Egy kisebb felújítás akár tervezés nélkül is megvalósulhat. Ki tudjuk választani fantáziánk alapján is az alapanyagokat, a burkoló megbeszélés alapján is le tudja rakni a követ, a festő mázolni az ablakkeret, a villanyszerelő behúzni a kábelt. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán szükségünk van-e tervre? Az a helyzet, hogy ha biztosak akarunk lenni abban, hogy amit elképzeltünk, tényleg jó lesz a valóságban, és hogy a szakik tényleg azt valósítják meg, amit szeretnénk, akkor kell egy terv. Na de milyen?

Terveznünk kell például az idővel. Egyszerűbb dolgunk van, ha egy generálkivitelező fogja össze a munkát, mert ő meg tudja mondani legalább nagyjából, hogy milyen ütemben következnek egymás után a munkálatok. Nehezebb ügy, ha nekünk kell összehangolni a brigádokat, főleg, ha az egyik megcsúszik (és tuti, hogy meg fog csúszni valaki). Akár az egyik, akár a másik érvényes ránk, timingra szükségünk lesz.

Az viszonylag egyértelmű, hogy milyen sorrendben következnek a munkálatok. Ami falbontással jár például, az az elején – a falak átrakásától az ablakcserén át a fűtéscseréig. Ahogy az sem kérdés, hogy a végére marad a festés, vagy a parketta csiszolása, kenése. A részfolyamatok tervezéséhez, vagy az alapanyagok vásárlásához kell a minél részletesebb timing. Súlyos napokat és forintokat bukhatunk, ha már mehetne a csempe a falra, de még nem érkezett meg.

Az idő mellett a tereket is meg kell terveznünk. Lehet, hogy beleszerettünk egy ágyba, csak éppen nem férünk majd el mellette kényelmesen a hálóban. És lehet, hogy a háló alaprajzának áttervezésével, vagy az ajtó áthelyezésével ez orvosolható. Ehhez azonban kell az alaprajz és az, hogy azon mi vagy egy szakember elhelyezze a bútorokat.

Ez a minimum verziója a tervezésnek, amihez, ha mi csináljuk, elég papír, ceruza és a lakás pontos méretei. Apropó, pontos méretek – nem szabad hinni a földhivatali, hivatalos alaprajznak! Végig kell menni a lakás összes helyiségén és pontosan kimérni mindent, nehogy meglepetések érjenek minket. Nincs rosszabb annál, amikor azért fogy el idő előtt a megrendelt csempe, mert a rossz alaprajz miatt elkalkuláltuk magunkat.

A többi klasszikus megoldást sem kell feltétlenül elvetnünk. Aki jól fest, az gyorsan képes akvarellen csekkolni, hogy a szőnyegéhez és ülőgarnitúrájához megálmodott falszín tényleg jó lesz-e. Aki fotószerkesztésben erős, az ugyanezt a gépen tudja kipróbálni.

A terv profibb verziója három dimenziós. Abban az esetben, ha belsőépítész tervezi meg a lakást, valószínűleg úgyis ilyet kapunk, de találunk már olyan ingyenes programot, amivel mi magunk is össze tudjuk hozni a lakás 3D-s alaprajzát. A mozgatható, méretarányos terv segítségével még az is el tudja képzelni, hogy milyen lesz a valóságban az, amit lát, akinek nincs ebben rutinja.

Ahogy az is nagy segítség, hogy könnyen ki tudjuk cserélni a hálóba tervezett ágyat egy keskenyebbre, vagy a fürdőszoba csempéjét egy másik árnyalatúra. És jóval olcsóbban, mintha ki kéne cserélni az ágyat, vagy újra rakatni a csempét.

A legprofibb terv pedig már tényleg szinte mindent tartalmaz. Bejárható, külön vizsgálhatjuk és variálhatjuk a gépészetünket, a konnektorok helyét, a parketta színét és azt, hogy jobbos, vagy balos ajtót szeretnénk a gyerekszobára. Jó móka ez, csak ne érezzük úgy, hogy túl sok a választási lehetőségünk!

A terv másik fontos szerepe, hogy gördülékenyebbé és számon kérhetőbbé teszi a szakik munkáját. Nem kell naponta tízszer beszélni a villanyszerelővel, hogy hova, milyen kapcsoló kerüljön. És ha a burkoló nem olyan magasra rakta a falon a csempét, mint a terven szerepelt, akkor kénytelen lesz újra rakni, nem hivatkozhat arra, hogy félreértett valamit.

Egyes munkafolyamatok terv nélkül nem is valósulhatnak meg. Gázfűtést például nem lehet építeni vagy korszerűsíteni gázterv nélkül, de egy ablakcsere esetén is kapunk műszaki leírást a tervezett nyílászárókról. Ezeket a terveket, leírásokat a szakik mellett nekünk is érdemes áttanulmányoznunk. Kiderülhet, hogy jobban szigetelő ablakot, vagy hatékonyabb kazánt szeretnénk, mert hosszú távon ezekkel jobban járnánk.