Miután elkezdtem tanítani gyorsan megfogalmaztam, hogy mit szeretnék másként csinálni. Túl akartam lépni azon, hogy kiállok és elmondom az „anyagot”. Szerettem volna, hogy a gyerekek egytől egyig valóban alkalmazni tudják azt, amit tanulnak, és úgy üljenek az iskolapadban, hogy azt nem munkának élik meg.

Vannak törekvések, alternatív módszerek, új irányzatok azzal a céllal, hogy elinduljon a változás. Szólhatna ez az írás arról is, hogy nagyon nehéz változtatni azon, ami van, és számos indokot is tudnék sorolni, ismerem a helyzetet. Hiszen a diákoknak le kell érettségizni, tartani kell a tanmenetet, tantárgyak vannak, és nem témák, projektek, és hogy ma az oktatás már legkevésbé szól a gyerekekről. Ehhez képest ott a Prezi új óvodája, az Alternatív Közgazdasági Gimi, a Waldorf iskolák, igen lehet másképp. De lehet változtatni kis lépésekben is, egyénileg. Munkával jár, és mégis többszörösen megéri. Olyan energiákat tud megmozgatni egy jól sikerült tanóra vagy projekt, amelyek további munkára sarkallnak, és ez egy véget nem érő nagyon termékeny folyamat, ahol mindenki jól érzi magát.

Néhány jó gyakorlat a szürke hétköznapok ellen:

Egyik barátnőm mesélte, hogy az iskolában a diákok minden napot úgy kezdenek, hogy a gyerekek beszélgetnek az előző napi, heti eseményekről, akár világszinten. Itt mindenki elmondhatja a véleményét arról, amit fontosnak tart napjainkban. Így lehetőségük van a gyerekeknek ráhangolódni a tanulásra és egymásra.

A gazdasági területen tanulók számára van egy módszertan, tanirodának hívják, a legtöbb közgazdasági szakközépiskolában használják. A lényege röviden, hogy modellezi a vállalatok működését, a diákok fiktív céget alapítanak, így megismerhetik, hogy a különböző területeken milyen munka folyik. Ennek keretében gyakorolhatják a prezentáció készítést, az önéletrajz írást, céges ügyeket intézni, tárgyalni egymással, és a sornak csak a tanár kreativitása szab határt. Ez egy tökéletes projekt és egy nagyszerű módszer arra a célra is, hogy a gyerekek felismerjék az iskolában megszerzett tudásra mikor és miért lesz szükség.

Az osztályfőnököm az utolsó évben egy különös feladatot adott nekünk. Mindenkinek fel kellett írnia a nevét egy lapra, és körbe kellett adni a papírt úgy, hogy mindenki felírt az adott személyről egy jó tulajdonságot, és hajtott rajta egyet, hogy a többiek ezt ne lássák. Nekem nagy élmény volt, hogy a többiek milyennek látnak, és javította az egymásról kialakult képet. Ugye nem kell hatalmas dolgokat tenni azért, hogy egy osztályban fejlődjön a közösség?

Csak néhány ötlet, és jó példa arra, hogy a tanulás, és az iskola ne egy unalmas kötelesség legyen. Nem is kell hozzá más, csak egy kis kreativitás, ráhangolódás és sok munka, de megéri, mert a gyerekek mindig kárpótolnak.

Neked is van jó példád az oktatás fejlesztéséhez? Írd meg kommentben, hogy mások is megismerjék.