a sarkon kínaiak vágják a multikulti gyroshúst. Nem, továbbra sem pályázik itt senki a hatodik budapesti Michelin-csillagra, nincs értelme antifenszinek lenni szakács létünkre.

A megoldás (rákérdeztem): a képen szereplő srác így vette át a helyet, ezzel a felirattal, névvel. Vagyis nem egy dzsentrifikáció-ellenes név ez, inkább egy finom iránymutatás, belsős poén volt, ami mára érvényét vesztette, és inkább terhes lett az új generációnak. Rákérdeztem arra is, milyen minőségre lehet számítani, egyelőre a “nem fagyasztott húspogácsa” és a “nem főzött, rossz minőségű virsli” van elsősorban a célkeresztben, szóval ambíció van, de nem nagyívű. Mivel épp nagyon nem voltam éhes, nem tudtam letesztelni a helyet, talán legközelebb. Viszont a fotót meg akartam mutatni nektek, mert ennél megtévesztőbb képet ritkán látni.

süti beállítások módosítása