Pszichológus Online

Pszichológus Online - Schrammel Ivett: A külföldön élő magyarok pszichológusa. Pszichológiai tanácsadás, NLP coaching, önismereti és mindfulness tréningek - Budapesten és online

Nem a tanulás az első… Hát akkor mi az?

2017. március 25. 07:41 - Pszichológus Online Schrammel Ivett

Ha elszalasztod a pillanatot, elszalasztasz mindent

 gyerek_2.jpg

Hányszor halljuk, hogy „a tanulás az első”… Nem értek vele egyet. Nem a tanulás a legfontosabb egy gyerek életében. Nem attól lesz boldog, kiegyensúlyozott, önmagával és a környezetével harmóniában élő felnőtt – pláne nem lesz ilyen gyerek – ha a szülő ezt hangoztatja, ezt erőlteti.

Hát akkor mi a legfontosabb? Az, hogy tudjon gyerek lenni: a 6 éves – 6 éves legyen, a 10 éves – 10 éves legyen… és így tovább. Hogy minden életkorban megkapja azt a fajta törődést, gondoskodást, amire szüksége van. Hogy megkapja tőled az időt – ami a legértékesebb, hiszen korlátozottan áll belőle rendelkezésre.

Hogy ne akarjunk „mini felnőttet” csinálni belőle, hiszen a gyerek nem a felnőtt kicsinyített mása, hanem gyerek. Részben ugyanolyan, de részben teljesen más igényekkel, más szükségletekkel.

Mi felnőttként sem vagyunk képesek komoly szenvedés nélkül szinte egész nap egyhelyben, mozdulatlanul ülni, folyamatosan koncentrálni, tanulni. Hogyan várhatnánk ezt el egy gyerektől?

Ha reggel 8-tól 4-ig az iskolában ül, utána még órákon át otthon is tanul, a tananyaggal foglalkozik, esetleg még különórákra, korrepetálásra jár, majd hullafáradtan beesik este az ágyba – mikor lesz ideje játszani, igazán gyereknek lenni? Mikor éli meg az igazi szülő-gyerek kapcsolatot?

Csak abból válhat kiegyensúlyozott, boldog felnőtt, aki annak idején kiegyensúlyozott, boldog gyerek lehetett. Ha hagyták, hogy az legyen.

Mit tehetsz Te ezért?

Tudom, hogy sok a dolgod, sok a muszáj… Ott a munka, a háztartás.. A lakásvásárlás, felújítás, autócsere.. A határidők, túlórák, a másodállás.. De van időd meghallgatni kivel veszett össze az iskolában? Hogy mitől fél, miről álmodik? Hogy éppen kitől kapott szerelmes levelet, vagy neki ki tetszik az osztályból? Van időd megnézni, hogy bemutassa, milyen új táncot tanult éppen? Van időd együtt hallgatni és énekelni az aktuális kedvenc dalát? (Persze, tudom, nem a te ízlésed.. és egyébként sincs jó hangod..  de mégis..)

Tudom, hogy jó lenne hétvégén egy háromfogásos csodaebéddel várni a vendégeket – biztosan elájulnának tőle - de van időd kimenni vele a játszótérre, szaladgálni egy parkban? Vagy egyszerűen csak ülni a szobában és átölelve megnézni századszorra is a kedvenc meséjét?

Tudom, hogy még el kellene pakolni és mosogatni vacsora után, de van időd elmesélni az esti mesét és megnyugtató esti „szertartásokat” végezni, hogy szép legyen az álma?

 

Ha most nincs rá időd, mert nagy a hajtás, mikor lesz? És a nem is olyan távoli jövőben, amikor majd te végre ráérsz, hogy foglalkozz vele, fogja-e igényelni? Vagy akkor már a saját útját járja, a saját életét éli… és te rádöbbensz, hogy elszalasztottad a pillanatot, elszalasztottál éveket.. a gyereked teljes gyerekkorát.. És ő is lemaradt a saját gyerekkoráról.. Meg akarod ezt várni?

Ha elszalasztod a pillanatot, elszalasztasz mindent..

 

(Ha tetszett a cikk, használd a megosztást is! Ha legörgetsz, az ajánlott bejegyzések között biztosan találsz még valami számodra érdekeset! Kövesd Pszichológus Online blogom és Pszichológus online facebook oldalam, hogy ne maradj le egyetlen írásról se!)

 

Schrammel Ivett pszichológus, terapeuta

 

Honlap: http://www.pszichologusonline.eu/

Pszichológus Online blog: http://schrammelivett.blog.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/pszichologus.online.schrammel.ivett/

Instagram: https://www.instagram.com/schrammel.ivett.pszichologus/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCuZ-sgi1BFQbWRmPz3hUI6A

 

A blogon megjelent írások szerzői jogvédelem alatt állnak.

 

29 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://schrammelivett.blog.hu/api/trackback/id/tr1412369033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Életunt Cápa · http://eletuntcapa.blog.hu 2017.03.26. 09:02:29

Pontosan mely pszichológiai tanulmányok állítják ezt alá és melyek az ellenvéllemények?
A tanulást játékért elhanyagoló gyermek negyvenes közmunkásként boldogan tekint majd vissza gyerekkorára miközben számolgatja a forintjait?

Bocsánat, ma reggel kötekedős hangulatban vagyok. Biztos az óraátállítás.

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2017.03.26. 09:15:43

@Életunt Cápa: Semmi gond, örülök a hozzászólásoknak! :-) A kapcsolódó tanulmányokat meg lehet keresni a neten. Nem látom az összefüggést a felszabadult, a maga teljességében megélt gyerekkor és a közmunka között. Sőt…
Ha egy gyereket túlterhelnek, irreális, életkorának nem megfelelő elvárásokat támasztanak vele szemben, „a tanulás az első” felkiáltással megfosztják a szabad játék – így a spontán tanulás, fejlődés és feszültséglevezetés, érzelmi feldolgozás természetes lehetőségétől, és a szülő megfosztja őt önmagától is, a bensőséges, intenzív szülő-gyerek kapcsolat megélésétől - nagy eséllyel lesz szorongó, alacsony önértékelésű, vagy éppen magatartászavaros, (hiszen fel akarja hívni valahogy magára a figyelmet) esetleg teljesítménykényszeres. És érdektelen a tudás megszerzése iránt – tudjuk, hogy a külső motiváció megöli a belső motivációt – az erre vonatkozó tanulmányokat is meg lehet találni.
Az is egyfajta érzelmi elhanyagolás, ha egy gyereknek beosztják az idejét a nap 24 órájára, és így nem csak a szülőnek, hanem neki sincs ideje a családi kapcsolatok megélésére, hiszen így a családtagok alig találkoznak egymással.
Ellenben ha egy gyereket hagynak gyerekként élni, hagynak játszani és nem terhelik túl, az életkorának megfelelő elvárásokat támasztanak vele szemben, a szülő elérhető a számára, nagy eséllyel lesz kiegyensúlyozott, testileg – lelkileg egészséges és megőrzi természetes kíváncsiságát, belső motivációját. Pont ebben az esetben fog önszántából, örömmel tanulni, hiszen a vele született érdeklődés és tudásvágy hajtja.
Érdekes tapasztalatokra tehet szert az ember maga is, ha elmegy egy-egy általános iskolai osztálytalálkozóra felnőttként – és látja, hogy kiből milyen ember lett, mennyire sikeres, elégedett az életével.. Megdöbbentőek lehetnek ezek a "saját élmények", mert nagyon nem az általános elvárásoknak, prognózisoknak megfelelően alakulnak az életek.. nem az osztályelsőkből, az agyonhajtott gyerekekből lesznek a legsikeresebb, legboldogabb emberek..
Még visszanézek ma a kommentekhez, de most megyek kertészkedni, virágot ültetni a 3 lányommal. :-)

András Horkay 2017.03.26. 10:03:38

A legnagyobb gond ebben a "tanulás" korszerű értelmezése. A tananyag nagyrésze adat, kevés az információ és a használható eljárás, amit később is lehet hasznosítani. Gondolkodás módszertani képzés meg egyáltalán nincs, még egyetemeken sem. Látni kellene hogy az adatok az interneten már megtalálhatóak nagyrészt, csak a gyermek, vagy fiatalkorú nem tudja mit kell keresni és mikor. A fejben tartott "tudás" lényeges tömege egyre kissebb, és úgyis elavul, de természetesen tudni kell róla hogy mi az ami kell egy adott feladathoz. Csak példát találok ki, egy régebbi szakács képzettségű fejből tudja a húsleves alapanyagait, az elkészítés módszerét, de sokszor leragad a 30 évvel ezelőtti részletekben. Ma lekérdezheti 1 perc alatt és kiválaszthatja az adott helyen legjobbat. A módszerek is le vannak írva. De ha nem kreatív, sosem fog új korszerű húslevest kitalálni csak ismétli a régit mint egy betanított munkás. Az egész általános iskolai tananyag korszerűtlen, ami látszik a PISA teszteken is. Így felesleges butaságokkal foglalják el a gyerekeket, és veszik el az időt hasznosabb dolgoktól.

MEDVE1978 2017.03.26. 12:19:16

Ez szép hippigondolkodás. A baj sajnos az, hogy a magyar rendszer nem honorálja ezt. Az óvodai és iskolarendszer célja, hogy megtörje a gyereket és benyomjon egy rakat dolgot a fejébe. Ha nem ül meg a seggén, akkor rámondják, hogy ADHD-s vagy simán rossz és kibuktatják egy még inkább eleve bukást és esélytelenséget predesztináló intézményrendszerbe. Persze, ha a szülőknek van pénze, akkor a magyar szinthez képest brutál pénzzel ezt is át lehet hidalni magán- vagy alapítványi iskolával. Nemrég lehetett olvasni: ha elitképzőbe akarod íratni a gyereket, már 10 évesen el kell kezdeni beleverni a fejébe, tanultatni, de még a normál középfokú oktatásnál is 12-13 évesen el kell kezdeni tanulni, ha a gyerek bármilyen használható végzettséget akar szerezni. Sok helyre magántanár és extrém mennyiségű tanulás nélkül be sem jut.

Az egyik kisfiam "problémás" gyerek, minimális mozgáskoordinációs és jelentősebb koncentrációs nehézségekkel, valamint emellett még önfejű és rossz is. Nem mondták ki rá, hogy ADHD-s, de erre megy az egész rendszer, érezni lehet. A tippem igazából az, hogy csak azért nem bélyegzik meg ADHD-snak, mert még nem lenne hasznuk belőle. Az iskolai szakaszban ez ugye már inkább hasznos az egész intézményrendszernek, mert a szülő járhat tornáztatni - terápiára - lehet pszichológushoz járatni - gyógyszereztetni - kontrollra hozatni stb. Ez szép pénz és még az intézményrendszer létét is jól indokolja. Vagy egyszerűen egy ilyen diagnózis alapján kidobható az iskolából, ha túl sok baj van vele.

A gyereket az állami ovi nem vette be, amikor megpróbáltuk beadni 3 és fél évesen, mert nem volt még szobatiszta. Méregdrágán magánoviba kellett vinni, ahol az első héten kaptuk meg azt, hogy: "nem áll be a sorba", nem engedelmeskedik az óvónőnek, nem eszik szépen, nem ül le, nem énekel, rohangál, verekszik stb. A leginkább az óvoda reakciója döbbentett le: az idősebb (50 körüli) óvónéni naponta közölte, hogy a gyerek elviselhetetlen, miközben mindig láttuk, mikor a srácot hazahoztuk, ahogy a hölgy a megérkező szülőknek egy helyben ülő, szobanövény szerű, rajzolgató kislányaikat ajnározza: "Igen, kicsi Sheila nagyon jó volt ma. Szépen reggelizett, utána játszott a babákkal, aztán szépen énekelt, kézenfogva ment a WC-re és az ebédlőbe. Délután is boldogan és csendesen játszott a pajtásaival". Ellenben a mi gyerekünknél: "Támadás történt! Karcsi megint belekötött a nála két évvel idősebb nagycsoportosokba, közbe kellett lépnem." "Igen, megint káromkodott ma és folyton fel alá rohangált".

