English

Egy nap a városban

Semmi jót nem nézel ki ebből a pizzásból, pedig… - Pinsa

szucsadam 2017 október 17.
Címkék: olasz gasztro pizza

A Király utcának azon a felén, ahol éjszakánként kevesebb részeg turista őrjöng - vagyis az Erzsébet körúton kívül -, a saroktól nem messze, egy köpésre a betérő vendéget véresre verő KFC-től, nyílt egy hely. Nem sok jót nézünk ki belőle, egyrészt ugye a lokáció is arra utal, mintha részt szeretne ugyan venni a sör mellé kínált olcsó szénhidrátgombóc gyakorlatában, de már nincs pénze arra, hogy beljebb merészkedjen. Az üzlet bejárata feletti cégér is olcsónak hat, odabent ugyan hatalmas a tér egy az utca felé pizzaszeleteket áruló helyhez képest, de inkább a kínai gyorskajáldák bútorai és burkolatai köszönnek vissza.

Akkor sem rohansz ide feltétlenül, ha épp most dobtak ki a KFC-ből.

Ha belépsz, és egy pillantást vetsz az árura, szintén nem jön meg az étvágyad. Én már egyszer kifordultam onnan, míg másodszorra arra sétálva meghallottam, ahogy a pult mögül előbukkanó két alak az utcára sietve kiabál egymásnak. Olaszul, hangosan, mediterrán hangulatba hozva. Bementem és kértem egy margherita szeletet.

Gyanússá kezdett válni a dolog, amikor várnom kellett, noha senki sem volt előttem. Az olasz srác ugyanis, aki keveset beszél magyarul, angolul pedig éppen úgy, mint Mario, a híres gombás vízvezetékszerelő (ezért én ettől fogva magamban Mariónak neveztem), betette a szeletemet a sütőbe, majd onnan kivéve egy kis paradicsomszósszal löttyintette meg, majd olyan mozdulattal szórt rá oregánót, mintha a világ legfinomabb dolgára tenné a koronát. Ezt tette elém:

dsc05031.JPG

Na, ÍGY már nem is olyan ronda, mint az utcáról nézve. És tényleg, emberek, egész jó a cucc. Nem egy csúcspizza, és nem is az a fajta, amihez a legtöbb helyen szoktunk, a vékony tésztás kerek féle. Inkább a Pizzicásra hasonlít, laziói stílusú, tepsis fajta (bár a tulajdonos állítja, hogy egyedi a stílusa, nem lehet utánozni, és ő sem utánoz semmilyen stílust, de neki nyilván ezt kell mondania ilyen távol Olaszországtól). Utána kértem még egy panserottit is, ami egy üregesre sütött tésztába rejtett mindenféle dolog, az állaga más, belül puha, kívül szíjasabb, ez sem egy gasztrocsoda, de tök jól csúszik. 

dsc05038.JPG

A két tulaj, akik ott dolgoznak a pult mögött, padovaiak. Adja magát a kérdés, hogy miért nem otthon sütik a pizzát, amire azt a választ kaptam, hogy de, otthon is sütik. Két éttermük van odahaza, és a visszatérő magyar családok közül többen győzködték őket, hogy nyissanak Budapesten is egy helyet. És nyitottak.

Mario (ahogy elneveztem) egyébként étteremnyitó-szakértőnek nevezte magát: állítólag Kínában is nyitott egy helyet - nem magának, megbízásból -, maga glettel, fest, burkol, készít pizzát, és csinálja a marketinget. Mint elmondta, Kínában ez annyiból állt, hogy egy rendezvényen fakanállal vert egy üres paradicsomos vödröt, és kiabálta, hogy olasz. Ezután követte őt egy tömeg a standhoz, és eladott 400 pizzát két óra alatt. Gyökegyszerű a képlet.

Egyébként a srác nagyszájú, hangos, TÉNYLEG olasz, a szó mindenféle értelmében, de eközben a legkedvesebb vendéglátós, akivel tlaálkoztam. Miután ugyanis elbeszélgettünk, és lazán kisétáltam elköszönve, hogy az utcán is készítsek fotókat, gyorsan utánam futott, zavarba jött, és azt kérdezte angolul:

- Mész, vagy… visszajössz még?
- Megyek, megyek már.
- Éééés… a számlát most rendeznéd, vagy inkább később?

Oké, tévedtem, a srác majdnem mindenben olasz, de udvariasságban egy angol úr. Csak tudni akarta, hogy fizetek-e, neki mindegy, vissza is jöhetek később. Majdnem ő kért elnézést.

A hely picit drágább, mint a megszokott szeletezők és pizzériák, 400 forint a szelet, 800 a hajtott panserotti, a hagyományos, egész pizzák kétezer forint körül vannak, de érdemes beugrani ide, ha errefelé éhezünk meg. Egyszerű kaja, nincs túlbonyolítva, a feltétektől nem ájulsz el, de a tésztán érezni, hogy nem egészen Budapesten járunk.

Pinsa Budapest
Cím: 1077 Budapest, Király u. 69
Nyitva: H-V 11:00 - 23:00

süti beállítások módosítása