Nagy órás nevek amiket "ismerned kell"

Bovet 1822 Astérium

Legtöbben kezdő órakedvelő korunkból még emlékezhetünk a pillanatra, amikor egy ismerős, kolléga, vagy felebarát lenézően legyintett és feltette a számára egyértelműnek hangzó kérdést: "Pfft, hát te nem ismered a Hans-Frederique Breguet de Audemars márkát?!" – mintha valahonnan tudnunk kellett volna róla! Na de majd most! Most odacsapunk és segítünk kicsit eligazodni etéren is mert, mint azt a legelején is mondtuk, a nagy felhajtással és mély kijelentésekkel teli luxusóra-világ megannyi érdekes összefüggést tartogat. 

Luxus cégcsoportok

Amikor látjuk az egyes márkaneveket a plakátokon, alattuk a komolyabbnál komolyabban hangzó kijelentésekkel és az első villanyoltás előtti időket idéző évszámokkal, okkal gondolhatjuk, hogy itt bizony valami különlegeset és egyedülállót látunk. Míg ez részben – néhány esetben pedig teljesen – így van, fontos felfedezni a márkák univerzumát összekötő sötét anyagot: a luxus cégcsoportokat. Ezt a hármat illik mindenképp ismerni:

• Swatch Group (Swatch)
• Compagnie Financière Richemont SA (Richemont)
• LVMH Moët Henessy Louis Vuitton (LVMH)

Ők hárman birtokolják az óramárkák nagy részét. Rajtuk kívül léteznek még a függetlenek, akikhez órás körökben mindenkit sorolunk, aki nem ezen három nagy csoportnak tagja – igaz, ott van még a Kering csoport és benne a Girard-Perregaux és Ulysse Nardin, illetve az újabban hibernált JeanRichard (amit valami érthetetlen okból egyben írnak), de ők együttesen is annyira kis forgalmat bonyolítanak, hogy messze eltörpülnek a nagy három mellett. Lássuk most tehát őket, aztán a függetleneket.

Swatch Group

A legnagyobb mind közül, ahogy az a fenti bábrán is jól látszik. Története összefügg a '80-as évek elején feltámadó, azóta reneszánszát élő svájci óraiparéval – a hetvenes évek elejétől jó tíz éven át tartó kvarc krízis során a svájci szerkezet- és óramanufaktúrákat 1-1 külön csoportba összpontosították (nem örömükben tették, hanem a saját gazdasági válságuk okozta kényszerből), ez volt az SSIH és ASUAG, róluk majd máskor beszélünk.

A lényeg, hogy a Swatch Group és annak két tucat márkája nem létezett megjelölt alapítási évük óta szüntelenül, hanem azok 95%-a gyakorlatilag a teljes hibernáció állapotába került – pár alkalmazottal evickéltek, vagy legtöbb esetben már csak mind bejegyzett név léteztek a fent említett két csoport részeként.

'83-ban hozták létre a Swatch Group névelődjének számító SMH-t és vele együtt a Swatch órát. A kvarc krízis kellős közepén a rendkívül méretes arccal megáldott svájciakat az amerikai-libanoni üzletember, Nicolas Hayek Sr. húzta ki a csávából amikor (leegyszerűsítve mondva) kilóra megvette a két csoportot és velük együtt mindent és mindenkit; innentől kezdve pedig nem volt kérdés, hogy azt fogják csinálni amit ő mond – az ő és kis csapatának ötlete pedig a Swatch volt, egy olcsó "Second Watch" (mely igen, rímel a Swiss Watch-ra, de elsődleges jelentése Second Watch volt, ez is egy kevéssé ismert tény). A Swatch orbitális siker lett, mely segített Hayeknek és SMH csoportjának apránként feltámasztani a fentebbi ábrán látható márkákat, szépen sorjában.

A legelső Swatch hirdetések egyike, 1984-ből

Érdekesség, mely jól mutatja, hogy mennyire tetszhalottak is voltak ezek a cégek, hogy egy bizonyos Jean-Claude Biver (aki, mint rögvest látni fogjuk, napjainkban az LVMH cégcsoport órás divízójának nagy részét igazgatja) 1982-ben 22,000 svájci frankért vette meg a Blancpain történelmi órás céghez és annak nevéhez járó minden felhasználási jogot, majd kerek tíz évvel később 60,000,000 svájci frankért adta azt el a Swatch Groupnak. Hagyva az inflációt is segít megérteni a dolgok menetét ha mai árfolyamon számolunk: a Blancpain név, mert ugye semmi más nem volt mögötte, kb 6 millió forintért kelt el 1982-ben, majd 1992-ben kb 18 milliárd forintért talált új gazdára, immár a Swatch részeként. A tanulság, hogy az olyan nagy nevek, mint az Omega, Blancpain, Jaquet Droz, Glashütte Original és társaik szó szerint újjászülettek a nyolcvanas évek elején, egy vagy több évtized döglődés után. Persze, a korábbi óráik és hozzájuk társuló teljesítményeik nem vesztek el, de azért mértékkel olvasgassuk könnybe lábadt szemmel a régi dátumokat meg történelmi visszatekintgetéseket – mert ha Mr. Biver nem veszi meg a Blancpaint akkoriban, ki tudja, lehet ma valamelyik fiók mélyén egy paksamétában élne csak tovább.

Ugrás a jelenbe: a Swatch Group mindazonáltal az egyik legtehetősebb, legsokszínűbb cégcsoport, mely az ETA szerkezet gyárat tulajdonolva élet és halál ura tud lenni más, konkurens gyártókat ki- vagy ki nem szolgálva.

Richemont

Elég csak megnéznünk a jól csengő nevek hosszú listáját a Richemont ábráján (na jó, a Ralph Laurennek egy-két érdekességen túl azért van még min dolgoznia) és azonnal egyértelművé válik, hogy ez a cégcsoport tudatosan a lehető legmagasabbra pozícionálta magát – itt nincs Swatch vagy Hamilton ellenfél, a dolgok a Baume & Mercier-től és Ralph Laurentől indulnak felfelé és valahol a Vacheron Constantin/Roger Dubuis magasságokban érnek véget. Fontos megjegyezni, hogy ma már sokkal nehezebb az egyes márkákat egy adott árkategóriához sorolni, mert míg a Cartier időtlenül elegáns Tankja roppant versenyképes áron már elérhető és igazi örökdarab, addig bizony gyártanak sok-tízmilliós haute horlogerie koncepció órákat is.

Botrányosan semmitmondó Piaget Altiplano 60th anniversary – előnyösen fotózva OK, a valóságban a fényes számlapba olvadó fényes mutatókkal. Még erre sem voltak képesek figyelni.

Érdekesség, hogy a Richemont legtöbb márkája – saját felindulásból és/vagy központi utasításra – roppant mohó módon kezelte a kínai/hong kongi piacot, mely túlzott kitettség egyetlen (bár óriási) piacnak keményen visszacsapott az elmúlt 1-1.5 évben. Emellett "product" szempontból is megy a töketlenkedés számos hangzatos Richemont cégnél, elég megnézni a ténylegesen a csőd szélén lamentáló Piaget-t, a hihetetlen sokszínűségéről és kreativitásáról elhíresült, de mára együgyű vintage újrakiadások és Reverso-klónok rabjává váló Jaeger-LeCoultre-t...

...vagy a Vacheron Constantin-t, akik miután elég gyatra munkát végeztek az Overseas megkésett átalakításán visszatértek a fénymásoló szobába – gondolván, hogy amit 80 éve csináltak az rossz nem lehet. Nos, az esetlen arányokkal és hanyagul egyforma mutatókkal megvert Historiques Triple Calendrier 1942 & 1948 csak a francia nevével és a régi évszámokkal képes a hipszter-lelkű pénzes órakedvelőket megnyerni magának – a legkevésbé sem meggyőzőek a pálcányi mutatók és még kevésbé az ősrégi szerkezet-alapokra utaló aprócska ablakok és kizárólag korrektor gombokkal állítható dátum funkciók... Ennyi pénzért, ekkora mellénnyel illene ezeket a dolgokat a koronába integrálni – de minek újragondolni egy szerkezetet, ha az emberek a nevet és az ősrégi dizájnon keresztül saját vélt kifinomultságukat akarják kimutatni.

Minden OK! Újra működik a fénymásoló a Vacheron Constantinnál, erre utal a Historiques Triple Calendrier 1942 & 1948 mindenféle modern finomítástól és módosítástól mentes reiterációja.

Vannak jó példák is azért: a Panerai már-már arcpirító ügyességel lavíroz két fő kollekciója (a Luminor és Radiomir) vizein, mindig tudva pont annyi újat mutatni, amennyi beindítja a lelkesedést, az in-house szerkezet relatív épeszű áron elérhetővé tétele, a 3 vagy 8 napos járástartalék és persze a Panerai utánozhatatlan formája tehát még a víz felett tartják a márkát. A Jerome Lambert irányítása alá rendelt Montblanc nyitott árazásban lefelé, az új Timewalker megérdemel egy kézbevételt – bár nekünk azért a Nicolas Rieussec-féle kollekció marad az igazi kedvencünk. Adjunk még pár évet neki és beérik ez a kollekció a nagyöregek közé. Egyedi, mára tovább finomított dizájn és patent szerkezet találkoznak – de merni kell nem beállni az Omega vagy Rolex sorba, hanem itt meghúzni a ravaszt (és mivel árban azért ez a sorozat már kerámia Speedmaster vagy közel acél Daytona árban van, sokan inkább a biztonsági játékot választják – lelkük rajta, de egy ilyen Rieussec kronográf évek múlva is érdekes látvány lesz).

LVMH

A három gigász közül órás szempontból a legkisebb, de ettől még nagy nevektől legkevésbé sem mentes: a TAG Heuer, Zenith, Hublot és Bulgari erősítik vonalát, és persze jutott egy hol működőképes, hol esetlen órakollekció a Louis Vuitton-nak is. Amit fontos tudni, hogy jelenleg az LVMH órás divíziójának irányításáért a korábban említett Jean-Claude Biver felel; miután feltámasztotta az Hublot, majd nagyjából 500 millió euró környéki összegért átadta azt az LVMH-nek, szép fokozatosan átvette a TAG Heuer majd a Zenith irányítását is (közben persze magánál tartva az Hublot gyeplőjét is).

TAG Heuer Carrera Heuer-01

Ez azért érdekes, mert ez a kis, mostmár egész jól struktúrált divíziója az LVMH-nek az egyetlen, mely erősen teljesít akkor is, amikor a Swatch és a Richemont megannyi márkája szenved. Ennek oka, hogy az LVMH-nél egy valaki felelős a három márka (TAG Heuer, Zenith, Hublot) irányításáért és erőviszonyainak kordában tartásáért – ehhez persze az kellett, hogy Biver utasítására agresszív árcsökkentést hajtson végre a TAG Heuer az elmúlt 1-2 évben, így kihozva azt az Hublot fenekéből és visszatolva oda, ahova való: egy high-tech, meggyőző, stílusos és versenyképesen árazott márkává. Az Aquaracer már jóval egymillió forint alatt kapható és nem csak árával, de megvalósításával is versenyképes, a Heuer-01 kronográf 43 vag 45 milliméteres méretben másfél millió alatt in-house kronográffal és modern dizájnnal támad, míg a Monaco óvatos frissítésekkel operálva marad meg az ikonnak aminek ismerjük.

