Fotó: Pixabay
 

A következő négy posztomban hat hétnek az eseményeit fogom feldolgozni, ami annyit jelent, hogy egymáshoz szervesen kapcsolódó sztorik következnek három különböző helyszínen. Nem értem azokat az írókat, akik a fantáziát hívják segítségül, hogy legyen miről írniuk. Az életnél nagyobb forgatókönyvírót én még nem láttam és azt gondolom, amennyiben hagyjuk kibontakozni, akkor jó dramaturg is. Könnyű a helyzetem, mert csak hátradőlök és újra élem az eseményeket, újra érzem azokat az ízeket, illatokat, amik az emlékeket újraélhetővé teszik és ez által kimondatlan vágyat érzek, hogy az így elindult filmet képes legyek mondatok formájában láthatóvá tenni.

A történeteink a közelmúltban játszódnak és nem is kérek Tőled mást, hagyjuk másokra az előítéletet és a gyűlöletet, Te is dőlj hátra és együtt indítsuk el ezt a filmet. 

Január vége van és türelmetlenül várjuk a tavaszt, amikor fényben fürödve sétálhatunk az illatozó és virágzó növények között. Tom Tíz napja itthon van és volt már koncert, közös ebéd, éjszakába nyúló tartalmas beszélgetés, de a swinger, mint életérzés még várattat magára. Nem gondolom, hogy az említett életforma nélkül nem lehetne létezni, de miért ne élnénk meg ezt a különleges világot? Nem bántunk vele senkit.

Terveink szerint - mi hárman - ma este együtt megyünk Maciékhoz. Mint ahogy az előző posztomban is írtam, Tom évente csak néhány alkalommal van itthon és ezt a mai klubozást kimondottan az ő kedvéért "vállaljuk" be. Azért fogalmaztam így, mert nagyon fárasztó napokon vagyunk túl és ilyen indiszponált fizikai és lelki állapotban szívesebben maradnánk inkább itthon. De mit meg nem tesz az ember egy barátjáért?

Természetesen, mint ahogy minden swingerben, úgy bennünk is ott van a kíváncsiság, vajon milyen lesz a mai este? Vajon miben különbözik a többitől? Ez azért is jó kérdés, mert tudjuk, hogy különbözni fog, csak azt nem tudjuk, hogy miben. A különbség nem minden esetben pozitív, de azt gondolom, hogy az előző posztokban már írtam erről és senki sem vádolhat meg azzal, hogy az én leírásaimban ez a világ mindig rózsaszín.

Péntek délután van és ilyenkor van némi rohangálás, bevásárlás és egyéb hétvégéhez kapcsolódó tennivaló. Tom holnap visszarepül Dániába és ha már közös klubozásról beszélünk, ezért sem tudunk a számunkra talán alkalmasabb és megfelelőbb szombatban gondolkodni. De nem akarom ezt a kérdést tovább boncolgatni, hiszen látni fogod önmagad is, ha az élet úgy akarja, hogy megélhessünk egy nem hétköznapi és nem felszínes éjszakát, akkor teljesen mindegy, hogy számítasz erre vagy nem, úgy is az fog történni, aminek történnie kell.

A délutáni lótás-futáson is túl vagyunk és az ilyenkor szokásos fürdőszobai teendők sem maradhatnak el. Azt gondolom, hogy erről is kevesen írnak, hogy a klubozók zöme ott lent, szőrtelen vagy fazon igazított. Mi is a kopaszok táborát erősítjük és szeretünk ezekre a részletekre is odafigyelni.

Tommal együtt indulunk Budaörsre és terveink szerint nálunk fog aludni - amennyiben úgy viselkedik (he he he!) - és szombaton délután majd mi visszük ki a reptérre. 

Vidám emberek vagyunk, akik minden helyzetben képesek vagyunk a jót és a pozitívat keresni, ezért is igyekszünk nem az elmúlt napokkal foglalkozni, hanem a következő órák kihívásaival és remélhetőleg pozitív élményeivel. Az autóba szinte fütyörészve ülünk be, mintha az éterből sikerült is volna plusz energiával feltöltődnünk.

Maci és Kriszta örömmel fogadnak minket és sejtésem sincs, hogyan tudnak ennyi embert szinte név szerint megjegyezni. Tommal most találkoznak harmadszor, de annyi megmaradt az emlékeik között, hogy Dániában él közel tíz éve és a mi barátunk. Az utóbbit mondjuk könnyű megjegyezi, mert eddig csak őt vittük magunkkal.

Már régen voltunk pénteken és azt már megtanultuk, hogy lehetnek ezen a napon is sokan, de a telt ház inkább a szombat éjszakákra jellemző.

Fotó: Filep László

Fizetünk, átöltözünk és már Nikit üdvözöljük a bárpultnál. Erről a nőről még soha nem írtam egy mondatnál többet, ezért most ezen a rossz szokásomon változtatok. Szőke hölgy, nagy cicikkel - egy Péter nevű sráctól hallottam első alkalommal az ikrek kifejezést az említett testrészről - és ha őszintének kell lennem, egyértelműen kijelenthető, hogy Niki egy csinos nő. Nagy örömmel és igazán nagy szeretettel pusziljuk meg egymást, mosolya, nőiessége és kedvessége megszépíti ezt a mindig ízlésesen és csinosan öltöző igényes NŐT (így nagy betűkkel!).

Te már tudod rólam, hogy nem vagyok egy iszákos pasi, de most Tommal iszunk egy szíverősítőt. Kimondottan jól esik most ez az ital és már csak az éhségünkkel kell valamit kezdenünk. Irány a konyha! Vacsorázunk és mások is követik a mi példánkat. Csipegetünk, beszélgetünk és már mindegyik asztalnál ülnek és bátran kijelenthető, ma is leszünk néhányan. Persze, így buli elején nincs ember, aki előre pontos számokat tudna mondani, de én azt gondolom, nem is kell feltétlenül nagy létszámnak lennie ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Velünk itt van Tom, hogyan is fordulhatna elő, hogy mi ne érezzük jól magunkat? Mondjuk, már jó ideje nem találkoztunk olyan párral, ahol a hölgy képes lett volna bennem elindítani bizonyos  kémiai folyamatot, de legalább komolyabb érdeklődést. Most ne a külsőségekre gondolj! Akiket most látok a klubban, kimondottan szexi és szép nők, de nekem ennél több kell. Ha egyszer lesz módod megismerni személyesen Vandát, akkor Te is látni fogod szemeiben azt a tűzet és kisugárzást, amit a pasik - és a nők is - azonnal észrevesznek.

Elfogult vagyok? Naná! Ez természetes, de egy csillogó tekintetű nőt szeretnék végre meghódítani. Remélem ezzel nem bántottam meg senkit és kérlek, bocsájtsd meg nekem elfogultságomat. Természetesem a Te párod vagy a feleséged szemei is igézőek, természetesen a Te pasid vagy férjed is jó pasi és ha ezt Te így gondolod, az így van rendjén.

Az esetek többségében ilyenkor a jakuzzi szokott következni, de most valamiért nem így teszünk. Szomjunkat oltjuk Nikinél és egy kicsit mustráljuk az érkezőket. Vanda Szabi kezeinek varázslatos érintését élvezi a következő húsz-huszonöt percben és így van időnk Tommal a csajokat vizslatni. A pultnál egy nagyon vékony és szép arcú lányra figyelek fel, aki látszólag senkiről sem hajlandó tudomást venni. 

– Látod azt a lányt? – Kérdezem Tomtól  –  biccentek a fejemmel az említett lány felé.

– Gyönyörű jelenség! Csak tudnám, mitől ilyen rideg? – kérdezi.

– A gátlások Tom, azok teszik az embert ilyenné. Szerintem most van itt első alkalommal. Figyeled? Nem nézz senkire. 

Nincs egyedül. A pasija most lép mellé és egy csókot nyom a homlokára. Nagyon fiatalok, úgy huszonévesek. Láthatóan ők nem egy alkalmi pár, hiszen minden mozdulatukban ott van a szeretet. Egy szerelmes pár - én így gondolom -, akik eljöttek ebbe a klubba, hogy olyant láthassanak és olyant élhessenek meg, amiről mások csak álmodoznak.

– Mostanában egyre több ilyen fiatalt látok itt. – mondom Tomnak.

– Igen, ez már nekem is feltűnt. – válaszolja.

Ilyenkor - amikor szexről van szó - eszembe jutnak ezek a kritikák és kijelentések: "Én nem vagyok ilyen! Én soha nem tennék ilyent! Mit képzelsz rólam? Hogy én? Nő létemre, nővel szexeljek? Két pasival? Fúj!". Ezeket a kijelentéseket teszik azok, akik minket elítélnek, akik azt gondolják, hogy itt, ezen a virtuális térben pálcát törhetnek a fejünk felett és egyesek még azt is megengedik maguknak, hogy kommentben nácinak nevezzenek. Ez pontosan olyan dolog, mint évekkel ezelőtt a Győzike Show. Csak ezt lehetett hallani és ilyen kritikákat olvasni: "Micsoda igénytelen szemét! Vacak műsor! Én bezzeg nem nézem! Micsoda primitív műsor! Engem nem érdekel!" Viszont a statisztikai számok makacs dolgok. Rekord nézettség volt és ebből következik, hogy szinte mindenki nézte és mindenkit érdekelt. 

Fotó: Filep László

Vanda újra velünk van és azon gondolkodom - tekintettel az álmos szemeire -  biztosan jó ötlet volt Szabi kezei közé engedni? De már ezen sincs mit változtatni.

– Menjünk fel, nézzünk körül! – Mondja álmosan. – Én látom szemeiben a pajkosságot és a női bájt.

– Persze, menjünk! – válaszolom. – Már sokan vagyunk. Lesz hely? – kérdezem.

A csigalépcső feljárójánál hagyott szandálok, női cipők és papucsok mennyiségéből kiindulva, még az is lehet, hogy várnunk kell. Amíg mi Tommal a csajokat mustráltuk és Vanda élvezte a masszázs élményét, addig sokan érkeztek. De nem is foglalkozunk ezzel túl sokat, majd fent úgy is látjuk, hogy mi a helyzet. 

A tükrös tele van, a víz ágy és felette is foglalt. Feljebb megyünk annak reményében, hogy talán szerencsénk lesz. A "madárfészkek" szintén foglaltak és nincs túl sok időnk, hogy a "buszmegállóval" szembeni helyet elfoglaljuk - már amennyi még van -, mivel itt csak egy párocska igyekszik szórakoztatni egymást. Vandával ledobjuk magunkat, amíg Tom leszalad egy lepedőért. 

– Nem igazán szeretem ezt a helyet. – súgom a fülébe.

– Nekem sem a kedvencem, de most mit tehetnénk? – kérdezi.

Azért azt gondolom, hogy nem lesz ebből probléma, hiszen már vagyunk annyira rutinosak, hogy tudunk a helyzethez alkalmazkodni. Ezzel a hellyel csak annyi a problémánk, hogy elég nyitott és a szóló pasikat néha többször kell elutasítani, mint szeretnénk. Ez azért van így, mert Vanda - csak úgy - nem enged magához közel senkit és hogy őszinte legyek, nekem is kell a szex előtt legalább egy kicsi ismerkedés. Néha tényleg nem értem a szólóban érkező pasik egy részét, akik képesek egy éjszakán keresztül kajtatni a felső szinteken, akik órákon keresztül jelzik érintésekkel szándékukat és szimpátiájukat - hogy ők bizony szívesen csatlakoznának -, miért nem próbálkoznak ismerkedni már lent, az alsó szinten?

Nagy a jövés-menés és mi megszabadulunk ruháinktól. Kívánom most nagyon a szexet, hiszen lentről és oldalról is hallhatjuk, hogy bizony sokan már előttünk járnak és hangosan élvezik egymás társaságát. Na látod! Többek között ez is egy olyan libidó növelő hatás, amit otthon kettesben nem tapasztalhatsz meg. Persze, most gondolhatod magadban, hogy Te szoktál pornót nézni a pároddal és az ugyanaz. Hát megnyugtatlak, hogy nem!

De most nem foglalkozom ezekkel a gondolatokkal, inkább igyekszem részese lenni a mi hármasunknak. Tudom, hogy Vandának az ilyen hármas élmények megkülönböztethetően kiemeltek - a lányos hármas ( ha lesz ilyen?!) nekem is kiemelt vágyként jelenik meg az elmémben -, ezért igyekszem megtenni annak érdekében mindent, hogy sikerüljön jól éreznünk magunkat. Aki még nem próbálta, az nem tudja - pedig önmagától értendő a dolog -, hogy ilyen hármasnál a hölgy figyelme megosztottá válik és ezt egy pár férfi tagjának el kell fogadnia. Persze, ez az elfogadás mindenki számára evidens, de amikor ezt meg is éled, akkor is az lesz? Ez most csak egy ártatlan kérdés, de nagyon kell szeretned a másikat ahhoz, hogy a férfiúi sovinizmust képes legyél magadról lelökni és képes legyél mindezt őszintén, fájdalommentesen megélni.

Tomnak nagyon tetszik Vanda és azt gondolom, hogy ez a szimpátia kölcsönös. Itt a vágyak dominálnak és még az sem zavar, ha abból a bizonyos figyelemből most Tom egy kicsit többet kap. Már abban a fázisban tartunk, hogy képesek vagyunk nem figyelni a környezetünkben történő kijelentésekre, esetleges kacajokra, megjegyzésekre. Én pontosan tudom, hogy Vanda nem egy sorozatélvező, de azért ha már itt vagyunk - pasik ketten -, legalább egy orgazmust hozzunk össze. Sajnos, néha előfordul - akár otthon is -, hogy túlpörgünk és akkor nem egyszerű a helyzet. De most szerencsére nem történik ilyen és Vanda orgazmusa, illetve annak a hangbeli megjelenése bejárja a felső szintet. Ne gondolj üvöltő vagy fülsüketítő hangra. Diszkrétebb ez a mélyről feltörő érzés, de én ismerem annyira, hogy tudjam, ez nem volt hétköznapi. Tom és én is "kivégződünk" és ha pár percen belül nem ihatunk valamit, szomjan halunk!

Tusolást követően újra Nikinél állunk a bárpultnál  és kapunk bőségesen szomjoltót. Tudod, a klubok egy része úgy működik (Maciék is ide sorolhatóak), mint egy all inclusive nyaralás. Befizeted a hozzájárulást és annyit eszel, iszol, amennyit akarsz.

A jakuzziban nincs senki, ezért nem lehet kérdés, hol folytatódik az esténk. Abszolút alkalmas hely ismerkedésre, de eddig nekünk csak néhányszor sikerült, de nem érezzük, hogy belefürödtünk volna. 

Pár perce már a kellemesen meleg, csobogó vizet élvezzük, amikor egy dekoratív pár kér bejutási engedélyt. Természetesen szívesen látjuk őket, főleg azért is, mert mosolygós, közvetlen emberek, akik azért vannak itt, hogy jól érezzék magukat. Így már öten élvezzük a jakuzzi élményét, amikor egy vékony pasi lép be a helységbe, megszabadul boxerétől és szótlanul, de mosolyogva ő is csatlakozik társaságunkhoz.

Fotó: Filep László

Vanda az ölemben ül, Tom az ő talpait masszírozza. A párocska tőlünk jobbra, míg szótlan mosolygós - talán nem is magyar - utolsónak érkezett csatlakozónk mellettünk balra helyezkedik el.

– Gyakran motorozol mostanában is? – kérdezi pajkosan Vandától a párocska férfi tagja.

Az ütő is megáll bennem! Átvillan az agyamon, hogy ismerkedtünk mi a múltban különböző szexpartner kereső oldalakon és több alkalommal küldtünk is magunkról képeket. Vandának egyik kedvenc fotója, ahol egy motorral van lefényképezve. De ez a pasi ezt honnan tudja?

– Én és a motorozás? Ezt Te honnan veszed? – kérdez vissza Vanda mosolyogva, de láthatóan egy kicsit zavartan is.

– Megismertünk a küldött fotók alapján. A neved Vanda. Nem? – kérdezi egyfajta pimaszsággal és nem átlagos magabiztossággal. 

Egy pillanat alatt világossá vált minden, csak az zavar ebben a szituban, hogy fogalmam sincs, hogy kicsodák. Vanda is kérdőn néz rám és látom a tekintetében, hogy tőlem várja az azonnal a választ. 

– Ismerjük egymást? – nézek rájuk kérdőn.

– Botond. Telefonon is beszéltünk egyszer még nyáron. Réka és Zsolt vagyunk, Somogy megyében lakunk. Réka orvos én mérnök vagyok. 

Itt kezd már derengeni valami és kell néhány másodperc, amire  - legalább én - rájövök, hogy kik ők. Vanda azért sem emlékezhet rájuk, mert az ilyen ismerkedéseket, levélváltásokat főleg én intéztem és eszembe jut ebben a pillanatban a felhasználó nevük is. Bingó! Ők azok! 

A tőlünk balra helyet foglalt idegen közben távozik. Kérdezem is Vandától.

– Ezzel mi történt? 

– Próbált tapizni, de én nem engedtem. – mondja ártatlan mosollyal az arcán.

Bemutatkozunk egymásnak, így öten és beszélgetésbe kezdünk. Zsolt negyvenes, normál testalkatú pasi, aki véleményem szerint jóképűnek mondható. Látok a szemeiben egyfajta vagányságot, de nem tudom eldönteni, hogy mennyire pimasz. Az mindenképpen szimpatikus, hogy tele van élettel és nem alszik meg a tej a szájában. Emlékszem, hogy többször cseten "beszélt" arról , hogy ő bizony néha a párja nélkül is jár klubba, mivel párjának ez az életforma nem elfogadott. Erről még régebben - az elmúlt két évben - beszélgettünk és fogalmam sincs első pillanatban, hogy akiről beszélt, az a jelenlévő Réka?

– Úgy látom, hogy Ti együtt élő pár vagytok. Jól látom? – kérdezem a tőlem jobbra ülő Rékától ártatlan arccal. 

– Igen, jól látod. Négy éve élünk együtt. – Válaszolja és úgy néz a szemeimbe, hogy az valami káprázat.

Most van időm egy kicsit jobban megnézni. Harmincas csaj, de az is lehet, hogy már negyven is el múlt, az biztos, hogy nem tudom megállapítani. Ez talán azért is van, mert nagyon tetszik. Barna szemeivel úgy néz rám, hogy szinte olvadozom tőle. Szőke, félhosszú fürtös haját feltűzte, hogy ne érjen a vízbe és így műmellei talán még nagyobb hangsúlyt kapnak. Én eddig a természetes cicikhez ragaszkodtam és soha nem kedveltem a mű dolgokat, de most kedvem támadt ezeket a ciciket megsimogatni. Réka kajtató pillantásaimra szinte kitalálta gondolataimat.

– Szeretnéd megsimogatni? – ezt olyan természetességgel kérdezi, hogy már nyúlok is a melleihez, mintha egész életemben csak ezt tettem volna heti 168 órában. 

De most mit mondhatnék? - Ez a gondolat fut végig az agyamban. Ilyenkor jön a jól bevált - na jó, nem mindig - bevált stratégia. Nem kamuzok, őszinte vagyok és lesz, ami lesz.

– Kimondottan szépek és kellemes érinteni. – válaszolom.

Az nem akar feltűnni, hogy már percek óta simogatom. Arról pedig végkép nem tudok beszélni, hogy ezt a tevékenységet milyen arckifejezéssel teszem, de Réka mosolyából azt gondolom, hogy elég hülye helyzetbe hoztam magamat. Amikor erre feleszmélek, már késő. Réka pontosan tudja, hogy odáig vagyok érte. Tulajdonképpen nincs is ezzel semmi baj. Swingerek vagyunk és értésére adtam, hogy tetszik! Na bumm! 

Csak most veszem észre, hogy Vandát a víz alatt négy kéz simogatja. Zsolt tekintetében ott van minden. Mondjuk gátlásokat még véletlenül se keressek ezekben a pillantásokban. Abban biztos vagyok, ha lehetne szemmel szeretkezni, akkor Vanda már néhány orgazmuson túl lenne. Ez a pasi nem egy szívbajos típus, de érdekes módon, én nem találom szemtelennek vagy tolakodónak. Az egészben az a különös és különleges, hogy Vandának ez a kialakult helyzet egyáltalán nincs ellenére. Sőt!

Fáradság ide, fáradság oda, Réka fantasztikus nő és én úgy kívánom, hogy a vágytól szinte már kijönnek a szemeim, mint a csigának. Szerencsére, mindannyian úgy gondoljuk, hogy eleget áztattuk már magunkat, ezért kikászálódunk a még mindig kellemesen meleg vízből és letusolunk.

