Hillary Clinton 2001. január 20-ig volt az Egyesült Államok First Ladyje. Arra nézve, hogy vajon Laura Bush 'elmúltnyócévezésétől' visszhangzott-e a következő időszakban a keleti szárny, nem találtam bizonyítékokat. Az viszont tény, hogy készült egy felmérés, amelyben történészek, politológusok és egyéb szakemberek értékelték a first ladyket tíz különböző szempont alapján. Míg 1993-ban, a ciklus elején készült összesített listán Hillary Clinton a 2. helyen végzett, 2003-ban az 5. helyre szorult vissza, ami 37 'részvevő' közül annyira azért nem nevezhető tragikus helyezésnek. 'Ki ellen indult több nyomozás' kategória nem volt a felmérésben, így aztán a dobogóra visszakapaszkodnia nem sikerült.

Még 1998 novemberében röppent fel a hír, hogy Moynihan szenátor, aki közel negyedévszázada képviselte a New York államban élők érdekeit a Szenátusban, nem indul a következő választáson. A republikánusok és a demokraták is biztosra akartak menni, ezért arra törekedtek, hogy olyan jelöltet állítsanak, akikkel kapcsolatban eléggé képben vannak a választók. 

A demokrata párt tagjai közül sokan, többek között Charles Rangel, politikai tanácsadó és politikus, akinek már Nixon óta volt bérelt helye a Képviselőházban, noszogatta Hillary Clintont, hogy legyen a demokraták jelöltje. Az "Isten hozta Clintont Harlemben" hívószóval viszont volt egy kis probléma. Hillarynak hozzávetőlegesen annyi köze volt New York államhoz, és az ott élők problémáihoz, mint Lévai Anikónak az edelényi kistérséghez.

Ez volt az egyik oka, hogy Hillary hosszasan vacillált az induláson. A másik pedig nyilván az, hogy nem igazán volt annak hagyománya, hogy firstladyk politikai hivatalra pályázzanak. Miután a konzervatívok jelöltje New York polgármestere, Rudy Giuliani lett, sokan figyelmeztették Hillaryt, hogy kemény meccs lesz és komoly esély van egy jókora vereségre. Giuliani, New York Tarlós Istvánja, már akkoriban is (most éppen Trump elnök nem hivatalos kíberbiztonsági tanácsadója) egy meglehetősen ismert arc volt, aki William Bratton rendőrfőnökkel karöltve, a zéró tolerancia jegyében drákói szigorral intézte a város ügyeit. 

Miután Hillary úgy döntött, hogy beleáll a pofonokba, a törvény értelmében New York állam lakosává kellett válnia. A Zippergate kapcsán felfogadott ügyvédsereg miatt azonban nem kicsit csappant meg a családi kassza. Míg néhány politikust a szülei segítenek ki, ha lakásvásárlásra kerül a sor, Clintonéknak az alapítványuk vezetője, Terry McAuliffe személyesen adott pénzt kölcsön. Élnek még a Földön jó emberek, akárki láthatja. Nemdebár. 2000. januárjában költözött be Hillary az új házukba.  Woodraw Wilson óta először alakult úgy, hogy egy elnök a felesége nélkül éljen a Fehér Házban.

Hillary végigturnézta az államnak mind a 62 megyéjét. Felkészült belőlük, tudta, hogy mit akarnak hallani, és azt mondta. A kampányígéretekkel nem is az szokott a gond lenni, hogy nem elég relevánsak. Viszont néhány hiba is becsúszott a kampányba. Olyan hileris dolgok, amelyeket tök lazán el lehetett volna kerülni.

Az egyik rendezvényen Yankees-sapkában jelent meg, holott egész életében köztudottan Chicago Cubs rajongó volt. Az eset baseball sapka-ügyként került fel Hillary bűnlajstromára. Önéletrajzi könyvében elismerte, hogy "rossz mozdulat" volt felvenni a sapkát, de azt mondta, hogy ő tényleg Mickey Mantle rajongó volt, és közzétett egy 1992-es fotót is a könyvében, amelyen Yankees sapkát viselt. Ugyanazt érzem mint az X-faktor előválogatók kapcsán. Tényleg nem volt senki, kampánystáb vagy valaki, aki szólt volna neki, hogy ezt inkább nem kellene?

A másik galiba ciszjordániai látogatása során történt, ahol puszit váltott Jasszer Arafat feleségével. Néhány izraeli támogató szerint ezt egyáltalán nem kellett volna tennie, főleg nem egy olyan gyűlöletbeszéd után, amelyet Suha Arafat előadott. Hillary azzal védekezett, hogy a palesztin közvetítő a valójában elhangzó kijelentés helyett, miszerint az izraeliek mérges gázt vetettek be a palesztinok ellen, Hillarynek könnygázt fordított, a puszinak pedig csak annyi jelentősége van, és nem több, mint egy kézfogásnak.

