Hír Interjú Kritika Riport

2016. október 25. 10:52, Cassiope

Alföldi beletalált

Legújabb rendezésének középpontjában egy szenvedélyes király áll, aki egyszerre vágyik uralkodni és szeretni. Míg őt szeretetéhség, addig udvaroncait a hatalomvágy kínozza. Fekete Ernő csodálatos játéka pedig mindenkit magával sodor. KRITIKA 

II. Edward 4 c Posztós János CAFe Budapest
Fotó: Posztós János

Gaveston alakját épphogy megvilágítja a fény. Testtartása, arckifejezése beszédes – sértett, és száműzött, II. Edward király kegyence és szeretője. Már első látásra sem nyeri el szimpátiánkat, pedig még nem is ismerjük. Hírt kap, melyből kiderül, visszavárja a király. Arcán ördögi mosoly fut át, és felfedi, kikre van szüksége visszatértekor: zenészekre. „Kik a lágyszívű királyt úgy hangolják, ahogy én akarom.”- kulcsfontosságú kijelentés. Alföldi Róbert rendezésében ehhez méltóan vannak igazi zenészek is, valódi hangszerekkel, részesei a történetnek, hol oldják, hol fokozzák a hangulatot. A zenekar egyben erős metafora is: a manipulátorok úgy játszanak a manipulálhatóakon, mint zenészek a hangszerükön.

Egy zsebkendőnyi térben feszülnek egymásnak a szereplők, szűkösen vannak. Kellemetlenül nem színházi tér a Budapest Music Center koncertekre kialakított színpada, eldönthetetlen, kedvez-e az előadásnak vagy sem. Mert néhol nem működik az akusztika, mintha küzdenének a színészek, mennyire beszéljék be a teret. Így valaki túl halkan, valaki túl hangosan beszél (és nemcsak a zenés részek alatt). Érdekes lesz, ha a produkció esetleg egy színházi közegbe kerül, akkor mennyire írja át az előadás feszültségét az új, kényelmesebb tér. Hiszen könnyen mozgatható előadásról van szó, a díszlet mindössze egy koromfekete fal. A jelmezek szintén a fekete összes létezhető árnyalatában pompáznak (díszlet-jelmez: Tihanyi Ildi), néha előfordul egy kis szürke is, hogy ne legyen ennyire nyomasztó az atmoszféra.

Edward királyról azonnal az jut először az eszünkbe, hogy meleg volt, és mennyire méltánytalan halált halt. Hihetnénk, hogy az előadás minimum szépíteni fog, esetleg kedvez az egyik oldal felé, de Alföldi meglepően tartózkodik az állásfoglalástól, ehelyett újraértelmezi Marlowe figuráit. Az összes szereplőt elviszi a végletekig, nem kímél, nem finomkodik. A központi kérdés az, vajon Gaveston szúrja az udvar férfiúinak a szemét (illetve a sok királyi kegy, melyben részesül), vagy a két férfi szerelme? Egyértelműen az előbbinek van nagyobb súlya. Nem szívlelik Gavestont, és erre jó okuk van. Olyan antipatikusan, és arrogánsan viselkedik, hogy már-már rokonszenvezni kezdünk Mortimerrel. Levizelni egy püspököt, megalázni egy nőt? Azért, mert megteheti? Gaveston ügyes manipulátor, aki felhasználja a királyt. De ahol felmerül az önzés, létezhet szerelem?

II. Edward 2 c Posztós János CAFe Budapest
Fotó: Posztós János

Mortimer a másik nagy játékos, míg Gaveston a királyt fűti, hangolja emberek ellen, addig ő Izabella királynét férje ellen. Pedig Izabella szereti a királyt, és egy ideig mindent eltűr neki, még a ribancozást, a megvetést is. Érthető, hogy Mortimer kihasználja a királyné kiszolgáltatott, mostoha helyzetét, aki fokozatosan elfordul férjétől, és a végén igazi hárpiává válik. Egymásra találásuk nem más, mint érdekek találkozása.

