Júliusban több, mint százezer reménybeli felvételiző azon izgult, hogy vajon meghozta-e a gyümölcsét a hónapokon át tartó felkészülés és bekerült-e az egyetemre. Milyen érzés mikor megtudod, hogy felvettek? Ha pedig nem, akkor hogyan lehet feldolgozni a rossz hírt? Megkérdeztünk néhány érintett diákot és szakembert.

Jó néhány éve csupán egyetlen kis fránya pontocska választott el attól, hogy bejussak egy hőn áhított egyetem bölcsészkarára. Nem mondom, hogy nem sújtott le az eredmény, amin az sem segített, hogy a jó barátoktól megtudtam, hogy Einstein a svájci Politechnikai Intézethez sem nyert felvételt, nem tudtak azzal sem lelket önteni belém, hogy  elmesélték, hogy lám a szegény Matisse sem került be elsőre az egyetemre, az pedig végképp nem vigasztalt, hogy Dobó Katát sem vették fel a bölcsészettudományi karra. Akkor még nem tudtam, hogy a fővárosban eltöltött egy év talán jót is tesz majd nekem. Nemcsak egy szakmát tanultam ki, hanem olyan életvezetési készségeket, mint a nagyvárosi közlekedés, pénzbeosztás, konfliktuskezelés egy olyan másfél szobás albérletben, ahol csak az egyik szobában volt konvektor, és amelynek aprócska Kádár-korszakot megidéző főzőfülkéjében az egyik lakótárs képes volt rendszeresen órákat szánni a tejberizs kevergetésére. Egy év múlva pedig már el is ment a kedvem attól, hogy ugyanoda jelentkezzem. Kevésbé lettem a nagy nevektől befolyásolható. Az új helyen pedig nem kellett annyira teperni a remek külföldi ösztöndíjakért.

Szilágyi Vilmos pszichológus Hogyan éljek?...Az életvezetés ABC-je című fiatal felnőtteknek szóló könyvében, az életvezetési képességet az önállósodással hozza összefüggésbe:

Az emberi érettségről a helyes életvezetési képesség tanúsodik, az életvezetési képesség kialakulásában a lényegi pont  az önállósodás. Aki nem képes saját döntések meghozására, (a szülőkről való leválásra) életét más személyek, vagy külső hatások formálják, azt sorozatos kudarcélmény fogja érni, mert olyan élethelyzetekben fogja magát találni, ami számára igazából nem megfelelő, például pályaválasztás, vagy a partnerválasztás esetében.

Tehát, amennyiben hihetünk a szerzőnek - és miért ne tennénk - az én "kényszerpihenős" potya évemnek még a felnőtté válás szempontjából is kedvező hatása volt a jövőmre.

Ünneplés és várakozás

 Persze szerencsére idén sokak számára a felvételi eredményhirdetés komoly okot adott az ünneplésre. A 111 ezer diák mintegy 67 százalékát felvették valamelyik egyetemre, illetve főiskolára. A diákok az eredményt július 26-án este 8 órakor kapták kézhez. Megkértük néhányukat, számoljanak be blogunknak, hogyan élték meg ezt a döntő pillanatot:

Egészen a ponthatárok kihirdetésének napjáig próbáltam nem gondolni az eredményekre, hogy addig se izguljak, aznap viszont már borzasztóan ideges voltam. Mivel pont annyi pontot sikerült össze gyűjtenem, mint a tavalyi államilag támogatott ponthatár (460), volt is miért szorítani... Éppen ezért elmondhatatlanul nagy megkönnyebbülés volt megtudni, hogy a ponthatárt idén se nem emelték, se nem csökkentették, tehát elég lesz a 460 pont! Pár percre rá megkaptam az értesítő SMS-t is, innentől fogva már muszáj volt elhinnem, hogy tényleg sikerült! Rengeteg tanulással és lemondással járt a felkészülés, de az volt a szerencse, hogy amikor lankadt a lelkesedés, mindig tudtam motivációt meríteni, mert nagyon fontos volt számomra, hogy felvegyenek. (Zsófi)

Felsőoktatási intézményben úgy tűnik minden sokkal lazább, például már nincsenek házi feladatok, ugyanakkor a diákok jobban magukra vannak utalva. A hiányzást itt már a szülő nem igazolja, az ügyeket egyedül kell intézni mindenkinek. Aki kollégista vagy albérletben lakik, pedig bele kell, hogy jöjjön abba hogyan alkalmazkodjon lakótársaihoz. Pozitívum az is, hogy egyetemistaként, főiskolásként már azt tanulja az ember, ami érdekli, és amit szeretne (kivétel amikor nem - és ezt ne feledjük!). A diplomaszerzés küzdelmeiről készült posztunkat is ajánljuk az egyetemre, főiskolára készülőknek, amelyben bemutattuk, hogy mennyi időbe, erőfeszítésbe, pénzbe kerül elérni ezt a célt és milyen akadályokkal kell szembenézni ehhez.

Ma este (július 26-án) tudtam meg, hogy felvettek a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karára. Tudtam, hogy szinte biztos, hogy felvesznek, de ennek ellenére izgultam a ponthatárok kiderülésekor. Egy éve várok erre, mert tavaly sajnos nem sikerült, ami kicsit rossz érzés volt, de sok pont hiányzott hozzá, és az írásbelik után éreztem, hogy esélytelen bejutnom a két emelt érettségi miatt, szóval tavaly nem ért váratlanul az eredmény, de attól függetlenül csalódott voltam a tudattól. Utólag nem is bánom, hogy tavaly nem vettek fel sehova, hisz tavaly Debrecenbe készültem, most pedig legalább Budapestre mehetek (ami több szempontból is jobb nekem, mint a többi város), a tavalyi fogorvosi cél helyett általános orvosira megyek végül, rengeteg tapasztalatot szereztem az éven, mert dolgozom novembertől eladóként, alaposabb tudással kezdhetem meg az egyetemet, illetve a jövőben kiderülhet még több ok, hogy mi miatt nem sikerült tavaly, mert hiszem, hogy nem a véletlen műve az, hogy így alakultak a dolgok. Összességében sokkal érettebben kezdhetem meg a fővárosi, "önálló" életet. Nagyon nehéz volt teljes munkarendű (heti 40 órás), több műszakos munka mellett felkészülni a két emelt (biológia és kémia) érettségire, mert nem volt sok időm munka előtt, ha pedig délelőttös voltam, akkor munka után pedig nagyon fáradt voltam a tanuláshoz, de plusz erőt is adott a munka ahhoz, hogy tanuljak és ne adjam fel, hisz rájöttem, hogy nem akarok egész életemben ilyesmi helyen dolgozni, viszont arra is ráébresztett a munkahelyem, hogy mennyire szeretem az embereket, illetve mindenképp velük szeretnék foglalkozni. Szóval novembertől a napjaimat szó szerint csak a tanulás, a munka és az alvás tette ki, de megérte minden elszenvedett perc, hisz most olyan boldog és izgatott vagyok, mint még soha, hogy egy nagy lépéssel közelebb lehetek az álmom megvalósulásához.(Gréta)

Gréta tapasztalatszerzését a témával foglalkozó szakértők egész biztosan példaként állítanák azok elé, akik nem jutottak be elsőre az egyetemre vagy a főiskolára. Takács Gabriella Mi a teendő a sikertelen felvételi után? című írásában Juhos Andrea  karriertanácsadót is megkérdezte arról mit javasol azoknak a frissen végzetteknek, akik nem kerültek be elsőre az egyetemre:

"ha nem vették fel őket az egyetemre/főiskolára, ne késleltessék a kilépést a munkaerőpiacra. Tanácsos tehát a kimaradó évet a kiszemelt terület profiljához közel álló munkahelyen eltölteni. Az ügyvédnek, jogásznak készülők például némi nyelvtudással már elhelyezkedhetnek egy ügyvédi iroda adminisztratív munkakörében. Itt beleláthatnak az ügyvédek mindennapjaiba: így még az újabb felvételi előtt mérlegelhetik, nem volt-e elhamarkodott a pályaválasztás. A karriertanácsadó ismert olyan fiatalokat is, akik a sikertelen orvosi egyetemi felvételit követően egy kórházban vállaltak munkát tapasztalatszerzés céljából. Az itt átélt stresszes élmények hatására azonban hamar rájöttek, mégsem nekik való az orvosi pálya."

Sokan nem tudják 12. osztályban még eldönteni mi is igazán nekik való, így arra koncentrálnak amiben jók és ami érdekli őket. Így tett Noé is:

"Felvettek az ELTE-BTK Skandinavisztika államilag finanszírozott szakra. 5 éves gimnáziumba jártam, és tulajdonképpen nem volt teljesen tiszta előttem mi akarok lenni, de a nyelvek és a beszéd jól ment/megy, ezért végül is erre esett a választás. Érettségi után sokat nem foglalkoztam az egésszel, tudtam hogy nagyjából meglett a pontom és csak a nyarat akartam élvezni, pihenni, aztán végül is több pontom lett, mint számítottam. Nagyon várom az egyetemet, bár még nem tudom elképzelni milyen lesz és azt sem tudom pontosan, hogy mire számítsak, de azt igen hogy új lesz és izgalmas. (Noé, 19, ELTE BTK)

Sikeresen bekerültem az ELTE jogi karara, amit első helyen jelöltem meg, így teljes a boldogság. Intenzív volt az ünneplés. Igazából tisztában voltam a saját pontjaimmal és azzal, hogy általában hogyan alakul a ponthatár, így nem volt akkora meglepetés. Azért persze jól esett a hivatalos infót megkapni. Főként mivel 2 éve csak erről szólt az életem, hogy felkészülni és leérettségizni, majd bejutni az egyetemre. Sokat segített a felkészülésben az iskolai és az önálló tanulás mellett az egész évet átfogó felvételi előkészítő, amit az ELTE ÁJK lelkes hallgatói tartanak minden évben, heti kétszer négy órában annak, aki jelentkezik.Ezért különösen jó érzés látni a hosszú távú célokat megvalósulni. 

Új élet - de hol?

Amikor - finoman szólva - mások a kilátások. Na, akkor mi van?

Akiket nem vettek fel, szintén nyilatkoztak, (de kérték - érthető módon-, ha lehet fotó ne legyen róluk):

Nem ért nagy meglepetés, amikor megkaptam a FELVI-féle sms-t. Nem igazán tettem magam oda, aminek természetesen meg is lett az eredménye. Sajnálni nem sajnálom, viszont mások így a kilátások, mindazonáltal jót várok. (Ákos, 19 BCE-G kar, Gazdasági-és Menedzsment szak volt megcélozva) 

Borzasztó kálvária volt az egész procedúra nekem. Igazából utolsó percben gondoltam meg magam, hogy nem bölcsész karra jelentkezem, hanem egy gazdasági egyetemre. Persze nem tudtam rendesen felkészülni, átprogramozni magam A tervből B-re, de ehhez képest nem is lett rossz az eredményem. Sejtettem, hogy nem vesznek fel, igyekeztem felkészülni a kudarcra, de amikor végérvényesen szembesültem az eredménnyel úgy éreztem, hogy valami összeomlott bennem és persze nagyon bőgtem. (Eszter, 18, Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar volt megcélozva)

Mit tanácsol a pszichológus? 

Megkérdeztük Jantek Gyönyvér pszichológust, hogy  mit tanácsol azoknak, akiket nem vettek fel és most nagyon maguk alatt vannak, hogyan tudnák ezt a kudarcélményt minél jobban feldolgozni?

Szerző: Bereczki Enikő ifjúsági és generációs 
szakértő honlap: http://hu.generationdilemmas.com/