Míg a moziban folyamatos a harc azért, hogy több női történet, női rendező és női főszereplő kapjon lehetőséget, a tévében valóságos aranykor köszöntött be. Felejtsük el a Szex és New Yorkot; a csajok már régóta nem csak cipőket vásárolni és pasit vadászni akarnak! A jelenleg futó legjobb sorozatok hősnői között akad szép, fura, szeplős, színesbőrű, gyerekeit egyedül nevelő, kíméletlen, nagydumás, paranoiás és javíthatatlanul romantikus, de mindegyikük komplex, kiszámíthatatlan és elképesztően izgalmas karakter. A 62. Recorder magazin Filmrecorder rovatának összeállítása.
Az ezredforduló idején még visszalépésnek számított, ha egy színésznő tévésorozatban vállalt szerepet és gyakran a mozis karrier végét is jelentette. Most, a televíziózás aranykorában teljesen más a helyzet; Oscar-díjas mozilegendák, mint Nicole Kidman, Meryl Streep és Penélope Cruz is tévés szerepeket vállalnak, a filmproducerek pedig nem győznek lecsapni a tévében feltűnt tehetségekre, mint Claire Foy, Sarah Paulson vagy Elisabeth Moss – nekik viszont úgy tűnik, gyakran jobban megéri a képernyőn maradni.
Összeállításunkban számba vesszük az első vagy második évadjuknál tartó sorozatok legjobb női karaktereit, kimaradnak a már befejeződött, vagy vége felé közelítő klasszikusok, mint az Orange is the New Black, Az alelnök, a Csajok, a Nancy ül a fűben, a Broad City, a Transparent, a Kártyavár, A hátrahagyottak vagy a Mad Men – Reklámőrültek, de az örökségük listánk több kiemeltjénél is visszaköszön.
Midge Maisel (Rachel Brosnahan - The Marvelous Mrs, Maisel)
A Szívek szállodája alkotójának, Amy Sherman-Palladinónak az új sorozata mintha a Mad Men vadhajtása lenne: az ötvenes évek Manhattanjében vagyunk, ahol az okos nőknek is az a legfőbb missziója, hogy jól házasodjanak. Midge-nek azonban újra ki kell találnia magát, miután elhagyja a férje és végül pont a lúzer férfi álmát valósítja meg: humorista lesz. A stand-up jelenetek fergetegesek, a korrajz lenyűgőző, Rachel Brosnahan pedig ellenállhatatlan.
Sam Fox (Pamela Adlon – Jobb idők)
Louis C.K. produceri és írói támogatása mellett sikerült Pamela Adlonnak egy olyan briliáns sorozatot létrehoznia, ami egyre erősödő színvonalával még a Louie-t is lekörözheti. C.K. a szexbotránya után kikerült a képből, ami biztos jót fog tenni a sorozatnak abból a szempontból, hogy Adlon kiléphet jó barátja árnyékából és bebizonyíthatja, hogy első sorban neki köszönhetjük a televíziózás legviccesebb, legmeglepőbb és legsokoldalúbb középkorú női karakterét.
Ruth Wilder (Alison Brie - GLOW)
A női pankrátorokról szóló GLOW koncepciója annyira bámulatosan bizarr, hogy nehéz volt elhinni, hogy bármi komolyan vehetőt ki tudnak hozni belőle. A kattant humor azonban csak az alap; a személyes sorsok és a hús-vér karakterek miatt lett ez a sorozat az Orange is the New Black méltó örököse. Ahhoz a sorozathoz hasonlóan a főszereplő itt sem épp a legszimpatikusabb karakter, de Ruth-t pont az szeretetti meg végül a nézővel, hogy mennyire görcsösen próbálja elfogadtatni magát. Alison Brie tehetsége hosszú ideje megkérdőjelezhetetlen, de a GLOW-tól kapta meg végre az igazi áttörés lehetőségét.
Villanelle (Jodie Comer - Killing Eve)
A zseniális Phoebe Waller-Bridge-nek a Fleabag alkotó-főszereplőjeként is itt lenne a helye a listán, de amíg a Fleabag második évadjára várunk, Waller-Bridge újabb forradalmi sorozattal állt elő, ami a macska-egér kémhajsza műfaját forgatja fel fenekestől. A Killing Everől az első perctől egyértelmű, hogy egy briliáns nő írta; minden fordulat váratlan, pajkos és önironikus. A főszereplő végzet asszonya bérgyilkosnő pedig egyszerre karikatúrája és új ikonja a típusnak: kíméletlen gyilkológép, de mégis hebrencs, bohókás és szexi.
Bridgette Bird (Frankie Shaw - SMILF)
Frankie Shaw is Lena Dunham, Phoebe Waller-Bridge és Pamela Adlon nyomdokain haladva írója, rendezője és főszereplője a saját sorozatának, amit az azonos című rövidfilmjéből bővített teljes évaddá. Ahogy a cím sejteti, egy anyukáról szól, aki mindamellett, hogy dugnivaló, egyedül neveli a fiát, folyamatos anyagi nehézségek között. A Shameless – Szégyentelenekhez hasonlóan a lepattant környezet ellenére sikerül megtartani a könnyed hangvételt, bár a sorozat legerősebb jelenetei pont ahhoz kapcsolódnak, hogy Shaw nem sunnyogja el a karakter kétségbeejtően nehéz pillanatait sem.
Issa Dee (Issa Rae – Bizonytalan)
Korábbi évtizedekben a színesbőrű színésznőknek meg kellett elégedniük a háttérben csácsározó klisé-karakterekkel, de Issa Rae websorozatára, az Awkward Black Girlre felfigyelt a palettáját színesíteni igyekvő HBO. A Bizonytalant persze megpróbálták fekete Szex és New Yorkként marketingelni, de a párhuzamra szerencsére semmi szükség; igen, sok a párkapcsolati évődés és pikáns szex a sorozatban, de Issa szakmai élete oktatási tanácsadóként, illetve kapcsolata a legjobb barátnőjével legalább annyira érdekes és meglepő.
Van (Zazie Beetz - Atlanta)
A Bizonytalannal nagyjából egyidőben indult az Atlanta, és úgy tűnt, mintha felosztották volna, hogy kaptak egy sorozatot az afro-amerikai csajok és a srácok is. Csakhogy sem Issa Rae, sem Donald Glover nem kért ebből a skatulyából és mindketten remek karaktereket írtak az ellenkező nemnek is. Így lett a második évadra a három főszereplő srác egyenrangú társa Van, aki, mint megtudtuk folyékonyan beszél németül (miért is ne?) és esze ágában sincs állandóra elfogadni egy szexpajti státuszt. Minden feltűnése élmény és külön öröm, ha róla szól egy egész epizód.
Dory Sief (Alia Shawkat - Search Party)
A mihaszna, céltalan, a világot az okostelefonján megváltani készülő milleneumi nemzedék tévés alapműve egyértelműen a Csajok volt, de a Lena Dunham csupasz idomai által hagyott űrt gyorsan betöltötte négy botcsinálta nyomozó. Élükön a paranoiás, hibát, hibára halmozó, Doryval, aki a Bűn és bűnhődés brooklyni hipszter-verzióját éli át annyira szórakoztatóan, hogy minden rész végén azonnal indítjuk a következőt.
Luca (Walters Lili - Egynyári kaland)
Már önmagában az is csoda, hogy a magyar közszolgálati televízióban látható egy olyan sorozat, amit a listánk többi helyezettjével együtt lehet emlegetni. Ártalmatlan limonádénak indult, untig ismert típuskarakterekkel, de a második évadra, Zomborácz Virág kezei között jobbnál-jobb poénokkal és dumákkal teli, addiktív remekmű lett belőle, amelyben az is természetesnek tűnik, hogy nem az összes női karakter bikinis cicababa. Reménykeltő, hogy Luca sokkal több rokonságot mutat a Broad City vagy a Search Party, mint az Éjjel-nappal Budapest csajaival.
Wendy Carr (Anna Torv - Mindhunter)
David Fincherről ugyan nem állítható, hogy ne kínálna zseniális női szerepeket, de a Mindhunter az első két epizód alapján – a szintén sorozatgyilkos-hajkurászós Zodiákushoz hasonlóan – szigorúan férfiklubnak tűnt. A harmadik részben viszont egyszer csak beszambázott egy titokzatos istennő, aki úgy néz ki, mintha Cate Blanchett és Carrie Coon szerelemgyermeke lenne, és teljesen megváltoztatta az egész sorozat dinamikáját – jó irányba.
Margit hercegnő (Vanessa Kirby - The Crown)
Lehet kiemelni más női szereplőt a The Crownból, mint Erzsébet királynőt? Naná, a királynő húga ugyanis, a sorozat alapján, a karót nyelt brit királyi család egyetlen igazi bohém, hedonista, szexi és javíthatatlanul romantikus tagja lehetett. Peter Morgan sorozata történelmi és látvány-szempontból is lenyűgöző, de az abbahagyhatatlan, (jó értelemben vett) szappanoperás jelleget Margit hercegnő szerelmi élete biztosítja. A harmadik évadtól Helena Bonham Carter veszi át a szerepet, ami garancia rá, hogy ő maradjon sokak kedvenc szereplője.
June Osborne (Elisabeth Moss - A szolgálólány meséje)
Elisabeth Moss egy évtizede a minőségi televíziózás királynője: minden idők egyik legjobb sorozatával, a Mad Men-nel tört be, szenzációs volt A tó tükrében és most A szolgálólány meséje producereként és főszereplőjeként ültet fel bennünket egy brutális érzelmi hullámvasútra minden héten. A sorozat világa amellett, hogy rém lehangoló, hátborzongatóan aktuális és nehéz szabadulni az érzéstől, hogy ez az utópia kábé két éven belül simán megvalósulhatna.
szöveg: Onozó Róbert