A Zenith épp most részesül a Biver-féle kolosszális s*ggberúgás folyamatából, miután nem voltak restek eltompulni az utóbbi években. Az El Primero egy fantasztikus kronográf szerkezet, de jelen pillanatban a Zenith-től csak a Chronomaster El Primero Opent vagy a klasszikus El Primerot tudjuk ajánlani – mondanánk a Pilotot is, de a legtöbb otromba nagy és kisebb, könnyebben hordható méretben nincs nagy választék még (akinek nagyobb csuklúja van, könnyebben válogathat).

Zenith Chronomaster El Primero Open

Az Hublot ül ennek a piramisnak a tetején, mint a órás marketing szőnyegbombázás abszolút mestere – lehet kedvelni vagy utálni, egy-egy Hublot modell igenis be tud találni. A Sang Bleu vagy a Magic Gold UNICO a maguk módján fűszerezik az órás világot és ez objektíve jó dolog.

A Bulgari egy külön történet teljesen az LVMH-en belül, melyet a Biver által a TAG Heuer éléről kitúrt Jean-Christophe Babin irányít – belsőbb körökben ismert tény, hogy nem puszipajtások ők ketten. Ebből, illetve néhány egyéb belsős LVMH sajátosság miatt Bivernek zéró beleszólása van a Bulgari órás belügyeibe – a Bulgari pedig a saját feje után menve erősít, kilóra vásároltak high-tech tok- és számlapgyárat, maguk készítik az Octo braceletét valamint van egy egész erős alap szerkezetük. Emellett szép csendben világrekorderek a legvékonyabb automata szerkezettel és legvékonyabb tourbillonnal is – azért az ilyen teljesítmény minden márkából és órakedvelőből elismerést vált ki egy olyan korban, amikor sokan azt hihették, már az összes ilyen rekord a fokozhatatlanságig lett feszegetve.

Ludovic Ballouard Upside Down

Függetlenek

Ide sorolunk mindenkit, aki nem az előző három tagja, de ettől még óriási nagy márkákat is itt említünk: a Rolex-Tudor páros (ők roppant csalafinta módon egy adómentes alapítványhoz tartoznak, ez persze sehol nincs nagy dobra verve), Patek Philippe, Chopard, Audemars Piguet (bár ők a Richemont-hoz húznak), Richard Mille, Breitling (őket nemrég megvette a CVC Capital Partners mely legjobb tudásunk szerint nem birtokol másik nagy órás céget). Itt jegyezzük meg, hogy az elmúlt 17 évben az IWC Schaffhausen-t, illetve év elején még a Richemont teljes órás divízóját igazgató Georges Kern vette át a Breitling irányítását – nagy váltás ez neki és a Breitlingnek is, Breitling-fanoknak érdemes figyelni a fejleményeket...

Utánuk következnek a kisebb függetlenek, az órás univerzum üstökösei, akik ámulatra méltó, nagy felhajtással, de csak óriási erőfeszítések árán képesek létezni. Ide sorolandó az MB&F, Urwerk, F.P. Journe, Laurent Ferrier, Greubel Forsey, Ludovic Ballouard, Bovet 1822, Philippe Dufuour – és az őket mind in-house erőfeszítésben, mind pedig szerkezet-díszítésben abszolút kenterbe verő, de továbbra is roppant alacsony éves termelése okán alig ismert magyar: Becsei Áron avagy Bexei Watches.

MB&F Horological Machine 4 (HM4) Thunderbolt

Így is épp elég hosszú már ez a bejegyzés, úgyhogy itt most zárjuk is, remélve, hogy a fentiek szolid alapot adnak az órás világgal történő további ismerkedéshez, valamint az erőviszonyok megismeréséhez. Megannyi kisebb-nagyobb modern és történelmi név van, akiket "ismerni kell", de egy 200 cellás excel táblázat helyett a fenti útmutatóval igyekszünk segíteni ezen az úton megindulni. Rengeteget lesz még szó ezekről a márkákról, de most elköszönünk, maradva tisztelettel a legközelebbi viszontlátásig.