Három évtizednyi közös munkánk eredményeként Magyarországon ismét egypártrendszer van. És jó darabig az is marad. Akkor fog változni, ha megdöntik, vagy ha megbuktatja önmagát. Az első változatról nem szeretnék elmélkedni, mert ez vérrel járna. A másodikról sem, mert nem biztos, hogy megérem. Az viszont számomra nagyon is fontos kérdés, hogyan élhetünk, hogyan élünk ebben az új egypártrendszerben. Azért gondolkodom rajta egyre többet, mert én már leéltem néhány évtizedet az előzőben. Nem volt minden világok legjobbika, de voltak technikáink arra, hogy élhetővé tegyük. Most tehát ideje elgondolkodnunk azon, milyen előnyökkel/hátrányokkal jár az analóg kádárizmus digitális kádárizmusként való újjászületése.

Jelenleg az országgyűlésben egyetlen párt hozza a törvényeket. A többi – egyelőre pártnak tekintett – formáció valójában ennek az egy pártnak valamilyen frakciója. A döntésekre nincs semmiféle ráhatásuk. Ha ezt világosan látod, máris élvezheted az új berendezkedés egyik előnyét. Nem kell többé foglalkoznod a kormány és az ellenzék küzdelmeivel. És azzal sem, hogy 2018 tavaszán ki melyik frakcióra adta a szavazatát. Szóval lassacskán kibékülhetünk…

Az egypártrendszer előnye, hogy mindenből egy van/lesz. Egy média, egy ótépé, egy távbeszélő igazgatóság, egy akadémia, egy felsőoktatás, egy közlekedési vállalat… Elismerem, ez most bonyolultabb lesz valamivel, de nem sokkal. Kétféle cég, intézet, szervezet fog létezni: állami (Magyar, Nemzeti) és „együttműködő”. Az utóbbiakat nem államosítják, de létezésük elengedhetetlen feltétele lesz, hogy közösséget vállaljanak Pártunk és Kormányunk eszméivel, gazdasági és politikai célkitűzéseivel, és ennek különféle jeleit adják. Akik ezt nem teszik, azokat államosítják, felvásárolják, felvásároltatják, közvetlen kormányzati ellenőrzés alá vonják. Az biztos, hogy egyszerűbb lesz választanunk.

Félelemre nincs okunk. A Grósz elvtárs által számunkra 1988-ban átnyújtott útlevelet megtarthatjuk. Az előző egypártrendszerrel ellentétben a piacon nem lesz hiány. És a templomba járást sem nézik rossz szemmel. Változatlanul lesznek különféle autó- és repülőversenyek, látványsport események – új stadionokban, és ha a lassan is, de erősödő honvédelmünknek lesz mivel parádéznia, talán katonai parádék is.

Az új rezsimnek kétségtelenül vannak hátrányai is ránk, polgárokra nézve. Az online digitális létezéssel együtt jár, hogy minden pénzügyi műveletünk, levelünk, oldallátogatásunk, telefonhívásunk követhető. Plusz a térfigyelők. Az analóg kádárizmusnak ez azért így soha nem jött össze. (Aktába írni macerásabb.) Az alapvető jogok közül a személyi szabadságjogok tovább mállanak. A többit – munka, egészség, pihenés, művelődés – az alaptörvény majd folyamatosan újraértelmezi. S bár az egypártrendszerek valamennyire kiszámíthatóak, ez nem lesz az. A puha költségvetési korlát miatt. De ez már csak így van, ha egy párt kénytelen önmagát ellenőrizni. Szóval újabb adók és különadók jönnek. Le kell mondanunk kedvezményekről. Sok minden fizetős lesz, ami eddig nem volt az. Érthető: a lyukakat be kell tömni. A digitális adózás egy darabig dagasztja Pártunk és Kormányunk kasszáját, de az „együttműködők” már eddig is megtalálták a módját annak, hogy minimalizálják befizetendő adójukat. Aki meg nem, annak úgy kell. Lúzer.

De gondoljunk inkább az előnyökre! Mivel beleszólásunk változatlanul nem lesz semmibe és a felülről jövő döntések, direktívák és víziók határozzák meg életünket, miért is kellene hajba kapnunk azon, hogy melyik párt színeiben nincs beleszólásunk semmibe? Akár szolidárisak is lehetünk egymással. Házibulikat szervezhetünk, ahol – offline – szidhatjuk a rendszert, és érdemi vitákat folytathatunk valódi közügyeinkről. Mi van az oktatással? Miért rendült meg a tudományba vetett bizalmunk? Merre tart az építészet? Kinek jó a totális digitalizálás? Kit szolgálnak a robotok, az algoritmusok? Hogyan védekezzünk az életviteli tanácsoknak álcázott marketing és a guruk diktatúrája ellen? És hogyan védekezzenek ellene a gyerekeink? Jó bort iszunk, vagy olyat, amelyről megmondták, hogy jó? Miért rokonszenvesebbek manapság a tapló milliárdosok, a halandzsázó hatalomiparosok és a botránycelebek, mint az egykor értelmiséginek nevezett diplomások? Mire is gondolunk, amikor értékekre hivatkozunk? Mit gondolunk manapság Szabó István Mephistojáról? Szóval lenne miről beszélgetnünk. Vicceket mesélnénk: „Egy katolikus pap, Mark Zuckerberg és Mészáros Lőrinc utazik a Vál-völgyi Kisvasúton…” Megbeszélnénk, hogyan is fest most a világ az EU felbomlása és az ENSZ megszűnése után, miért veszítették hatályukat a genfi egyezmények. Bocs, erről majd néhány hónap múlva fogunk csak beszélgetni. A lényeg: újra közünk lehet egymáshoz. Mert rezsimek jönnek, rezsimek mennek, de mi maradunk.