Boti nyolc évesen, élete első országos sakkversenyére készül. Az óvónénije figyelt fel arra, hogy szívesen tologatja a sakkbábokat a táblán, és mindig szabályok alapján gondolkodva mozgatja őket. A szabályokat azonban – akkor még - ő írta.  A kisfiú e mellett más játékokat is „gyártott”. Kati néni, aki sakk-német szakkört vezetett, szólt a gyerek szüleinek, hogy a  matematikai logika képességet érdemes fejleszteni.  

Szakemberek szerint ez az egyik jel, hogy a kisgyerekből programozó, vagy mérnök lehet.

Az, hogy megtalálja és felismeri az ok-okozati viszonyt, mindenkiben alaptulajdonságként jelenik meg. A kognitív fejlődés Piaget elmélete szerint egy másfél éves kisgyerek viselkedéséből már lehet következtetni a felnőttkori viselkedésére, ezen belül pedig az érdeklődési területének irányára.  Sok szülő tapasztalhatja, hogy nyolc hónapos csecsemője már képes probléma megoldásra.

A viselkedéstannal foglalkozó tankönyvek szerint: a szimbolikus reprezentáció kezdete az, amikor képek és szavak ismerős tárgyakra kezdenek vonatkozni. A gyerek a problémamegoldás új eszközeit fedezi fel, szimbolikus kombinációk segítségével. Cselekvéseiket korábbi tapasztalataik belső, mentális szimbólumai vagy reprezentációja alapján kezdik végrehajtani. A szimbolikus reprezentációs gondolkodás kialakulásának legfontosabb bizonyítékai:

• A jelen nem lévő tárgyak elképzelése.
• A szisztematikus problémamegoldás kialakulása.
• A mintha-játékok megjelenése.
• Az események utánzása jóval azok lezajlása után.

Végül minden kognitív szakasz egy minőségileg új tudást hoz létre. A szenzomotoros fejlődés végén a gyerek cselekvés nélkül is képes a gondolkodásra és a világ mentális ábrázolására. Piaget ezt az újfajta tudást reprezentációnak nevezte. Szerinte 8 hónapos korban jelenik meg, de teljesen csak 18-24 hónapos korra fejlődik ki.

Az összetett feladatok könnyed megoldása és a részletek gyors összekapcsolása azonban nem alapkészség.  A „született programozó” elmélet hívei szerint vannak emberek, akik képesek „programozói” metódusban gondolkodni, mások pedig nem. A dotcom lufi kipukkanása előtt annyira népszerű volt ez az elmélet, hogy több egyetemen tudományos vizsgálatokat is végeztek a bizonyítására, egyelőre eredménytelenül.

Két éve egy montreáli konferencián is szó volt e kérdésről, igaz akkor a programozói szakma jövője miatt aggódott az egyik leghíresebb szakember. Jacob Kaplan-Moss, szerint a sok a betöltetlen programozói álláshely egyik oka egy mítoszban keresendő. Mely szerint a programozásra, fejlesztésre születik az ember.Ezeket a képességeket a génjeiben hordozza. A teljes előadás az alábbi linken található.

https://lwn.net/Articles/641779/

E miatt pedig azok a 20-30 éves felnőttek akik nem érzik e képességeket magukban nem is próbálkoznak, nem is ismerkednek meg a programozással.

Az persze nem mindegy, hogy melyik tulajdonság hatása mennyire erős a kisgyereknél. Ha az építőkockák és puzzle-k végtelen türelemmel és kitartással rakosgatása szórakoztatja és leköti a gyereket, kitartás és alaposság várható tőle felnőttként is. A leendő mérnökök számára ezek nagyon fontos tulajdonságok.  

Ha a gyerek szeret apróbb alkatrészekből összeállítani működőképes rendszert, akkor arra is nagy az esély, hogy később könnyedén fog működőképes dolgokat tervezni, összeállítani.

Ugyanakkor olyan kisgyereknél, aki  számolási nehézségekkel küzd,  a játékok során pedig feltűnően sokat gondolkodik és lassan old meg egy - esetleg - egyszerűbb feladatot, vagy ha a gyereknek nehezebben esik le a „tantusz”, nem feltétlen érdemes erőltetni az összetett mérnöki- vagy programozói pályát.

Pszichológusok szerint a legjobb módszer, a természetes szelekció. Hagyni kell a gyereket, hogy azzal foglalkozzon, ami örömet okoz neki. Egy állandóan rohangáló gyereket amúgy is csak nagy vita árán lehet egy sakktábla mellé kényszeríteni és az esetek többségében  a folyamatos fegyelmezéssel végzett kötelező feladatok sem szerettetik meg a szülő által választott tevékenységet.

Olyan játékok, mint a programozható robotépítő-készlet, egy darabig átirányíthatják a gyerekek figyelmét a technológia területére, de a szülőknek a hosszú ideig megfigyelt viselkedésből érdemes levonni a következtetéseket.

Vekerdy Tamás pszichológus szerint bármilyen érdeklődésű, vagy beállítottságú a gyerek, a jövő generációinak több és szabadabb játékra van szüksége. Szerinte az új alapműveltségnek legalább öt összetevője van: értő olvasás, készségszintű írás, számítógép használat, elemi számolás és angol nyelv ismerete. Aki ezeket elsajátítja, bármilyen terület iránt is érdeklődik, sikeres lehet szakmájában. Az előbbi - húsz évvel ezelőtti tankönyvek megállapításait - a szakemberek kiegészítették: a jövőben az egyik legfontosabb képesség a folyamatos tanulás és szakmaváltás képessége lehet.