Nem szoktunk gyakran írni a McDonald’s-ról, először és eddig utoljára akkor néztük meg egy hamburgerüket, amikor magyaros hetek keretében spéci hartai kolbászokkal tömték meg a zsemlét. 

És ennek oka van: a meki nem arról híres, hogy valami hihetetlen minőséget ad, sőt, még olcsónak sem számít, hiszen egy Big Mac árából már tisztességes hamburgert kapsz Budapesten szaftos húsból, szeretetből, szívből és egyéb tulajdonosi belsőségekből.

Ettől függetlenül a McDonald’s olyan, mint a fingás: mindenki csinálja, csak senki sem büszkélkedik vele. Amikor öt percünk van enni, előfordul, hogy mi is beugrunk hozzájuk (bár most, hogy megjelent androidra és iOS-re az appunk, ami mindig megmondja, hogy milyen fasza éttermek vannak körülötted Budapesten, egyre kevésbé van erre szükség), de a tapasztalat alapján a promóciós kaják mindig sokkal rosszabbak, mint az állandó tételek.

A kedvencem az volt, amikor a meki AMERIKAI heteket tartott.

Amerikaiakat!

De aki azt mondja, hogy sosem tolt be még jó szívvel egy Big Macet, az hazudik, vagy budai, és én például kimondottan szerettem a Big Tasty-t, aminek a forgalmazását nagyjából az egész világon beszüntette a vállalat.

Szóval a hosszú bevezető után térjünk a lényegre: azért írunk egy mekis kajáról az alapvetően minőségi étkeztetésre fókuszáló blogon, mert újra magyar hetek vannak és ennek keretében van

!libamájas burger!

Beszarás. Fognak egy méregdrága, különleges alapanyagot és rádobják a fűrészporszerű húsra, majd betolják az egészet a porló zsemlébe. Normálisak ezek?

Lelövöm a poént előre: a cucc ugyan folyton beleveri a fejét a mekis keretekbe, de egyáltalán nem ehetetlen.

Tegyük hozzá, hogy annyira nem is új, mert korábban volt már hasonló kaja a kínálatban, bár én arról pont lemaradtam, és azóta változtattak is valamennyit a recepten, mert a korábbiaktól eltérően most madársaláta került bele, de van sajt, négyféle borsból, tejföllel, mustárral készült szósz és zöldpaprika is.

Vegyük végig: a hús olyan, amilyen. A kolbászos verzió azért volt nagyon jó, mert az alapanyag Hartáról érkezett, márpedig abból a manufaktúrából olyan kolbászok szoktak kiesni, hogy még a Bűvös Szakács-szintű perfekcionisták is elégedetten csettintenek kóstolás után. Most más a helyzet, mert a szendvics a meki ismert és eléggé semmilyen húspogácsáját kapta.

A zsemle sem valami kézzel készült szenzáció, hanem ipari, bár az édeskés íz tök jól megy a hamburger többi részéhez. És akkor beszéljünk erről a többi részről:

A libamáj meglepően nagy. Tényleg, alig tudsz úgy beleharapni a burgerbe, hogy ne kerülne egy falat a szádba, ráadásul nem is valami papírvékony izéről beszélünk, hanem egy tisztességes méretű, nagy szeletről. És az íze is rendben van. Túl van sütve, száraz, messze van a jó éttermek által kínált minőségtől, DE NEM KATASZTRÓFA!

És az a helyzet, hogy a többi része is tökéletesen rendben van a cuccnak: a magyar csapat egyszerűen jó, sokkal jobb, mint a világ legtöbb részén dolgozó lokalizációk és egészen értelmezhető, emészthető dolgok kerülnek ki a kezeik közül, pedig nyilván nem egyszerű a multis keretek közt valami ehetőt alkotni. De a dolog működik, az ízek összedolgoznak, a csípős paprika váratlan felbukkanása tök jó és tényleg sikerült egy olyan burgert összerakni, ami ellensúlyozza, sőt, elnyomja valamelyest a problémás alapokat.

Ettől még nem lesz a McDonald’s egy Zing, egy Pista bás gőzburger, vagy egy Pesti Burger, vagy bárki más a menő mezőnyből, de a libamájas cucc egyértelműen élvezhető kaja, amit persze másoknak nem merünk elárulni, de titokban, egymás közt, amikor senki sem hallja, azért bevallhatjuk.

Töltsd le az App Store-ból alkalmazásunkat, a Városbant, ami mindig megmondja, hol van jó étterem a közeledben Budapesten, plusz még a gyermekéhezést is segíthetsz felszámolni vele úgy, hogy közben kedvezményesen fogyasztasz a város legjobb éttermeiben. Androidra itt, Windows Phone-ra itt érhető el.