Mi történik Budapesten, mennyire tekinthetjük a torlódásokat elkerülhetetlennek, mire kellene a Főváros vezetésének figyelnie, és mit tesz e helyett?  

Három hete nehezíti a budapestiek életét az elmúlt két évtized talán legkiterjedtebb forgalomkorlátozása. Már hónapok óta csak kétszer egy sávon lehet közlekedni a Margit-híd alatt, kétirányúsították a Fő utcát, a Török utcáról nem lehet behajtani a Margit körútra. Március 23-án azonban sebességet váltott a város (lefelé), a Széll Kálmán tértől a Király utcáig leállt a 4-6-os villamos, és a körúton irányonként egy-egy sávban araszolnak az autók a villamospótló autóbuszok mögött.

Dugóban állni rossz. Olyan, mint adót fizetni. Azt is rossz. Csak elkerülhetetlen. Ahogyan a közös célokhoz, kiadásokhoz hozzá kell járulni, úgy nem lehet megúszni a városi fejlesztések, felújítások során a közlekedési nehézségeket. De ahogyan jogosan kérjük számon a politikai vezetőkön a pazarlást, úgy felelősséget kell vállalniuk a feleslegesen dugókban eltöltött órákért.

A leggyakrabban ismételt kritika, „miért kell mindent egyszerre felbontani”, részben alaptalan, sőt, de részben jogos. Az kifejezetten indokolt, hogy mindent, ami egy vonal leállításával jár, azt egyszerre kell elvégezni. Ilyen a fonódó villamos bekötése a Török utcánál, a vágányfelújítás és a Margit híd garanciális javítása. Nagy kérdés, hogy ezzel a két hónapos munkával miért nem lehetett megvárni, hogy a fonódó villamos másik ága, a Margit híd alatt, elkészüljön.

Kérdés, hogy miért nem lehetett a 4-6-os vonalát érintő munkákat az iskolai szünetre időzíteni, amikor kisebb forgalom (úgy a gépjárművek száma, mint a tömegközlekedés igénybevétele). Erre, már elnézést, de Tarlós főpolgármesternek az az érvelése, hogy amikor nyáron voltak a lezárások, a budapestiek akkor is akkor is panaszkodtak, megmosolyogtató.

Ami egyértelműen a szervezés gyengeségét mutatja, az az, hogy hatalmas területek vannak forgalom elől lezárva, úgy hogy semmilyen munka nem folyik. A Szent István körút 553 méterén most csütörtökön például 3 munkást sikerült megfigyelnem. A Margit híd alatt pontosan ugyanekkora volt a létszám. A felesleges felvonulási területek persze nagyon kényelmesek a kivitelezőnek, de nem lehetne a városlakók szempontjait is figyelembe venni?

Mindenki tisztában van azzal, hogy a sebesség akár a legjobb szervezés mellett is arányosan drágábbá tesz egy beruházást. Ha kevesen csinálnak valamit, akkor kevesebb a felesleges kapacitás, nincs probléma a hozzáféréssel, nem kell várni egymásra. De mivel itt nem egy üres mezőn építenek autópályát, a dugóban veszteglő emberek idejét is figyelembe kellene venni. Az sincsen ingyen. Valószínűleg megérte volna kicsit többet fizetni azért, hogy kettő helyet csak egy hónapig bénítsák meg a várost.

És a visszatérő Balkán: az utastájékoztatás hiánya. Miközben az a közvélekedés, hogy ezen a területen fejlődött a legnagyobbat a BKK-BKV a Vitézy-korszakban, addig most kifejezetten alacsony színvonalon megy. Nincsenek normálisan kiplakátozva az össze-vissza helyezgetett ideiglenes megállók, nincsenek emberek, akik felvilágosítást tudnának adni, nem lehet tudni, hogy gyalogosként hogyan jut el az ember az utca egyik oldaláról a másikra. Az is előfordul, hogy ha fegyelmezetten követi az esetileg kihelyezett jelzéseket, akkor az úttesten, az autók előtt találja magát.

Meglepően sokakat ért meglepetésként a lezárásoknak a ténye is, többek között láthatóan Tarlós Istvánt is, aki a beruházás első napján kezdett érdeklődni azzal kapcsolatban, hogy miért is van szükség a vágányfelújításra a Nagykörúton.              

Eljutva a címben felvetett kérdésig: mit tehetne Tarlós a sajnálkozáson túl? Az például biztos nem ártana, ha foglalkozna a fenti kérdéssekkel. Mert ezek talán kicsivel fontosabbak annál, hogy BKK vezetése hova ment vidéki elvonulásra, amivel kapcsolatban persze indított vizsgálatot. Ez már magában is feketeöves populizmus, de ha tényleg ezért menesztettek három vezetőt, az egészen elképesztő. A kóspallagi Szent Orbán persze egy szép szálloda, de magyarországi cégek százai viszik nem, hogy a menedzsmentjüket, de a normál munkavállalóikat is hasonló helyekre csapatépítésekre, képzésekre, megbeszélésekre. Három-négyszázezer forintról beszélünk. Tényleg ezzel kell egy főpolgármesternek foglalkozni?

Akkor már érdemesebb lenne a saját ízlése szerint eltapsolt 300 millió forintos hercegi keretről, ennek részeként például a Zalatnay Cininek adott 2,5 millió forintról beszélni. Reméljük cserébe biztosított a díszpáholy. Míg a föld kerek, mindig lesznek rockerek?

Érdemes lenne azzal is foglalkoznia, hogy miért kerülnek megkérdőjelezhető emberek a BKK-hoz. Például a Szegedről szakmai alkalmatlanság miatt rendkívüli felmondással menesztett Tóth István Tibor.

De mindenekelőtt öt év Demszky-szidás után fel kellene ébredni, és tudatosítani, hogy már nincs ellenzékben. A „kenj mindent az elődödre” lemez elkopott. Itt az ideje felelősséget vállalni azért, ami Budapesten történik.