Fotó: Filep László

– Vélemény? Zsolt tetszik? – ezeket a kérdéseket lehelem Vanda fülébe tusolás közben.

Elgondolkodva igyekszik válaszolni, mintha ezt most végig kellene gondolnia. Annyira tipikus Nő.

– Helyes pasi. – válaszolja suttogva, nehogy valaki meghallja.

– Réka tetszik? - kérdezi.

– Igen, nagyon. Te tudod, hogy mióta nem találunk olyan lányt, aki igazán tetszene. Róla beszéltem! – felelem suttogva és kifelé biccentek a fejemmel, mintha nem lenne ez így is egyértelmű.

A társalgóba ülünk, mivel a bárpultnál elég sokan vannak. Zsolttal italokért megyünk és hagyjuk, hogy Tom élvezhesse a két lány társaságát. Elmondja nekem, hogy nem tudnak reggel ötig maradni, mert holnap este egy rendezvényen fognak részt venni és én is jelzem, hogy Tomnak délután indul a gépe Dániába, ezért mi sem terveztük hosszúra az éjszakát.

– Azért egyszer még feltudunk nézni? – kérdezi mosolyogva.

– Én örülnék neki. – válaszolom és már mind a ketten tudjuk, hogy ebből bizony párcsere lesz.

Látod? így működik ez, amikor ismeretlen ismerősök találkoznak a swingerben. De! Még véletlenül se gondold, hogy ez minden alkalommal így működik. Bizony nem. Csak az mondja azt, aki hazudik!

Visszük az italokat a társalgóba, ahol szól a zene és néhányan táncolnak is. A piros kanapén foglalunk helyet. Vanda Tom és közém ül, míg Zsolt mellett Réka foglal helyet. Ebben a "hangzavarban" nem tudok Rékával szót váltani, ezért átülök mellé és "véletlenül" Zsolt Vanda mellé keveredik. Hát így megy ez kérem!

– Mióta jártok klubba? – kérdezem tőle.

– Én csak pár hónapja, de úgy tudom, hogy te is tudod, hogy Zsolt sajnos évekig eljárt nélkülem is. Nekem azt mondta, hogy cseten erről nektek is beszélt régebben.

Nekem itt kezd összeállni a kép, hogy tényleg. Ebben a helyzetben hirtelen kellemetlenül érzem magam. Pedig nem én kavartam a Vanda tudta nélkül és valahogy nehéz erre bármit is mondani. 

– Megbeszéltétek? Sikerül együtt élned ezzel a tudattal? – kérdezem.

Látom a testtartásában, az arckifejezésében, hogy bizony ez nagyon fáj neki és ebben a pillanatban nem hiszem, hogy ő ezen már túl lenne. Viszont azt is érzékeltem, ebben a rövid személyes ismeretségben, hogy Zsolt szereti őt és már ezerszer megbánhatta,amit csinált. Ezt őszintén elmondom Rékának, hogy ezt a dolgot én hogyan látom.

– Szívesen találkoznánk Veletek újra. Tudjátok, hogy mikor mentek újra klubba? – kérdezem tőle.

– Jó lenne, tényleg. Jövőhéten szombaton nektek megfelel a DL-ben? – kérdezi csillogószemekkel.

– Szerintem nekünk jó lehet, de egyeztessünk Vandával is! – válaszolom.

– Mondhatok valamit nagyon őszintén? – kérdezem és amíg jön az egyértelmű válasz, igyekszem összeszedni bátorságomat.

– Réka! Nagyon tetszel és kérlek, ne hidd azt, hogy minden klubozáskor ezt mondom. Eddig itt, ezt csak egy lánynak mondtam.

– Aranyos vagy! – válaszolja és mosolyogva belém karol és hozzám bújik.

Fotó: Filep László

Vanda tekintetét keresem, ahogy a két pasi között ül és látok szemeiben némi zavart. Csak bízni tudok abban, hogy amit érzékelek, nem Réka miatt van. 

Elindulunk együtt öten a felső szintekre. Vandához bújok az első emeleten és sugdolózva tisztázom Vele a helyzetet. A zavart, azért láttam a szemeiben, mert nem tudott néhány percig mit kezdeni a két fiú szimpátiájával és közeledésével. Volt Ő már két pasival, de abból az egyik mindig én voltam. Ez az új helyzet kicsit fura volt, de már nincs semmi baj. 

Sokan vannak, ezért feljebb megyünk. Csak a "buszmegállóval" szembeni hely az üres - már megint - és még ennek is örülünk. Nagyon tetszik Réka, de nem felejtkezem el Vandáról sem, hiszen pontosan tudom, hogy én őt szeretem és amit Rékával kapcsolatban érzek, azok csak vágyak. 

Valami azt súgja, hogy ő is engem akar, engem akar csókolni és ölelni. Egy kicsit bizonytalan vagyok, de megfogadtam néhány hete, hogy a megérzéseim és intúicióim alapján fogok élni és döntéseket hozni. Ezek nálam jól működnek és nem hagynak cserben. 

Vandával kezdek, miért is tenném másként? Tom is csatlakozik Vanda kényeztetéséhez, amit ő kéjes sóhajokkal jutalmaz. Zsolt magához öleli szerelmét, majd Rékát hanyatt fekteti és a combjai közé bújik. Én Vandával csókolózok, amikor érzem, hogy valaki cirógatja a hátamat. Én lejjebb csúszok, Vanda melleit nagyon szeretem kényeztetni, de a hátamon az érintések nem szűnnek meg. Természetesen tudom, hogy Réka várja a közeledésemet, de Vandát sem hagyhatom csak úgy ott.

Réka kéjesen és hívogatóan nézz a szemeiben és én nem teszek mást, mint amire eddig is vágytam, kezét kezdem simogatni, csókolgatni és nagyon lassan, de közeledek hozzá. A haját kezdem simogatni és megcsókolom. Finom a szája és ízes a csókja. Ezt az érintést és ezt a közeledést keresem már régóta. Réka szemeiben látom, hogy nagyon pasinak tekint, hogy ő is engem akar és az érzéki finom csókokat felváltja a vadabb szájba harapós csókcsaták. 

Én nem is veszem észre, hogy Zsolt mikor hagy magunkra és mikor keveredik át Vandához? Azt sem tudom, hogy néznek-e minket és ha igen, kik azok? Valahogy a tér és idő olyan dimenziójába kerülünk, amit az ember csak ritkán tapasztalhat meg. Ez az a bizonyos katarzis. Tudod mire gondolok?

Orálisan kényeztet finom szájával, mindent finoman és érzékien csinál. Úgy hallom, Vandáék már előttünk járnak, de ez is csak egy kósza gondolat. Hagyom, hogy Réka farkamra üljön és a menyben érezhessem magam. Nagyon élvezzük így egymás társaságát, viszont tudom, hogy képtelen leszek elélvezni. Hagyom, hogy lovagoljon rajtam, amíg elélvez. 

Csak egy kicsi fáziskéséssel, de Zsolt akkorát és olyan hangosan élvez Vandába, hogy én még ilyet nem hallottam. Erre mondják azt, hogy ezt még Makón is hallották!

Nagyon melegünk van. Az első szinten a tusolásnál egy kicsit várakoznunk kell, mert többen is most végeztek az élvezetekkel. Egy kicsit most is pihegünk, de hát így van ez rendjén. Nem tudjuk, hogy hány óra lehet, de az biztos, hogy tusolunk, átöltözünk és indulunk haza.

Fotó: Filep László

Ez egy fantasztikus éjszaka volt. Ismeretlenekből valódi ismerősök lettek és még ott van mindannyiunkban egy kérdőjel. Sikerül újra találkoznunk Rékával és Zsolttal jövőhéten a DL-ben? Amennyiben ez Téged is érdekel, akkor néhány nap múlva olvashatod a folytatást.

Folyt. köv.

FONTOS! Amennyiben már like-oltad a Facebook-os oldalunkat vagy most szeretnéd ezt tenni, légyszíves először nézd meg rövid videónkat! Kattints ide!

A Facebook-os oldalunkat itt találod: kattints ide! 

Ugyanitt létrehoztunk egy titkos csoportot is, ahol ebben a témakörben mindenki kölcsönösen megoszthatja tapasztalatait, véleményét és természetesen kérdezhet, ismerkedhet is. Nem csak swingereknek javasolt csoport! Amennyiben szeretnél a csoport tagja lenni, like-old a Fb-os oldalunkat és privát üzenetben jelezd ezt az igényed!

Botond