A magyar HBO legújabb sorozata a későbbiekben még hivatkozási alap lesz. A hazai palettán biztosan, de jó esélye van a nemzetközi elismerésre is (Romániában például már be is mutatták). A Társas játék–Terápia–Aranyélet háromszögét a kritikusok és a nézők is egyaránt szerették, de közös bennük még, hogy mindegyik lincenszelt sorozat. Utóbbi viszont olyan jellegzetesen magyar ízt kapott, hogy finn eredetijét bátran megtagadhatja.
Az Aranyéletet hasonlították már a Maffiózókhoz is, nem alaptalanul. Miklósi Attila (Thuróczy Szabolcs) is bűn segítségével teremt egzisztenciát családja számára. Ami Tony Sopranónak a pszichiáter, az Attilának a becsületességre való hajlam. Más-más miatt tudunk nézőként azonosulni velük. Az Aranyélet főhőse egyébként sincs nyakig benne a szervezett bűnözés világában, pitiáner csaló ő, mégis budai luxusházban tengeti életét. Hogy ezt hogy érte el, annak legjobb barátjához, Hollós Endréhez (Anger Zsolt) van köze, aki legalább két fokkal magasabb (vagy ha úgy tetszik, mélyebb) ligában játszik, már ami a pénzszerzést illeti. Egyfajta őrangyal ő Miklósiék számára, hiszen hiába fordulnak rosszból még rosszabbra a dolgok (becsületes életet élni nem könnyű..), Hollósnak általában van egy kapcsolata felülről, aki kihúzza őket a slamasztikából. Emiatt igazán veszélyben sose érezhettük a karaktert, még annak ellenére sem, hogy az írók azért húztak néhány váratlan fordulatot vele kapcsolatban is, főleg a második évadban.
Az első etapban külön öröm volt, hogy úgy kapott magyar színezetet a sorozat, hogy a bemutatottak a realitás talaján maradtak. Egyszerre láthattuk az egészségügy helyzetét, a tehetetlenség miatti külföldre menekülést, valamint a vidék is megjelent, igaz kissé sztereotipikusan. Ez utóbbit azzal próbálták árnyalni, hogy bemutassák, hogy a feleség, Miklósi Janka (Ónodi Eszter) milyen mélyről is indult. A második évadban egyébként flashbackeket is kaptunk, melyek a ’80-as, ’90-es évekbe repítettek minket. Ugyan a korrajzon túl sokat nem adtak hozzá a történethez, hiszen a bosszú szálra az az egy ominózus visszatekintés is bőven elég lett volna, de mindenképpen érdekes adalék volt. A főszereplők kisebb kori megformálói miatt külön dicséret jár, a casting zseniálisra sikerült és ez a sorozat egészére is elmondható. Az alakításokra se lehet panasz, a mellékszereplők tekintetében sem, közülük mégis Thuróczy Szabolcsot és Anger Zsoltot emelném ki. Az operatőri munka szintén remek, egészen kiváló beállításokkal találkozhattunk az eddigi tizenhat rész alatt (szerencsére a sok drónfelvételből a második évadra visszavettek). A zene egyszerre szolgált hangulatfestőként és segítéségével a flashbackeket is el tudtuk helyezni az időben. A két évadban egyébként csak magyar előadók dalait hallottuk felcsendülni, a nyolcadik rész végi Tankcsapda montázs pedig azonnal klasszikus lett: jól megkomponált, hatalmas adrenalinlöket és tökéletes előkészítő az évad lezárásához (sajnáltam, hogy a tizenhatodik részben ezt nem sikerült úgy megismételni).
A történetvezetés okos és jól felépített. Ha megmarkoljuk a sztori egy fonalát, logikusan végig tudjuk vezetni azt egy másik, nagyobb jelentőségű eseményig. Mindennek megvolt a helye és ideje tehát. A szereplők tekintetében természetszerűleg adódik, hogy a főszereplő a legjobban kidolgozott, de a gyerekek is érdekes utazáson mentek keresztül. Márk (Olasz Renátó) az apja újonnan kitűzött életútjával ellentétesen lép és egyre mélyebbre süllyed, az eminens tanuló lánytestvére, Mira (Döbrösi Laura) viszont a lehetőségekhez képest próbál jól cselekedni. Különböző módon, de rajtuk csattannak leginkább Attila életmódjának következményei.
Már csak a készítőket kell megemlíteni, hiszen olyan elismert magyar filmeseket találunk köztük, mint Dyga Zsombor, Mátyássy Áron és Zomborácz Virág. Előbbiek rendezőként felváltva jegyzik a tizenhat részt, utóbbi forgatókönyvíróként vesz részt a munkálatokban. Minden epizódon látszott a szív és a lélek, és ha az első évad letisztultsága sokáig hiányzott a későbbiekben (a mocsokkal, korrupcióval és bosszúval átitatott második évadban sokszor túlzásba estek a történetírók), akárcsak Attilát a bűnhöz, mindig volt valami, ami engem is visszahúzott a sorozathoz. Reméljük a folytatást! 8/10
Ha tetszett amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!