Szeretem a gyerekemet és sok időt töltök vele, de a mai magyar rendszerben a tanulás nagyon nagyon fontos. Különben eleve bukásra lesz ítélve felnőtt korában.

2017.03.26. 12:20:34

Eljen, meg egy poszt arrol, hogy nem kell tanulni.... hihetetlen, hogy mit osszepropagaljatok a butasag dicseretet! Nyugodtan cseszd el a gyereked eletet, mert minek a tanulas? Tok felesleges es buta idofecserles, irni-olvasni-szamolni. Hogy aztan majd bedol mindeg humbugnak, mert nem tanult biologiat, kemiat, fizikat, az kit erdekel. Egyebkent nekem tokmindegy mit csinaltok a gyereketekbol: utcasepro kozmunkasnak pont jo lesz es majd elmelkedhet a gyonyoruseges gyerekkorarol. Remelem majd megkoszoni neked, edesem.

2017.03.26. 12:21:11

Andras: igen, lekerdezheti 1 perc alatt a Internetrol, ezt nem vitatom. DE! Ha nincs sajat tudasa, amivel kiertekelheti, hogy egy adott informacio hasznos-karos-igaz-hamis-teny-tevhit, akkor aze a hatalom, aki az informaciot feltette a netre, es akinek nincs tudas a sajat fejeben, hogy ezt felmerje, abbol egy kiszolgaltatott birka lesz, aki csak azt tudja begetni, hogy de hat a neten olvastam, irva vagyon, biztos igaz....

tomcsicsi 2017.03.26. 12:21:47

Ez így leírva nagyon szépen hangzik. Esti meseként is megállja a helyét. Nem sok realitás szorult a posztba. A kategorikusság ( az egyik oldal mellett határozottan letetted a voksod ) parklópályára teszi a valóságot, ami sokkalta árnyaltabb. A pro- és kontra érveid önmagukban értelmezve még igazak is, de az egyik nem létezik a másik nélkül. Nagy gond, ha szembe helyezzük egymással a gyerek és/vagy szülő mindennapi feladatait, a minőségi idővel.
Az élet nem fekete vagy fehér.

indapass 2017.03.26. 12:22:33

Azt hiszem, meg kell találni az egyensúlyt. Jó, ha nem a tanulás, az iskola körül forog a gyerek élete, de azért neki is jobban esik, ha sikerélményei vannak ezen a téren is.
@András Horkay-val teljesen egyetértek abban, hogy a hangsúly túlságosan is az adattömegen van. Ezek egy részére minden bizonnyal szükség van - elsajátításukhoz lehetne eszközöket adni, hiszen már léteznek tanulásmódszertani kurzusok.
A logikus, elemző és alkotó gondolkodásra viszont szinte alig van idő. Csodálom pl. a felfedeztető matematikai módszert - bárcsak nekem és a mostani gyerekeknek így tanítanák a matematikát és más tárgyakat. Időt hagyva elmélyülni, felfedezni, sajátnak érezni azt, amit végül megtanulunk.
Így a tanulás sem az a favágás lenne, amit sajnos sok órán (bár nem mindegyiken) kénytelen a gyerek és a pedagógus is átélni.

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2017.03.26. 12:25:42

@András Horkay: Így igaz, a tanulás fogalmát kellene átértelmezni az iskoláknak..

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2017.03.26. 12:26:48

@MEDVE1978: Így van: a tanulás nagyon fontos, de nem a legfontosabb. És nagyon nem mindegy, hogy mit és hogyan tanul a gyerek.

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2017.03.26. 12:43:09

@Kishableany: Szerintem félreértetted a posztot. Az első kommentre adott válaszom érdemes elolvasni, ott már kifejtettem bővebben, hogy az egészséges gyerekkor és a jó tanulás nem zárják ki egymást.. És nagyon fontos különbség, hogy egy gyerek örömmel vagy szorongva tanul. A túl erős szorongás egyértelműen rontja a teljesítményt is, nem csak a gyerek szenved tőle. Az én lányaim nagyon jó tanulók voltak Gibraltáron is és itt Magyarországon is, úgy, hogy soha nem volt erőltetve a tanulás, soha nem ez volt a legfontosabb, a saját kíváncsiságuk, érdeklődésük vezette őket és vezeti ma is. A kisebbek legnagyobb bánata az, hogy itt Magyarországon még nem tanulnak történelmet, földrajzot, természettudományokat (1. és 2. osztályban), pedig Gibraltáron, az angol iskolarendszerben már a kezdetektől oktatták ezeket a tárgyakat - is imádták. :-)

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2017.03.26. 13:23:26

@tomcsicsi: A feladatok elvégzése mellett is lehet minőségi időt együtt tölteni a gyerekekkel. Sőt, jelentős mennyiségű időt is. A szülő dolga, hogy priorizáljon, felállítson egy fontossági sorrendet a saját és a kisebb gyerekei életében. Hogy mikor, mi, mennyire fontos, életkor, szituáció és személyiségfüggő is. És nem árt a fontossági sorrend felállítása előtt tájékozódni: minek mi a következménye rövid és hosszú távon.

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2017.03.26. 13:33:28

@tomcsicsi: A realitásról: nem csak pszichológusként írok, hanem 3 gyerekes, dolgozó anyaként is, (7 és fél, 9, 12 és fél évesek a lányaim).. A közel 20 éves szakmai tapasztalaton kívül így van némi "saját élményem" is a témában.. :-)

elekm 2017.03.26. 13:34:24

Nekem most ötödikes osztályom van, és döbbenettel látom, mennyire nincs gyerekkoruk. Annyira sok különóra és sport, edzés stb., hogy mindig azt kérdezgetjük a kollégáinkkal, ezek a gyerekek mikor raknak ki egy PUZZLE-t otthon csendben, mikor társasoznak, labdáznak a szülőkkel, vagy egyszerűen csak nézik a plafont és álmodoznak. Az osztályomban a legtöbb gyereknek az utolsó perce is be van osztva, este 7-8-kor esnek haza minden nap, hétvégén is különóra. Van olyan gyerek, aki a heti 5 német óra mellett, még heti 5 órára jár, és ha becsúszik egy 4-es németből, akkor szombat vasárnap is menni kell. Az órákon pedig szegények sokszor "alszanak" többen megfogalmazták a saját nyelvükön,l egyszerűen hullafáradtak. Biztos, hogy ez a jövőbeli sikeresség útja?

elekm 2017.03.26. 13:34:59

Ja és amit a kollégáimmal észrevettünk. Akár 10 éve is, ha kimentünk az udvarra, vagy kiránduláson a szabadba, a gyerekek pillanatokon belül elkezdtek önállóan játszani, akár labdával, régebben gumiszalaggal stb.. A mai gyerekek épp azért, mert minden percük meg van szervezve, képtelenek önállóan játékot kitalálni, és együtt játszani, csak úgy, ha utolsó játékszabályt is felnőtt fekteti le.

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2017.03.26. 13:39:28

@elekm: Sajnos így igaz. Az a gyerek tud önállóan játszani, akivel játszottak kisgyerek korában.. és hagyták a "szabad játékot".. Csak erre ma sok családban egyszerűen "nincs idő".. mert azt hiszik, más fontosabb.. A kreativitás kiölésére pedig tökéletesen alkalmas a legtöbb mai iskola és oktatási módszer is..

András Horkay 2017.03.26. 13:52:42

@Kishableany: "a nincs sajat tudasa, amivel kiertekelheti, hogy egy adott informacio hasznos-karos-igaz-hamis-teny-tevhit," A "tudás" ma már nem adathalmazok memorizálása, hanem amit te is irsz egy képesség az elemzésre, szintézisre, döntésre, és az egész folyamat értékelésére hogy akár kezdhetjük előlről az egészet. Az úgynevezett magasan képzett emberek jó része is totálisan képtelen erre ma még, de nem azért mert rossz képességű, hanem azért mert nem ismeri a gondolkodás módszertani ismereteket. Az is tudás persze bizonyos értelemben. De nem adat, hanem módszertan. Az iskola sajnos a tanárok képzetlensége miatt is főképpen adatokat és helytelenül levont (elavult) következtetéseket tud információként bemagoltatni a gyerekkel. De minek?. Ha megtanulod földrajzból európa összes hegységeinek a nevét, a kőzetekkel, együtt, és még millió adatot akkor mennyivel leszel előrébb attól aki két perc alatt előszedi. Az már más tészta hogy az értékeléshez is kellenek adatok, de nem kell ezt fejből tudni. Egyszer azt kérdezte egy iskola igazgató hogy jó jó, de mi lesz akkor ha nem lesz áram akkor nem tudom használni az internetet. Semmi, akkor megáll az élet, és nem kell törnöd a fejed az adatokon sem. Azt mindenkinek tudnia kell, hogy ami könyv formában van az általában már elavult, a szakmai folyóiratok kicsit elavultak, és az aktuális ismeretek a neten vannak még félig nyersen.

tomcsicsi 2017.03.26. 16:19:25

@Schrammel Ivett: A válaszod és a posztolt írásod közt érzek némi ellentmondást. Ott, ellentmondást nem tűrve kijelented, hogy nem a tanulás az első. Most meg az egyensúlyról és prioritásokról beszélsz, ami inkább az ínyemre van.
Mikor tanuljon a gyerek, ha nem a legfogékonyabb korazakában? Amikor nincs más "dolga". Persze azon felül, hogy tartalmasan megélje életének ezen korszakát. Ezt a kettőt kell balanszírozni és nem az egyiket avagy másikat előtérbe helyezni.
Érdekes, hogy egy osztálytalálkozó példáján keresztül próbáltad megvilágítani az elgondolásod helyességét. Egyrészt az én tapasztalatom egészen mást mutat. Másrészt, ami talán érdekesebb. Kamaszkoromban nem értettem egy barátom bizonyos dolgait. Nevezetesen: Ugyanúgy öltözött (bakancs, fekete nadrág és pulcsi stb.) és járt velünk koncertre, de nem ivott és dohányzott. Kitűnő tanuló volt, ami nem volt annyira jellemző pl. a Kispál koncertjeire járók közt, annak ellenére sem, hogy azért egy "értőbb" középosztálybeli fiatalok alkották a közönséget. Szóval akkor nagyon fura volt, amit csak felnőtt fejjel értettem meg. Tudatos volt! Tudatosan megélte kamaszkori lázadását és tudatosan készült a felnőttkori életére. Ő egy tökéletes példa, hogy a kettő nem zárja ki egymást.
Szóval értem én hogy nagyon divatos és trendi a posztod, de a valóságtól fényévekre van. A rögvalóságtól. Persze, ha van pénz, paripa, fegyver, akkor megvalósítható.
+ lehet lamentálni a felvetett problémán, de amíg ez a gyerekek nagyon piciny hányadát érinti; akkor talán felesleges. Persze mindenkinek a saját gondja a legfontosabb. Mégis: szerintem először azt a másfél millió gyereket kéne megetetni minden egyes nap és biztosítani, hogy az oktatásban SE legyenek az egyenlők közt is egyenlőbbek! És még folytathatnám..

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2017.03.26. 16:41:06

@tomcsicsi: Azt gondolom, hogy nem a tanulás az első ÉS priorizálni kell, mert a nap 24 órából áll. Mégpedig úgy, hogy ne a tanulmányi eredmény álljon az első helyen, hanem a boldogságunk, testi-lelki egészségünk. Mit ér a kitűnő bizonyítvány, ha a gyerek tönkremegy, mire eléri? Tanulni kell és fontos is, de nem mindegy, hogy mit és hogyan. Lehet örömmel, szorongás nélkül, értelmes, érdekes és hasznos dolgokat is tanulni. És tehetünk azért, hogy ez így legyen. Ez minden gyereket érint. Az utolsó gondolatoddal maximálisan egyetértek, az első feladat a szegénység felszámolása, az egyenlő esélyek biztosítása kellene, hogy legyen..

tomcsicsi 2017.03.26. 16:57:34

@Schrammel Ivett: Sajnos az a tény, hogy valakinek vannak gyermekei még nem igazolja elméletének helyességét. Mint ahogy a pszichológusi végzettség, húsz év tapasztalatával sem. Egyik nagyon nagy gond a mi kis társadalmunkkal, hogy a többség épp ellenkezőleg van szocializálva. Hanyattesésben profi a magyar. Jó lenne a papír mögé bújóknak kicsit felnézni és szemlesütve eldadogni, hogy milyen is a képzés és a szakmai felkészültség. Magam is tapsztalatból beszélek, mindkét oldalról. De ez messzire vezet és a mondókám második fele nem is nagyon ide tartozik.

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2017.03.26. 17:08:41

@tomcsicsi: Másképp látja ezt a kérdést egy szakmabeli és egy laikus, sőt szakmabeliek sem értenek egyet feltétlenül mindenben. Másképp látja egy frissen végzett pszichológus, aki bár ismeri az elméletet, de nincs gyakorlata, még életében nem látott gyereket és családot kliensként, és másképp az, akinek van ebben szakmai tapasztalata. Ahogy másképp látja valaki saját gyerek nélkül, az iskola mindennapjainak és tényleges elvásásainak ismerete nélkül, mint "saját élményű" tapasztalattal a gyereknevelésről és a mai iskolarendszerről. A képzés és szakmai felkészültség megérne egy külön posztot.. azt mindenkinek magának kell megszereznie.. :-)

elekm 2017.03.26. 17:10:30

Az ötödik osztályommal most résztveszünk egy online nyereményjátékon (különböző tantárgyi tesztkérdéseket kell kitölteni neten), értékes nyereményekért. Már most ötödikesen tudják, hogy nem a nyeremény a fontos, hanem az egymás segítése, a kooperáció. Az egyik BTM-es tanulóm, erős magatartászavarral, most teljesen kinyílt. Kiderült, hogy a történelmi tudása magasan a többiek felett van, szinte mindig ő tudja a történelmi kérdésekre elsőre a választ, segíti a többeieket. Egy másik tanulóm szinte mindig olvas, ő pedig irodalomból brillírozik. És érdekes megfigyelés az, hogy azok a tanulók, akik minden dolgozatra görcsösen felkészülnek, beszerzik a sok-sok ötöst, most valahogy nem annyira erősek. Mert annyira sok információ van a fejükben, annyira fáradtak, hogy amikor elő kellene venni a tudást, kiderül, nincs rendszerezetten a fejükben, mert számukra nem a tudás a fontos, hanem a jegy.

Tudok olyan anyukát is, aki amikor egyszer 2-est írt a lánya matekból, kétségbeesetten telefonált, mintha minimum a világ dőlt volna össze. Elmondtam mi volt a hiba, írtunk javítót. A javító ugyan 5-ösre sikerült, de egy elég fontos dolgot elnézett, el akartam mondani, hogy azért még arra egy picit rá kellene gyúrni, mert a jövőben kelleni fog. Szó szerint azt mondta, végül is mostmár az 5-ös megvan, számára pedig ez a lényeg.

Pedig nem ez a lényeg. A leendő munkahelyen nem azt fogják nézni, hogy hányféle nyelvvizsga van, és hány százalékos, hanem azt, hogy éles környezetben magabiztosan tudja-e használni a nyelvet, illetve a tudást elő tudja-e venni. És tapasztalatom szerint nem a kitűnő tanulók azok, akik egy komplex megmérettetésen az elsők, hanem éppen a közepes, de jó szociális készségekkel megáldott gyerekek, ugyanis ők olyan előadást tudnak produkálni, hogy a közönség elámul. És a szociális készségeket nem a tankönyv felett, vagy a különórán lehet elsajátítani, és mégcsak nem is a szervezett edzésen (bár tudom, a sport nagyon fontos), hanem kint a "grundon" önállóan, ahol a gyerekek maguk választanak kapitányt, ahol megtanulnak kommunkálni, kooperálni, egy kis tengó alatt.

