6 óra München környékén - 2. rész

Az előző két posztban szó volt már München belvárosáról (itt) és Dachauról (itt). A mai bejegyzésben egy kicsit távolabb megyünk a várostól, és bevetjük magunkat a Bajor-Alpok közé.

A legkényelmesebb út a hegyekhez a 95-ös autópálya, ami nagyjából Oberau városáig vezet. Az út itt kettéválik, a 2-es utat követve innen már viszonylag közel van Garmisch-Partenkirchen, aminek neve ismerős lehet a síelés (kb. negyed órára van a Zugspitze) és a sporttörténet (1935-ös Téli Olimpia) szerelmeseinek. 

A terület egyébként kimondottan szerencsétlennek tekinthető - Amerika felfedezése visszavetette a korábban virágzó kereskedelmet, a lakosságot többször sújtotta pestisjárvány, a környező erdőkben élő medvék és farkasok pedig folyamatosan tizedelték a háziállat-állományt. Ha mindez nem lenne elég, a salemi perekhez hasonlóan itt is komoly boszorkányüldözések voltak. A legjelentősebb ezek közül az 1589 és 1596 közötti időszakra esett, ekkor 63 ártatlant ítéltek el és végeztek ki (a lakosság több, mint 10 százalékát...).

Aki kevésbé érdekelt a síelésben, annak az elágazásnál a 23-as úton érdemes továbbmennie. Az út a hegyek között vezet, ezért nem hátrány, ha van egy kis erő az autónkban (a látvány cserébe nagyon sokat ad).

A kanyargásban megfáradt sofőr (és hányingerben bővelkedő utasai) számára a következő ideális megállóhely Ettal. A helyről nem sokan tudnak, mi is csak azért álltunk meg hosszabb pihenőre, mert közvetlenül az út mellett megláttuk az apátság hatalmas épületegyüttesét - a világ egyik legnagyobb bencés apátsága -, és mert az autónak sem volt kedve továbbmenni a parkolóból (elfáradt a hegymászásban).

p8190021.JPG

Mint kiderült, a település fő (és talán egyetlen valódi) látnivalója a már említett, 1330-ban alapított bencés apátság. Az eredeti épületek nagy része 1744-ben egy tűzvészben elpusztult. A ma is látogatható templomot Enrico Zuccalli (Bernini kortársa, együtt tanultak) tervei alapján barokk stílusban építették újra. Az apátság napjainkban saját sör-, és szeszfőzdét, könyvesboltot, szállodát és sajtműhelyt üzemeltet, ráadásul teszi mindezt összesen 50 szerzetessel, ami lássuk be, hogy igazán elismerésre méltó teljesítmény.

Az út innen a 23-as, aztán a 17-es úton vezet tovább, a következő (és egyben utolsó) tervezett megálló Hohenschwangau városa. A főútról lekanyarodva az út egy mezőn keresztül vezet be a város főutcájára. Nagyjából a mező közepéről már látható, hogy miért is jöttünk ide. Sokan (többek között mi is) rögtön meg is állnak az út mellett, hogy kigyönyörködjék magukat a vár látványában (elárulom, hogy tényleg szép, de lesz ennél szebb is). Miután sikerült újra elindulnunk, nagyjából három további perc múlva beérünk a város közepére, ahol érdemes az első szembejövő parkolóban megszabadulni az autótól.

p8190025a_2.jpg

Kevesen tudják, hogy a városka két gyönyörű kastéllyal is büszkélkedhet. A kevésbé ismert ezek közül a Schloss Hohenschwangau. A 12. században épült eredeti vár 1535-ig Schwangau Lovagjainak tulajdona volt. Az ezt követő háborúkban az eredeti épület teljesen elpusztult. A romokat (nem tűnik túl jó üzletnek) végül 1832-ben vásárolta meg Maximilian (magyarul Miksa) koronaherceg (a későbbi II. Maximilian bajor király), aki az eredeti tervek alapján építtette fel újra a ma is látogatható kastélyt. Az épület egy kisebb domb tetején áll, egy nem túl megerőltető sétával könnyen megközelíthető. Óriási előnye fiatalabb testvérével szemben, hogy sokkal kevesebben kíváncsiak rá, ezért a tömeg nagy részét itt elkerülhetjük.

p8190032.JPG

Az első kastéllyal szemben fekvő hegyen épült fel a második, nagyon sokak által főleg Disney-kastélyként ismert Schloss Neuschwanstein. A vár építése Maximilian király fia, a későbbi II. Ludwig  (magyarul II. vagy Őrült Lajos, a Hattyúkirály) nevéhez köthető. A fiatal uralkodó jellemfejlődésére erősen hatott, hogy egész gyerekkorát ógermán mondavilágot ábrázoló festmények között töltötte. Rajongott Wagnerért is (uralkodása alatt egy évig Wagner volt az udvar zeneszerzője is), akinek művészete szintén az ógermán legendákra épül. Ezek után nem annyira meglepő, hogy apjához hasonlóan ő is várépítésbe kezdett. A probléma ott kezdődött, hogy ez a manőver felemésztette a teljes vagyonát, de talán ezzel még nem is lett volna baj. Az ennél is nagyobb gond az volt, hogy jelentős mennyiségű banki kölcsönt is ráköltött az építkezésre, ezt viszont már nem nézték túl jó szemmel a hitelezői. Olyannyira nem, hogy szegény Ludwigot végül (részben emiatt) beszámíthatatlannak nyilvánították, és gyámság alá helyezték. Talán ezért, talán más okok miatt, de az uralkodó nem sokkal később gyanús körülmények között belefulladt egy közeli város tavába (városi legendák szerint nagyjából térdig érő vízbe).

De vissza a kiránduláshoz. A feljutásra több különböző lehetőségünk van. A leggyorsabb talán a parkoló mellől induló közvetlen buszjárat, de hát ugye ki akarná megfosztani tüdejét a friss alpesi levegő okozta mámortól. Ha a válasz az, hogy nyilván senki, akkor második lehetőségként full extrás lovaskocsik is a rendelkezésünkre állnak, amik a sportos hegymászók között cikázva megadják nekünk a hamisítatlan bajor királyi romantika érzését. Végül a legsportosabbak (mint mi) laza fél óra alatt gyalog is feljuthatnak. Aki teheti, annak ezt az utolsó lehetőséget javaslom, mert már a vár körüli utakról is gyönyörű kilátás nyílik a kastélyra, ami nagy szerencse, mert lényegesen kevesebben akarnak innen fotózkodni, mint a másik fő nevezetességnek számító Marienbrücke kilátótól. Aki szeretne bemenni a várba, annak érdemes előre tervezni, és a nagy sort kikerülve előre megvenni a jegyet. Jegy nélkül a vár udvaráig lehet bemenni, de a legfontosabb képek innen is elkészíthetők. Ha szeretnénk a várat a legklasszikusabb szögből fényképezni, akkor egy kicsit tovább kell sétálnunk a szurdokon átívelő Marienbrücke-hídig (tudom, tudom, baconszalonna). Itt sajnos általában meg kell küzdeni a felbőszült turisták hadával (ide érkezik a várbusz), és jó, ha 10 másodpercünk van az áhított kép elkészítéséig. Akinek kicsit több időre lenne szüksége, annak érdemes várnia, mert a szervezett turistacsoportokat általában a kötelező 3 perc/2 fotó után tovább is terelik, ilyenkor pedig van pár értékes percünk a következő buszig.

p8190064_2.JPG

A két kastélyon kívül még egy gyönyörű látnivaló van. Ez nem más, mint az Alpsee. Ha hihetünk a legendának, akkor II. Ludwig, előszeretettel hajózott itt hattyú formájú csónakjában Lohengrinként. Bár (szerencsére) a balatoni vízibicikliket gyártók még nem csaptak le a kínálkozó lehetőségre, így a vizet csak a partról szemlélhetjük, szerintem semmiképpen sem szabad kihagyni a gyönyörű, Alpokkal szegélyezett tó látványát.

p8190098a_2.jpg