Férje 1992-es kampánya óta nem igazán volt felhőtlen a viszonya a sajtóval sem. Nem szívesen csepegtetett magáról infókat, és ha a média mégis hozzájutott valamihez, a tálalás nem igazán volt baráti ilyen előzmények után.

Giuliani nyilvánvalóan arra építette fel a kampányát, hogy Hillary New York államban csak egy jöttment, és azon műaggódott-ironizált, hogy vajon oda fog-e találni egyáltalán. Tök jót gúnyolódtak a baseball sapkás eseten és Bill Clinton hűtlenségén is. Az már eléggé kétségbeesett húzásnak tűnik, hogy összeszedtek 315 oldalnyi anyagot Hillary főiskolás éveiről, amelyből 11 oldal "Hülye tettek és megjegyzések" címen futott. Mintha az ember mindenről ugyanazt és ugyanúgy  gondolná 20 és 50 évesen. 

2000. májusában Giuliani egészségügyi és magánéleti gondok miatt visszalépett. A helyét a kevésbé ismert Rick Lazio vette át. A jöttment mantrán kívül a kampánypénzek körüli állítólagos visszaélésekbe próbált kapaszkodni, azt akarta, hogy Hillary írjon alá egy nyilatkozatot arról, hogy nincsenek  ún. soft pénzek a kampányában. Ezek a támogatások különböző vállalatoktól érkeznek, és a jog szerint kizárólag a párt építésére, és nem egy bizonyos jelölt kampányára  használhatóak fel. Egyik vitájukon akkora vehemenciával hozakodott elő ezekkel a vádakkal, hogy az sokakban komoly ellenérzéseket keltett. Míg korábban, Hillary egyik kampánytanácsadója szerint, a képzett, tanult nők többsége kicseszettül utálta Hillaryt valamiért, aminek az okát nem igazán sikerült megfejtenie a stábnak, ezzel a húzásával Lazio 'visszaszerz néhány szavazót Hillarynek. Úgy tűnik, Lazió agresszivitása Hillary nyomulásánál is irritálóbb volt bizonyos szavazók körében.

Lazio azt is Hillary fejéhez vágta, hogy a USS Cole rombolót ért terrortámadás után is fogadott el adományokat különböző arab csoportoktól. Utolsó próbálkozásként, hasonlóan a tavalyi FBI-os emailes sztori újbóli belengetéséhez, remek időzítéssel elkészült a Hillaryvel kapcsolatos nyomozásokról szóló jelentés is, noha bizonyíték hiányában vádemelés nem történt. Az emberek viszont jobban szeretik, ha a gyanú árnyéka sem vetül, és hogyha egy nyomozást nem a bizonyítékok, hanem bűncselekmény hiányában szüntetnek meg. De ezek a fejlemények már nem tudták érdemben befolyásolni a választást. Hillary 55:43 arányban nyerte meg, ráadásul azokat az északi megyéket is behúzta, amelyek hagyományosan republikánus érzelműek voltak.

A választások folyományaként később volt még egy kis utópara. Bill Clinton kegyelmet adott néhány New Square-i lakosnak, akik sikkasztásért voltak elítélve, de előtte az egész haszid közösség Hillaryre szavazott. Lobbyzás volt a vád. A nyomozást bizonyítékok hiányában 2002-ben zárták le. Ahogy egy ügyvéd fogalmazott, "A politikusok állandóan ígérgetnek. Ez nem új és nem illegális." Az etika nem került szóba.

A másik nyomozás Hillary korábbi pénzügyi igazgatója, David Rosen körül bontakozott ki 2005-ben. Peter F. Paul, akit nem mellesleg korábban mint drogdílert ítéltek el, azt állította, hogy 1,2 millió dollárral járult hozzá Bill Clinton elnöki búcsúbulijához, ami egyben Hillary adománygyűjtő bulija is volt. Rosen jelentésében viszont mindössze 400 ezer szerepelt. Az ügy végül bírsággal zárult. Hillaryt is beperelte Paul, de nem találtak bizonyítékokat ellene. Majd Hillary 2008-as elnökjelölti kampánya idején, mikor máskor, Paul bedobott még egy lejárató videót a köztudatba. Feltételezem, hogy némi aprópénzt sikerült vele keresnie.

Hillary Clinton 2001. január 3-án tette le a szenátori esküt. Igyekezett mindkét párt szenátoraival jó kapcsolatot kiépíteni, és kerülni azt a fajta elszigetelődést, amelyet First Ladyként tapasztalt.

Mindeközben a lakás másik felében Magyar György éppen azt mondja a tévében, hogy "nem elég tisztességesnek lennie, annak is kell látszania, nem elég etikusnak lennie, annak is kell látszania." Nem tudom, hogy kiről-miről volt szó, és most hirtelen azt sem, hogy lenni nehezebb, vagy látszani.