Írom a fentieket úgy, hogy jómagam az ország egyik elit gimnáziumában érettségiztem, világ életemben kitűnő tanuló voltam. És felnőtt fejjel jöttem rá, hogy mi minden kimaradt a fiatalkoromból.

Pszichológus Online Schrammel Ivett · https://www.pszichologusonline.eu/ 2017.03.26. 17:19:52

@elekm: Erről beszélek, nem az érdemjegy, a tanulmányi átlag a fontos. Nem attól lesz sikeres, eredményes, vagy értékes valaki. Vannak ennél sokkal fontosabb készségek (a tananyag bemagolásánál fontosabbak). Nagyon örülök, hogy megvilágítottad egy saját példával, pedagógusként.

elekm 2017.03.26. 19:18:10

És végül egy érdekes tény. A mostani központi felvételin nem a kitűnő tanulók érték el a legtöbb pontot, sem magyarból, sem matekból. Sőt az én nyolcadikosaim közül egy olyan fiúnak lett a legjobb, aki a felzárkóztató matek csoportban volt. Igaz, már korábban kiderült, bár levezetni nem mindig tudja, van egy született "józan paraszti esze".

elekm 2017.03.26. 19:24:25

@Schrammel Ivett: Sajnos mi ezzel a teljesítménykényszeres attitűddel naponta találkozunk, látjuk a neurotikus gyerekeket. Miközben alapvető készségeik nincsenek meg, pl. mivel mindenhová sietnek, mindenhová autóval mennek, képtelenek pl. sétálni, sétálva beszélgetni. Nem ismerik a közlekedési eszközöket, és mint írtam önállóan nem tudnak játszani. Nincs meg a z a régi csapatkapitány választás, vagy kitalálják, mit játszanak.

elekm 2017.03.26. 19:27:00

Egy konkrét példa: erősen BTM-es tanuló, erős hiperaktivitással, jár az iskolán kívül hokira, floorballra, gitárra, szolfézsra, külön németre, dráma csoportba. Ezekből a szolfézson kívül, ami heti 1 óra, az összes többiből többször. Minden délutánja telítve, hétvégén meccsek. Ez a gyerek soha egyetlen percre nem foglalkozik semmivel sem elmélyülten, pedig kimutatottan ez a fejlesztendő területe, amit nagyon tud, hogy "rohanni kell, mindjárt itt lesz anya, és indulunk ide-oda, amoda (mármint külön foglalkozás). Ha kap egy színezőt, vagy bármit, amivel hosszasan kellene foglalkozni, egyszerűen pár perc után feláll és otthagyja. Nincs hozzá türelme.

Biztos vagyok benne, ha csak egy délutánja szabad lenne, ha semmi mást nem csinálna, csak otthon JÁTSZANA elmélyülten, együtt a szüleivel, többet érne, mint 6 különóra.

indapass 2017.03.30. 10:14:43

@elekm:
Ehhez két személyes tapasztalat.

Legnagyobb gyerekem egy elit gimiben tanul (saját választás, 100%-ban bejött). Nem kitűnő, de több országos szintű versenyen szerepel, saját kezdeményezésből. Senki nem nyektetni - osztályban sem, itthon sem -, hogy mindenből legyen meg az ötös.

Második gyermekem általában kitűnő, de nyolcadik első félévében lett pár négyese.
Föciből, bioszból kaptak egy volt szakközepes tanárt, aki azt hiszi, csak az ő tárgya létezik. Még így, hogy a fiam a négyes-ötös határán mozgott, 4. lett a kerületi versenyen. Igen ám, de tavaly - a sajnos most nyugdíjba ment tanerőnél - ugyanezen a versenyen első volt. Pedig ott nem szívatták (az osztályátlag csak ebből a 2 tárgyból romlott, de közel másfél jeggyel, és ez azért beszédes).

Úgyhogy sokszor a pedagógus is hibás.

(A gyerek ezzel együtt inkább a felvételire koncentrált - írt 95 pontot. Az osztálytárs, akinek mindig a kitűnő volt a legfontosabb, 70-et...).

Meg kell tanulni súlyozni.
süti beállítások módosítása