Gyakori, hogy a szociális érzékenységet a szocmunkások, aktivisták, esetleg dokumentumfilmrendezők különleges adottságának tekintjük. Pedig a szociális érzékenység nem szakma.

Izlandon járva lépten nyomon átértelmeződik ez a fogalom.

A Hitt Husid egy ifjúsági klub. Csocsóval, kávázóval, vetítő- és kiállító teremmel. Tartanak délutáni foglalkozásokat, felzárkoztató programokat viselkedési zavarokkal küzdő-, munkanélküli,- vagy csak egyszerűen magukat elveszettnek érző fiataloknak.

Itt már jó pár éve sikeresen működik egy kortárs segítő program, amit kísérletképpen kezdtek el a kormány felkérésére. A program lényege, hogy hasonló korú ép és mentális fogyatékkal élő fiatalok segítik egymást délutánonként. Azért csak mentálisan sérült fiatalokkal foglalkoznak, mert a fizikai sérültek nem szorulnak külön integrációs programra Izlandon.

A program olyan jól sikerült, hogy látogatásunk után egy héttel avatták fel az új épületüket, amit azért kellett építeniük, mert már nem fértek el a gyerekek az eredeti teremben.

 A Hitt Husid kis pincéjében egy hagyományosan szociális téma, a szociális érzékenység kikerül abból a szubkulturából, amiben általában lenni szokott. Ezek a fiatalok nem szociális munkások, nem szociál politikusnak készülő aktivisták, van aki csak munkát keresett, van akit a haverja hozott ide, mindenféle előképzettség nélkül. Senki nem stresszelt azon, hogy birkóznak majd meg a nehéz helyzetekkel, ezzel az újfajta felelősséggel. Sokan nem is dolgoznak itt sokáig, csak éppen a nyári szünetben, aztán mennek tovább a saját útjukon, de azt, amit itt kaptak, viszik magukkal.

A legtöbb  előítélet az ismeretlentől való félelem miatt alakul ki. Egyszerűbb egy keritést felhúzni, mint szembenézni a félelmeinkkel. De itt, ezeknél a fiataloknál  a “másság” fogalma magától eltűnik, és pár nap után már tényleg csak elvannak egymással, haverkodnak, miközben megtanulják a feleősségvállalást, a figyelmet, az elfogadást. Ha a jövőben újra találkoznak valamivel, ami ismeretlen, vagy más, már sokkal nyitottabban fognak hozzáállni és talán könnyebben engedik el a félelmeiket.

Nagyon fontos ebben a történetben, hogy ezek a fiatalok nem önkéntes alapon dolgoznak. Fizetést kapnak, ez a munkahelyük. A kormány felelősségvállalása játszik ebben óriási szerepet. Izlandon tényleg működik egy, a kormánnyal  szorosan együttműködő civil társadalom.

A szociális pénzek elosztása Izlandon- mint szinte minden más is-, decentralizált. A helyi városvezetésre van bízva, akik ezt a különböző területeken dolgozó civilekkel folyamatosan egyeztetve,  szakmai segítséggel teszik meg. A politikusok bíznak a civilekben és fordítva. Idilli helyzet.