Edward a szemünk előtt bizonyítja, mennyire inkompetens király. Az országa nem érdekli, csak Gaveston. Érte viszont bármit megtesz. Érzi, hogy az udvar szemében szálka a férfiszerelem. Azonban addig hecceli, provokálja őket, míg mindenkit elüldöz maga mellől. A vágyának él, mondhatni, nem egy taktikus uralkodó. Becsülendő, hogy felvállalja szerelmét, de itt a hangsúly a hogyan-on van. Azzal, hogy nem bírja megfékezni Gavestont, sőt, mindenben támogatja, támadási felületet ad Mortimer számára. Egy király megbuktatásához nemcsak életvitele, szexuális irányultsága vezethetett; elég volt hamis vádakkal besározni, csapdába csalni. Számos uralkodó, és trónörökös vesztette életét ármánykodás miatt. Ha valaki nem volt elég keménykezű udvaroncaival, szeretőivel – önként rohant a vesztébe. Edward nem abba bukik bele, hogy meleg. Hanem abba, hogy teljes mértékben kicsúszik a kezéből az irányítás, és ő maga sodorja anarchiába az országot.

Mindamellett, hogy Alföldi mindig is irigylésre méltóan jól elemzi a darabot, karaktereket, ezúttal is pazar színészgárdát gyűjtött össze.

És Fekete Ernővel megütötte a főnyereményt. A Katona József Színház kimagasló tehetségű művésze anyaszínházában szelídebb, plasztikusabb szerepeket kap, II. Edwardként sokkal nagyobb érzelmi amplitúdón mozoghat. Fekete Ernő tüzes kék szemeivel majd felfalja imádott Gavestonját. Rajong érte, dédelgeti, ha elveszíti, toporzékolni kezd. Már-már komikai magasságokba emeli a király együgyű szerelmét. Gaveston társasága láthatóan rossz hatással van rá, pökhendi lesz, és gőgös. Annyira elvakultan csak rá fókuszál, hogy nem érzékeli a közelgő veszélyt. Míg az elején könnyelműen játszik koronájával, a végén annál nehezebben válik meg tőle. Bukásakor poétikus önsajnálatba kezd. Miközben arról szónokol hevesen, hogy a királyné és Mortimer bepiszkolta tiszta nászi ágyát, bizony eszünkbe jut az a bizonyos kettős mérce. (A nászi ágy Gaveston óta nem makulátlan…) Fekete ennek ellenére sajnálható, és szerethető Edward, főleg azért, mert távol állnak tőle a hatalmi játszmák, és a többiekkel ellentétben tud szeretni – túlságosan is.

II. Edward 3 c Posztós János CAFe Budapest
Fotó: Posztós János

Patkós Márton Gavestonja már az elejétől kezdve nem árul zsákbamacskát, a királyt úgy ugráltatja, ahogy akarja. Az udvart megveti, a püspököt lenézi, sőt, le is vizeli. Erős és nyers színpadi gesztus, de szükség van rá, hogy megértsük, Gaveston mennyire gátlástalan. III. Edwardként sajnos kevésbé meggyőző. Makranczi Zalán ügyesen sáfárkodik Mortimer többarcúságával: képes elnyerni a szimpátiát, képes maga mellé állítani az udvart elsősorban Gaveston, majd a király ellen. Makranczi szikár, érces, ravasz Mortimer, de túl sokat akar, és ez lesz a veszte. Radnay Csilla Izabella királynéja merev, szomorú. Radnay nagyszerűen érzékelteti a királyné súlyos dilemmáját: maradjon megalázott nő vagy álljon ki magáért. Szatory Dávid tutyimutyi királyi öccs, Jordán Tamás hol lenéző püspökként tűnik fel, hol királypárti áldozatként. Medveczky Balázs Spencerként afféle wannabe Gaveston, hastáncával komikus figura.

A végén megdöbbentő a felismerés: hiába telt el pár száz év, hiába lett elvileg nagyobb az elfogadás, a felvilágosultság, bizonyos pozíció és hatalom birtokában nem lehetünk önmagunk, bármennyire szeretnénk. És vajon valaki (hasonlóan III. Edwardhoz az előadásban) elhozhatja majd a változást? Ebben Alföldi és mi is csak reménykedni tudunk.    

alföldi róbert alföldi jordán tamás fekete ernő radnay csilla makranczi zalán bmc patkós márton Marlowe II. Edward

A bejegyzés trackback címe:

https://vanyabacsi.blog.hu/api/trackback/id/tr1011823373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása