Donuts & Delights

Donuts & Delights

Női és férfi szerepek. Ne kövesd el ezeket a hibákat!

2015. november 27. - Seres Nikolett

cikk7.jpg

A mai rohanó és teljesítmény orientált világban egyre nehezebb megmaradnunk a saját nemi szerepünkben, ami legtöbb esetben a kapcsolatok végéhez vezet. Mi lehet ennek az oka? Hol rontjuk el az egymás közötti kommunikációt? És ami a legfontosabb: miként őrizhetjük meg nemi identitásunkat egy kapcsolatban?

Korábban már írtam a jó kapcsolati háttér fontosságáról azonban arról nem tettem említést, hogy hogyan érhető el annak megvalósítása. Először is el kell fogadnunk, hogy teljesen különbözőek vagyunk a másik nemtől. Így tisztában kell lennünk azzal is, hogy bizonyos dolgokat nem várhatunk el a férfiaktól és ugyan úgy a nőktől sem. Fontosnak tartom, hogy egy kapcsolatban mindenki a saját szerepében maradjon, és abban teljesedjen ki. Napjainkban a nők is egyre magasabb pozíciókat töltenek be, amikhez sokszor egy erős, irányító jellemet kell kialakítaniuk. A probléma ott kezdődik, amikor már annyira bizonyítani akarjuk a világnak, hogy mi igenis megállunk a saját lábunkon, hogy képtelenek vagyunk egy másik emberrel való harmonikus kapcsolat kialakítására. Félünk a függéstől és a kiszolgáltatottság érzésétől, ezért inkább azt mutatjuk kifelé, hogy mi igenis egyedül is jól boldogulunk, holott legbelül törődésre és védelmező karokra vágyunk. Amikor mégis rábírjuk magunkat, hogy beleugorjunk egy kapcsolatba, egy idő után az irányító jellemünkkel kiöljük a párunkból a férfiasságot. Azután, pedig csak a panaszok maradnak a barátnőknek, hogy: minden jó, de… nem eléggé férfias, folyton a kedvemben jár… hiányzik a szenvedély…

Ahhoz, hogy jól működjön egy kapcsolat, hagynunk kell a másikat a saját nemében kiteljesedni, emellett viszont fontos, hogy a céljaink és az elképzeléseink azonosak legyenek.

 Nőként joggal várhatjuk el, hogy a párunk a tenyerén hordozzon minket, megadva a családi élethez szükséges anyagi alapot és biztonságot. Emellett ügyelnünk kellene arra, hogy (a belső határozottság mellett) meg tudjuk tartani a nőies bájunkat. Az anya szerepünket. A törékenységünket és az odaadásunkat a családunk iránt. Bizonyos férfias feladatokat, még ha meg is bírnánk csinálni hagynunk kell, hogy ők tegyék, hiszen csak így érezhetik azt, hogy igazán fontos szerepük van a kapcsolatban. Emellett pedig ne várjuk el, hogy ugyan úgy főzzenek, mosogassanak, takarítsanak … mint mi. Hiszen ezek a feladatok nem férfiasak. Ha pedig mégis megtesszük, ne csodálkozzunk, hogy egy idő után a „papucs” jelzővel fogjuk a párunkat illetni még mi magunk is.

Ugyan így fontosnak tartom a két fél közötti megfelelő kommunikációt is. Vajon mi lehet annak az oka, hogy bár kifelé megnyílunk és elmondjuk a társunknak a problémánkat, a kívánt hatás mégis elmarad és a kérés nem ér célba? Mi a hatékony kommunikáció titka? A probléma a kérés/kérdés megfogalmazásában rejlik. Sokszor számon kérve a múltra hivatkozva tesszük fel a kérdésünket, amivel hamarabb érünk el sértődést és megalázást, mint a kívánt célt. Példának hoznám fel az alábbi mondatokat:

  • Már ezerszer kértem, hogy cseréld ki az égőket, mikor fogod végre megcsinálni?
  • Miért nincsen rám elég időd? Megint 9-kor értél haza.

A kapcsolatok fő eleme a tisztelet a partner irányába. Aminek következtében nem szabadna a másikkal úgy beszélnünk, viselkednünk, hogy az megalázva érezze magát. A múltra irányuló kommunikáció azt erősíti a partnerben, hogy nem felel meg a számodra, és ezáltal nem az előrelépést szolgálja. Elhiszem, hogy sokszor türelmetlenek vagyunk és van olyan, aki a sokadig kérésre sem teljesít, azonban biztos vagyok benne, hogy az alábbi mondatokkal több sikert érnénk el, mint az előző kettővel.

  • Annyira rossz ez a félhomály a szobában. A hétvégén esetleg lesz rá alkalmad, hogy kicseréld az égőket?
  • Nagyon hiányoztál! Jó lenne valamelyik nap kicsit kettesben lenni és elmenni valamerre. Lenne hozzá kedved?

Ezáltal nem követelek, nem számon kérek, hanem cselekvésre ösztönzöm a másikat és így megmaradhat közöttünk a felnőtt-felnőtt viszony. Éreztetnünk kell a partnerünkkel, hogy igenis szükségünk van rá, és hogy közösen mindent elérhetünk az életben. Ez az egymást kiegészítő kapcsolat az, amit mindenkinek meg kéne tanulnia. El kell fogadnunk, hogy nemi hovatartozásunkból adódóan igenis vannak hiányosságaink, amiket a partnerünk pótolhat, egészíthet ki. Amint ezt egy kölcsönös viszonynak fogjuk fel és nem akarjuk a másikra ráerőltetni az ellenkező nem szokásait, egy harmonikus, előre mutató kapcsolat fog kialakulni közöttünk. Pont olyan, amilyenre mindig is vágytunk :)

A bejegyzés trackback címe:

https://seresnikolett.blog.hu/api/trackback/id/tr868118876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása