Amikor valami vargabetűkkel volt csak értelmezhető, leírható, akkor Obelix mindig azt mondta Asterixnek, hogy dilisek ezek a rómaiak.
Nos, Obelix egy kedveskedő, nagydarab képregényhős volt, aki beleesett a varázsitalos kondérba, azóta csak idült vigyor ül az arcán, ami mellé odalopózik némi vadkan-fogyasztási láz. Egyes fideszes képviselők, megmondó emberek viszont a való világban delirizálnak. A jászsági Pócs képviselőről teljes mértékben el tudjuk képzelni, hogy szintén (esetleg többször) beledőlt egy kondérba, de legfeljebb a sertéspörkölt zaftjában és az abban tökéletesen feloldódó szilvapálinkában áztatta el magát. Ezért is beszél össze-vissza hülyeségeket. Mondjuk a vadkan az oké.
Most hagyjuk, hogy Pócs milyen kiskirályként tetszeleg élet és halál uraként a Jászságban. Nézzük meg viszont legutóbbi kijelentését az olimpiai népszavazással kapcsolatban! Az érvelése illetve annak logikája futóhomokra épült, de azért szálazzuk ki, hogy mégis miért mondta az okosságait.
Az, hogy Budapesten egy maréknyi ember eldönti, hogy Magyarországnak mi jó meg mi nem, az felháborító. Szerinte.
„Nehogy már egy maroknyi budapesti döntse el, hogy mit akar az ország!” Ez a kétségbeesett felkiáltás úgy egy évvel ezelőtt elfogadható lett volna akár a legvéresszájúbb kormánypárti kulimunkástól is, de több elkaszált, meghiúsított és szétszabotált – országos – népszavazási kezdeményezés után ezzel kiállni a Jászság szélére… bocs, a parlament folyosójára, az a hatalomnak megfelelni vágyó szolgalelkűség mintapéldája. Pócs ritmusérzéke kifelé – értsd az eseményekre reagálás szempontjából – gyötrelmesen értékelhetetlen, befelé – értsd a felsőbb körök irányában – szenzációs rekord, hiszen elsőként sikerült beleállni a hülyeségbe.
Sajnos ezek a Pócs-féle Fidesz-darabontok nem dilisek, hanem sajnálni való, megfelelési kényszer alatt senyvedő, azt maguknak sötét és aljas indulatokkal kárpótoló szerencsétlenek.
Szerk.
Te követed már a Reflektort a Facebookon? Nem! Akkor ITT most megteheted! Köszönjük!
Az utolsó 100 komment: