travelBug

Bandera, Texas

2016. október 27. - Árva Gabriella

Figyelem! Közérdekű Közlemény!

A blogunkat új felületre helyeztük és új nevet adtunk neki. 2021. októberétől az alábbi linken olvashatóak a bejegyzéseink: www.aborondomesen.com

A travelbug.blog.hu oldalon nem jelennek meg az új írásaink, viszont a régi posztok természetesen továbbra is elérhetőek lesznek itt.

Gabi és Miklós

DSC 0779

Longhorn-vigyázzállás, azaz fotózásra várva Bandera központjában

Ez a bejegyzés egy álmos-poros, amerikai kisvárosról szól. Részben azért, mert Banderát a világ cowboy-fővárosaként ismerik Texasban, másrészt azért, mert nekünk nagyon jó élmény volt. Hónapok óta az első munka nélkül töltött hétvége volt ez Miklós számára, s miután péntek este egy austini programajánlót lapozgatva rátaláltunk a Texas Derby Day rendezvényre, úgy döntöttünk, megnézzük. Egy Bandera-közeli ranchre szólt a meghívó viselt cowboycsizma- és kalap-szépségversenyre, valamint lovak és longhornok (hosszúszarvú texasi szarvasmarha) gyorsasági futamaira. A birtokra érve azonban kiderült, hogy a programot tavaszra halasztották, csak elfelejtették ezt megosztani a megfelelő helyeken.

 DSC 0774

Bármerre pillantunk, cowboyokra lelünk

Nem keseredtünk el nagyon, Bandera már rég szerepel a bakancslistánkon: Texasban élve ki nem lenne kiváncsi igazi cowboyokra? A városka rendszeresen kínál programokat a látogatóknak, legtöbbjük a hagyományokhoz és az ünnepekhez kapcsolódik: állatvásár, felvonulás, BBQ-napok, rodeó, koncertek. Aki szeretne, itt alhat Jesse James vagy  Annie Oakley "szobájában", lasszót vethet, lovastúrázhat vagy a dude rancheken úgy élhet a nap 24 órájában, ahogy a cowboyok egykor (és ma is!!) éltek a vadnyugaton. Az alig ezerfős városka lakossága ezeken a hétvégéken többezerre duzzad.

DSC03448

Bandera a 16-os út mentén fekszik, Texas középső, dimbes-dombos Hill Country részén

Amikor mi ott jártunk nem ilyen hétvége volt, de egyáltalán nem bántuk, hogy az igazi Banderát látjuk meg: a szombat délelőtti kis termelői piacával, kedves, minket széles mosollyal üdvözlő lakosaival, kisboltjaival, az utcákon ráérősen guruló, duruzsoló truckokkal, a pónit házikedvencként sétáltató idős hölggyel.

DSC03443

Elég csak kitenni a lábunkat Austinból, máris ilyen szombat délelőtti nézelődőkkel akadunk össze.

DSC 0796

Texasban minden nagyobb (ahogy a mondás tartja) - a házikedvenc is! A lovacska és gazdája a háttérben álló szürke Chevy-truck felé tart: azt a néhány tonnát ők ketten mozdították meg!

Betértünk a Frontier Times Múzeumba (amelynek honlapja szerepelt az újságban, mint további infók lelőhelye), az alkalmazott elismerte, hogy nem volt pontos a tájékoztatás és ha már ennyit autóztunk Austinból felkínálta, hogy belépő fizetése nélkül nézzük meg a múzeumot. Meglepődtünk, bár az ilyen hozzáállás errefelé nem ritka és természetesen maradtunk is. S milyen jól tettük! Olyan kincsekre bukkantunk, amiket szeretnénk is megmutatni az Olvasóknak, mert valóban egyediek. Persze azonnal eszembe jutott kedves szolnoki helytörténész barátom, akinek szintén nem mindennapi tudásanyag és kincsestár van a birtokában.

DSC03391

Ez a múzeum Bandera, Kerville és a környékbeli kisebb települések lakóinak szorgos gyűjtése és felajánlásai révén, valamint természetesen egy lelkes történész-újságírónak köszönhetően működik. J. Marvin Hunter saját gyűjteményét bővítette fokozatosan múzeummá. 13 évig élt Banderában, s már életében eldöntötte, hogy az itt épülő múzeumnak ajándékozza majd a hagyatékát.

Indián emlékek

DSC03412

Big Foot Wallace, nyomkereső

Ebből a korszakból kevés tárgyat és fotót találtunk. Legérdekesebbnek ezt a két képet ítéltem már csak azért is mert az indiánokról köztudomású, hogy nem szeretik ha fotózzák őket. Ezek szerint azért van ellenpélda.

DSC03420

Ez a kép 1915-ben készült Montanaban a Feketeláb törzs tagjairól. Nem ez volt az őseik földje, ide már rezervátumba kerültek. A fotó abszolút beállított kép, jelmezekkel és sosem lakott tipikkel: egy történelmi tárgyú könyv írója kérésére /számára készítette Roland Reed.

Telepesek (1870-1920) 

DSC03415

A mindennapok fontos eszköze volt a szögesdrót: az állatok birtokon belül és a nemkívánatos személyek azon kívül tartása végett. Nem ez az első ilyen gyűjtemény, amivel találkozunk Texasban. 

DSC03376

Zárak, vasalatok a XIX. század végéről

DSC03413

Nyergek és lasszók - ezek nem túl régiek, de ide illenek: a Banderában rendszeresen megrendezett rodeók győzteseinek relikviái.

DSC03428

Dr. A. J. Greer fogászati eszközei és fogorvosi széke. Az 1800-as években ő amolyan utazó gyógyító volt Texas elég nagy kiterjedésű középső (Hill Country) részén.

DSC03397

Többnyire kézzel megmukált használati eszközök

DSC03398

Hajbodorító kínzóeszköz (nem volt rajta évszám)

DSC03404

Viasztekercses hangíró

DSC03395

A hangszer már nem működik, de nagyon szép.


DSC03423

Az első inkubátorok egyike (1900-as évek eleje)

DSC03425

Fő a biztonság! 

DSC03357

Házassági anyakönyvi kivonat; a cédulka szerint 1817-ben Ohióban készült

DSC03394

Kézzel készített esküvői koszorú, amelyet 1873. július 3-án Miss Rosa Notter viselt férjhezmenetelekor.

DSC03359

Szívküldi - Valentin-napi ajándéktárgyak

DSC03360

"Be my Valentine!"

DSC03388

Apró női kézitáska

Modernebb emléktárgyak (1920-)

DSC03378

Egy terem a múzeumépületben

DSC03380

Milyen kár, hogy a szép, kézzel írott, személyes üzeneteket rövidített szavakra és ikonokra cseréltük!

DSC03390

Bankjegyek és érmék a világ minden tájáról - természetesen otthonról valót is találtunk!

IMG 20161001 130321-2

Egymilliárd milpengő

DSC03392

Texas aranya / Texas teája, az olaj

DSC03363

Bombaszilánk Pearl Harborból

A Frontier Times Múzeumban jelentős teret kap egy művészetkedvelő házaspár családi hagyatéka. G. Keith és Louisa Gordon mintegy 50 éven át vásárolta, gyűjtötte, rendszerezte a (mű)tárgyakat. A férj a brit haditengerészet tisztje volt, így szinte minden kontinensen megfordultak. Louisa Gordon túlélve a férjét 1941-ben halt meg San Antonio-ban. Végrendeletében J. Marvin Hunter múzeumára hagyta az összes tárgyat.

DSC03364

Mrs. Gordon a többszáz darabos harang-, gong- és csengőgyűjteményére volt a legbüszkébb.

DSC03367 DSC03365

DSC03377

Teknőspáncél fésűk

DSC03374

Elefántcsont-faragványok Indiából

DSC03372

Övcsatok a Brit-szigetekről; ezeket a 2 szimmetrikus részből készült, jellegzetes ezüstcsatokat képzett nővérek viselték.  Iskolájukat vagy kórházukat reprezentálták velük, illetve a szigorú egyenruha talán egyetlen személyesebb része volt a csat.

A gazdag és ápolt gyűjtemény megtekintését bárkinek bátran ajánljuk!

Ha viszont csak hátradőlni szeretne a Kedves Olvasó, azt is megteheti: csak élvezze a vidéken autózás szempihentető és lélek-kisimító képsorait a kora őszi Texasban!

 Ha tetszett a poszt, kövess minket a facebook-on is!

A bejegyzés trackback címe:

https://travelbug.blog.hu/api/trackback/id/tr4111767921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2016.10.29. 06:37:00

Az a "hazassagi szerzodes" az nem hazassagi szerzodes, hanem "marriage license", magyar megfeleloje a hazassagi anyakonyvi kivonat, ezzel bizonyitod, hogy hazas vagy.
A hazassagi szerzodes az nem kotelezo, es "Prenuptial agreement" a neve, ebben kotik ki a felek, meg a hazassagkotes elott, hogy valas eseten kit, mi illet.

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2016.10.29. 06:58:51

@vanvelemenyem: Köszönöm az észrevételét, teljesen igaza van. Javítom a tévedést.

2016.10.29. 07:31:35

@Árva Gabriella: igazabol, szo szerint forditva, hazassagi engedely :) egeszen addig ezt hasznaljak, amig a hazassag tenylegesen megkottetik, amikoris megkapjak a "marriage certificate", ami a tenyleges bizonyitek arra, hogy hazassag kottetett. A hazassagi engedely inkabb csak azt bizonyitja, hogy a ket hazasulo felnek nincs akadalya hazassagot kotni.
A kepet most nem tudom rendesen kinagyitani, hogy elolvassam pontosan, de ezt - marmint az engedelyt - altalaban valamilyen hivatal (megyei, varosi) adja ki, allami szinten, es a hazassag megkotese utan par nappal kapod meg a certificate-ot, amit szinten valamelyik allami hivatal kuld meg. Gondolom, 100akarhany eve, meg a templomoknak is volt jogkoruk ilyeneket kiallitani, most, legalabbis CA-ban, nincs ilyen joguk, csak esketni es elkuldeni a papirokat a megyei/varosi hivatalba, akiktol vegul megkapod a certificate.
(Almos vagyok mar, bocsanat az elkapkodott elso kommentert)

2016.10.29. 07:37:02

PS.: a muzeum erdekes lehetett, es a varos is; egyszer majd mi is arra megyunk talan :) Bar en jobban szeretem AZ, OR, es CA allamokat :)
Javaslom legkozelebb Vancouver, WA, es Portland, OR. Erdekes varos, a folyo a hatar, tele gyonyoru tajakkal a kornyek, izgalmas muzeumok es latnivalok. Ha telen mentek, ott meg ho is van es holanc idonkent es helyenkent kotelezo :)

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2016.10.29. 08:54:54

@vanvelemenyem: Köszönjük az ötleteket, tervben van Portland, Vancouver, Seattle, remélem hamarosan megvalósítjuk :) Texas mindenképp megér egy (szerintem több) látogatást, bár az igaz, hogy a felsorolt államoktól nagyon különbözik. Mi szeretünk itt élni.

micsoda? 2016.10.29. 09:45:50

Nagyon érdekesek a fotón látottak, köszönöm.

$pi$ 2016.10.29. 09:57:45

@vanvelemenyem: Ó, igen. Az anyakönyvezést (születés, házasság, halál) nagyon sokáig az egyház végezte. A régi adatok, régi anyakönyvek nálunk is az egyház birtokában vannak. Ha valakit kerestél, akkor tudnod kellett, hogy hol született és milyen vallásúak voltak a szülei és akkor mehettél a templomba érdeklődni.

És amikor felrakták az adatokat a netre, akkor sem válogatták szét:

familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GP6Q-9RH?owc=collection%2F1452460%2Fwaypoints&wc=92S9-L2H%3A40678901%2C40678902%2C40693601%3Fcc%3D1452460&cc=1452460

ha tudod hol született a nagyapád, akkor van esélyed megtalálni, ha nem, akkor mindet végig kell nézni.
süti beállítások módosítása