2016. júl 28.

csirke, avokádó, ananász

írta: (R)ichie
csirke, avokádó, ananász

avagy a konyhai előkészítő csirkéje - és egyéb hazugságok

img_20160724_190316_3_2.jpg

Duff egy csóró kis fickó volt a nagy és csillogó Nyugati Parton. Előfordult, hogy munkája sem volt, de mivel azt tanulta édesanyjától, hogy mindig vannak náluk szegényebb emberek, így nem volt képe segélyt kérni. Kapjanak inkább az öregek, meg a sokgyerekes anyák, ők még pocsékabbul élnek. Majd ő megoldja valahogy másképp...

Egyik este, a hotel előtt, ahol néha be szokott ugrani egy sörre - na nem a sör volt a nagy szám, hanem a happy hour, amikor a sör mellé ingyen hot dog meg sült krumpli járt -  szóval a hotel előtt belebotlott újdonsült haverjába, Izzybe. Persze hogyan máshogy találkoztak volna először, mint egy nőnél, akihez pont egyszerre értek oda - khm - valami szervezési hibából kifolyólag. Izzy is csóró volt, ráadásul drogos is, de a zenei ízlésük klappolt, így hamar összehaverkodtak. Kiderült, hogy éppen előző nap költözött a szemközti házba, így hát könnyen összejártak attól fogva. A zenei vonal meg annyira bejött, hogy kicsit később még közös zenekart is alapítottak...

Ott tartottam, hogy Duff csóró volt, nagyon csóró. Autója, meg telefonja mindig volt, mert ezek kellettek. De másra már nem igazán futotta. Még amikor volt munkája, akkor is csak egyszer evett egy nap. A mexikói haverjaival a konyhán, ahol kisegítőként dolgozott, kifejlesztettek egy tápláló kaját. Kevés fűszer és pár trükk segítségével lehet olyan tápláló kaját készíteni, amivel elvan az ember egész nap. És tudja enni egész héten. Meg a következőn is...

Azt, hogy hogyan lett a csóró kis fickóból a világ egyik legnagyobb rock zenekarának basszusgitárosa (és a Guns N Roses után a Velvet Revolveré is), megtudhatjátok Duff McKagan önéletrajzi könyvéből, ami most már magyarul is olvasható. A könyv addiktív, ha elkezditek olvasni, legyen mellette valami kaja is, mert addig nem teszitek le, míg el nem olvassátok... (Ha esetleg nekem nem hinnétek, itt egy bővebb beszámoló a grungery.hu-n, de a legjobb, ha megrendelitek a kiadó honlapján, és Ti magatok győződtök meg róla.)

Persze nem írtam volna ennyit csak úgy Duffról (dehogynem, óriási figura, imádom mindenhol, GNR, VR, szólóban, vagy akár Walking Papers) ha nem készítettem volna el az általa kifejlesztett "Konyhai előkészítő csirkéjé-t", amiben van egy-két nálunk, itt a Nyugati Pu. környékén nem annyira alapvető összetevő... Na ja, innen nem annyira néz ki csóró kajának az ananászos-avokádós csirke, amihez még jalapeno paprikát is szerezzek. Na de mit várjon az ember ott, ahol a könyv alcíme is ez:

... és más hazugságok

Tudom, ezt nem feltétlenül kell szó szerint érteni, de érdekes volt a recept, ahogy az egész könyv is az. Jól megírt, jól magyarított, jól szerkesztett könyv. Úgyhogy megcsináltam

  • 1 egész csirkemell
  • 2 érett avokádó
  • 4 szelet (konzerv) ananász
  • 2 evőkanál (üveges, savanyított) szeletelt jalapeno paprika
  • 1 evőkanál teriyaki szósz
  • 300 g vadrizs
  • 4 evőkanál zsemlemorzsa
  • 1 fej vöröshagyma
  • só, olaj

A csirkemellet kettévágom, két nagyobb, lapos filét készítek belőle - a vastag részeinél kissé bevágom, majd a kés lapjával szétnyomom. A leeső kisebb részeket is kifilézem, ezeket a nagyok mellé dobom, és így hagyom őket szobahőmérsékletűre melegedni.

Közben az avokádókat félbevágom, magokat kiteszem, a héját leszedem a felekről. Apróra felkockázom, a szelet ananászokkal együtt. Jalapeno karikákat kanalazok az üvegből egy tésztaszűrőbe, és alaposan leöblítem a savanyító létől. Ezeket a szeleteket felaprítom, és ezt a három összetevőt egy tálba teszem, majd tulajdonképpen egy salsát keverek belőlük. Nekik sem árt egy kis idő az összeismerkedéshez...

A rizshez felaprítom a hagymát, kevés olajon megfuttatom, majd a rizst is beleöntöm a fazékba. Kevés átkevergetés után kétszeres mennyiségű forró vízzel felöntöm az egészet, és gyakori kevergetéssel, na meg egy kevés sóval készre főzöm.

Közben száraz, forró serpenyőben zsemlemorzsát pirítok, majd félreteszem - az edényt meg alaposan kitörlöm, kelleni fog nemsokára. 

A vége felé már nem nagyon kell a rizzsel foglalkoznom, így jöhet a csirke: minimális olajon, forró serpenyőben mindkét oldalán alaposan megsütöm. A nagy hő segít úgy elkészíteni az általam nem túl nagyra becsült csirkemellet, ahogy szerintem még ehető: kívül ropogós kéreg, de belül még éppen szaftos, puha a hús. És most jön egy egyáltalán nem mexikói húzás - innentől akár nevezhetném fúziós kajának is - amikor már szinte készen van a hús, teriyaki szósszal nyakon öntöm, és egy ecsettel gondosan körbekenem az egészet. Kicsit még pirítom a szósszal, majd kiteszem pihenni a darabokat egy tálra. 

A kész rizsbe keverem a zsemlemorzsát, hogy még dúsabb, táplálóbb legyen. Tudjátok, tápláló kaja a cél, olcsón...

Tálaláskor a tányér aljára készítek egy pofás rizs-ágyat, erre fekszik a csirkemell, amire rákanalazok a salsából.

It's so easy...

Én azért felbontottam hozzá egy sört is, a biztonság kedvéért, csak nem haragszik meg érte Duff. 

Összességében tényleg egy laktató kaja, olcsónak nem mondanám, a zsemlemorzsát határozottan kihagyom legközelebb, de a csirkét asszem mostantól már csak így eszem... Teriyaki szószban, salsával a tetején!

Legyél te is #gasztrocker, itt: www.facebook.com/rockandchili 

img_20160724_180017_2.jpg

img_20160724_180436_2_2.jpg

img_20160724_183116_2.jpg

img_20160724_184216_2.jpg

img_20160724_190035_2.jpg

img_20160724_190105_2.jpg

Szólj hozzá

csirke rizs ananász avokádó jalapeno teriyaki Duff McKagan