Laoszban a kereskedelem igen jelentős része piacokon zajlik, bár az utóbbi években a fővárosban egyre több helyen épülnek bevásárló központok és van már néhány szupermarket is. A piacok azonban még mindig elválaszthatatlan részei a laoszi kultúrának. Hogy mit lehet kapni a piacokon? Röviden: MINDENT! Vagyis mindent, amire egy helyi háztartásnak szüksége lehet, a nyugatról érkezők azért gyakran igen vegyes érzésekkel gondolnak a laoszi piaci (v)iszonyokra...

Kezdjük ott, ami a feleségemet leginkább zavarja az itteni piacokon, ez pedig a szag. A laoszi (és délkelet ázsiai) étkezési kultúra elválaszthatatlan részei a különböző szószok, melyeket az ételek fűszerezésére használnak. Az üzletekben kapható előre palackozott szója-, osztriga-, kacsa-, és egy egyéb szószok mellett nagy mennyiségben használnak házi készítésű erjesztett szószokat is, melyeket a piacon nyitott edényekből mérnek ki. Ezeknek sem az állaga, sem pedig a szaga (szigorúan nem illatról beszélünk) nem túl bizalom gerjesztő. Melegebb napokon teljesen átlengi a piacok bádogtetős világát, gyakran keveredve némi nyers hús, hal és mindenféle belsőség szagával. 

Aztán amikor az ember átlendül azelső nazális sokkon, akkor következnek a vizuális élmények. Szép kerek tányérokon várják a vásárlót a különböző rovarok, rákocskák, pondrók, hangyatojások, szárított gekkók, kisebb rágcsálók, és csirke embriót tartalmazó tojások.

A zöldség-gyümölcs pultokon már nem a látvány az ami zavarba ejtő, hanem a tény, hogy az ott lévő portéka javáról fogalmunk sincs, hogy mi az és mire való...

 

Végül néhány színes (de nem szagos) hangulatkép: