A tavaly bemutatott Elephone S8 volt a gyártó akkori nagyágyúja. A külföldi sajtó is sokat foglalkozott vele, hiszen ez volt az a készülék, ami az akkori vékony kijelző keretes érát meglovagolta próbálta magát megmutatni a gyártó, hogy ők ilyet is tudnak! Már akkor ki szerettem volna próbálni, ízlelgetni, kézbe fogni, hogy mit is tudhat a készülék. Külsőre szép, pengeéles 2K-s kijelző, belsőre pedig erős, hála a MediaTek X25-ös processzornak, amit nem sok telefonba pakoltak bele.

Mivel már tavaly nyár óta szerettem volna ezt a telefont kipróbálni, ezért felnőtt fejjel még mindig gyermeki lelkesedéssel bontottam ki a dobozt és emeltem ki belőle a telefont.

Kicsomagolás

Nem vették bonyolultra a figurát az Elephone csomagolásért felelős szakemberei. Egy hófehér, téglalap alakú dobozt kapunk, a tetején egy kék színű gyártó logóval. Mintha csak a Vernee mostanában használt dobozait nézném, csak más formában. A fedelet leemelve egyből a telefont pillanthatjuk meg, hiszen a kis tartozékokat tartalmazó dobozok fölött kapott helyet egy műanyag tálcán. Alatta három fehér papírdobozt találunk. A nagyobbikban egy átlátszó tokot kapunk, ami nem egy csúcs szuper példány, de mindig szép gesztus a gyártó részéről. Így, amíg be nem szerezzük a nekünk tetsző változatot, addig sem kell mezítelenül hagyni a telefonunkat. A másik két doboz tartalma egy 5V/2A teljesítményű EU szabványú töltőfej, egy fehér színű, ám kékes csatlakozókkal szerelt USB Type-C kábel, USB Type-C – 3.5mm-es jack átalakító, rövid leírás és egy SIM tű.

Szerencsére a kijelzőre már a gyárban felhelyeztek egy fóliát, így egy darabig erre sem lesz gondunk. Már úgy megszoktuk ezeket az óriási telefonokat, hogy nem is tűnik túlságosan nagynak. Bár a 16:9-es képarány miatt nem annyira keskeny, mint például az UMIDIGI S2 Pro, de a vékony kijelző kereteknek hála, még mindig egy 5.5 colos telefon méretével ér fel az Elephone S8.

A telefont szemből nézve, először talán a jobb alsó sarokba lekerült 8 megapixeles előlapi kamera tűnhet fel, de ez az elrendezés már ismerős a hasonló, vékony kerettel szerelt telefonokról, hiszen manapság sok ilyen készólék volt a kezeink között, amin szintén itt kapott helyet a szelfik készítésére szolgáló optika.

A nagyméretű, bár a mostanában trendi 18:9-es képarány és 1080 x 2160-as felbontás helyett az Elephone S8-asa 16:9-es arányú, 6 colos 1440 x 2560 pixel felbontású IPS panelt kapott. Alatta egy ujjlenyomat olvasót találhatunk, ami nem fizikai gomb, csak érintés érzékeny Ez már előrevetíti, hogy a navigálást szoftveresen oldották meg. Alul a hangszóró és mikrofon rácsok között csak az USB Type-C portot találjuk. Baloldalon a SIM tálca, jobb oldalon pedig a hangerőszabályzó és a be/ki kapcsoló gombot találjuk. Utóbbi valamilyen oknál fogva pirosas árnyalatot kapott, de hogy miért, arra nem találtunk magyarázatot. Valószínűleg fel szerették volna dobni a telefon külsejét.

A telefon hátuljának oldalai lekerekítettek, így jobban kézre esik. A sima, fényes, letisztult hátlap az első benyomástól eltérően műanyag, de nagyon jól álcázták, bár eléggé gyűjti az ujjlenyomatokat. Hátul csak a 21 megapixeles SONY kamera tűnik fel, ami kidudorodik a hátlap síkjából, mellette pedig a kéttónusú LED villanó található.

Még nem volt szó a kézbevételről. A telefon oldala teljes egészében fémből készült és mind a kijelző oldalain lefutó Gorilla Glass 4 üveg, mind pedig a hátlap hajlított burkolata, az elvékonyított fém oldalakat fogja közre, amit nagyon jó érzés kézben tartani, minőségibb érzést biztosít.

A nagy próba

Ha a telefont bekapcsoljuk, akkor ez első alkalmazások telepítése előtt 56 GB tárterületet használtatunk fel. Az Elephone nem alkalmazott saját felületet és ikonkészletet, így szinte gyári, stock Android kinézetet kapunk és meghagyták nekünk az alkalmazásváltót (appdrawer) is. Én nagyon örültem annak a felismerésnek, hogy nem szórták tele felesleges alkalmazásokkal és reklámokat dobáló programokkal. Egyedül egy elemlámpa alkalmazást, jegyzettömböt, App Locker-t és egy Task Manager-t kapunk. A telefonon Android 7.1.1 fut, a biztonsági frissítés dátuma 2017. szeptember 5. A rendszer gyors. Nem tapasztaltam dadogást vagy lassulást. Nincs tele külső kínai programokkal, azt és úgy csinálja, ahogyan azt mi szeretnénk.

Először furcsálltam, hogy az ujjlenyomat olvasóval egybeépített érintésérzékeny gombbal kell vissza lépnem és hosszan megnyomva, pedig kilépnem az alkalmazásokból, de szerencsére a képernyő alsó részéről, egy felfelé suhintó mozdulattal előhozható a virtuális navigációs sor is, így inkább ennél a navigálásnál maradtam és a képernyőből sem vesz el olyan nagy helyet, hogy az zavaró lenne. Egy játék futásakor pedig eltüntethetjük, így azt teljes 6 colon élvezhetjük.

A 6 colos kijelző gyönyörű, a 2560 × 1440 pixeles felbontás brutális! A betekintési szögek is teljesen rendben vannak. Az alap beállított háttérkép, apró festék robbanásának cseppjei nem egy elmosódott kis paca, hanem gyönyörűen látszódik szinte minden apró részlet, így jár a piros pont a kijelzőért. Már csak az a kérdés, hogy egyúttal nem ez lesz-e a negatívuma is a telefonnak? Hiszen jól tudjuk, hogy minél több pixelt kell meghajtania egy processzornak, az annál energiaigényesebb és drasztikusan csökkenhet az akkumulátor kapacitása is.

Ha már a kijelző meghajtásáról beszélünk, a telefon a nagy sikert aratott MediaTek X25 processzorát kapta, ami viszont nem sok készülékbe került bele. Ez egyes pletykák szerint azért lehetett, mert a MEIZU kizárólagos megállapodást kötött a MediaTek-kel, hogy korlátozzák az X25-ös processzor felhasználási jogait, de ennek ellenére a Vernee Apollo és a Xiaomi Redmi Pro készülékei is az MT6797T kódjelű X25-ös lapkával kerültek forgalomba. Ez a processzor egy 20nm-es csíkszélességgel készült tíz magos lapka, 2 x 2.5 GHz-re skálázott Cortex-A72 + 4 x 2.0 GHz Cortex-A53 és 4 x 1.4 GHz-re skálázott Cortex-A53 magot tartalmaz. Ez a jóval ismertebb és több telefonban is helyet kapó X20 helyett már sokkal fürgébb grafikus gyorsítót is kapott. Míg az X20-ban a Mali-T880 MP4 720 MHz-en dolgozik, addig az X25-ben már 850MHz-en pörög. Ez a sebesség meg is látszik a benchmarkokban is. Az Antutu 6-os verziójával 87893 pontot ért el, de mivel azóta megjelent a legújabb Antutu 7.0.4-es verzió, így azzal is lemértük, így ebben 105665 pontot kapott.

Természetesen kipróbáltuk játék fronton is, így többek között azzal a World War Heroes c. játékkal is, amit az előző tesztben is megnéztünk az OUKITEL és az UMIDIGI telefonjával. Hogy te is el tudd végezni ugyanezt a tesztet, hogy összehasonlítsd a telefonodat az Elephone S8-cal, itt találhatod az általunk használt beállításokat:

A játékmódok közül kiválasztottuk a Custom Games-t, majd onnan egy Finland Team Deathmatch játékot indítottunk. Azért esett erre a pályára a választásunk, mert a nagy havas táj miatt eléggé megizzasztja a telefonokat. Nem is kellett csalódnunk benne. A korábban tesztelt OUKITEL MIX 2 átlag FPS 20-22 között ugrált, míg az Elephone S8 38-42 FPS értékkel futott. Itt már érezhető az X25 és a megemelt órajelű Mali-T880 ereje.

A gigabájt vadászoknak rossz hír lehet, hogy bár a készüléken található SIM foglalata itt is páros, de nem hagytak lehetőséget a microSD-s bővíthetőségre. Valószínűleg úgy gondolták az Elephone-nál, hogy a 64GB sok mindenre elég, ami valóban nem kevés. Szerencsére a készülék támogatja a magyarországi B20-as 800MHz-es frekvenciát is, így vígan száguldozhatunk a gyors LTE hálózatokon és vidéken sem kell majd panaszkodnunk a gyér hálózati lefedettség miatt. A kijelző felett található vékony keret miatt kis hely jutott a beszélgetési hangszórónak, de a kezdeti félelmeim szertefoszlottak, amikor lebonyolítottam pár hívást. Kellő hangerő, nem torzít, egyáltalán nem halk, mint azt a Vernee MIX 2 esetében tapasztaltuk. A mikrofon is rendben van, a zajszűrést segíti a készülék tetején lévő másodlagos mikrofon is.

A WiFi jelerőség jó lett, sok nálam megfordult telefont leköröz és nem csak a 2.4, hanem az 5GHz-es frekvenciát is ismeri. Viszont a mágneses szenzorral ellátott GPS hiába talál gyorsan jelet, a pontossága 6-7 méter között van. Kapunk még Bluetooth 4.0-t, viszont az NFC kimaradt a telefonból. Az előlapi gombba épített ujjlenyomat olvasó remekül működik, szinte hiba nélkül dolgozik.

A beépített hangszóróval szó szerint ordítva hallgathatjuk a zenéinket, de azért illik egy kicsit lejjebb venni a hangerőből, hogy a nagy dinamikával rendelkező zenék ne kezdjenek el torzítani. Az USB Type-C porton keresztüli zenehallgatás még mindig furcsa nekem, pedig már nem először találkozok ilyen megoldással. A mellékelt Type-C jack átalakítóval bármilyen 3.5mm-es fülhallgatónkat használhatjuk. Rajta is hagytam a fülesemen az átalakítót, így amikor használni akartam, azzal együtt csatlakoztattam a telefonba. Egyetlen hátránya a Type-C porton keresztüli zenehallgatásnak, hogy mellette nem tudjuk tölteni a telefont. Az átalakítón keresztüli hang kellő hangerővel, jó minőségben szólalt meg a fülhallgatómon.

Kamera

A hátlapi SONY szenzor igen csak jól teljesít, a többi átlagos kínai telefonhoz képest. Azért nem szabad DSLR minőséget, szemkápráztató színeket és remek vonalélességet várni tőle, de nem lett rossz darab. Persze itt is találunk fájó pontot, hiszen nem kapunk képstabilizálást, ami az amúgy 4K felvételre és 36mpbs bitrátára képes videóknál lehet zavaró. Az elkészített képek még ebben a szürke időben sem rosszak. Bár egy világosabb égboltnál a képek hajlamosak kiégni, de sokkal jobb ezen a fronton, mint társai és a részletességgel sincs gond. A kínai telefonoknál már tapasztalt élességállítás is lassú és drasztikusan áll rá a tárgyra, automata és manuális fókusznál is. A képek felbontása 4:3 képaránnyal 21 megapixel, 16:9-es aránynál pedig meg kell elégednünk a 16 megapixeles képekkel. Jó hír viszont, hogy RAW-ba is elmenthetjük a képeket, így sokkal több részlet marad meg, ha az elkészített képeket utómunkázni szeretnénk.

Akkumulátor

Bár a nagy kijelző, és a sok pixel, na meg persze a Helio X25 is nagy fogyasztó. Mégis sikerült egy kellemes üzemidőt hoznia, hiszen vegyes használat mellett 5 óra kijelzőidőt mértünk. Lehet, hogy sokaknak ez kevésnek tűnhet, de ennyi pixelt meghajtani sok energiába kerül. A beépített akkumulátor 4000mAh kapacitású, amit a mellékelt 5V 2A teljesítményű töltővel 2 óra alatt tölthetünk fel.

Készítettünk róla egy kis rövid tesztvideót is!

Az Elephone S8 a tavalyi nyár slágere volt, de nem folyt le azóta olyan sok víz a Dunán, hogy máris elfelejtsük. Sokkal több erénye van, mint negatívuma, bár azért a képstabilizálás nem volna rossz, ha már egy egész jó minőségű 4K-s anyagot tudunk vele rögzíteni, és akinek a 64GB-os tárhely kevésnek bizonyulna, azok is örülnének a MicroSD-s bővíthetőségnek.

Van helye a vékony kijelzőkeretes telefonok között az Elephone S8-nak. Bár drágább, mint a Vernee MIX 2 vagy az OUKITEL MIX 2, de azoknál véleményem szerint szebb külsőt, szebb kijelzőt és erősebb processzort is kapott. Így mindenképp megfontolandó ajánlat azoknak, akik egy vékony kijelzőkeretes készüléket szeretnének beszerezni.

Van egy jó hírünk! Európai raktárból (G-W) is elérhető a telefon, így nem kell áfát, vámot fizetnünk rá. Választhatunk fekete, kék és piros színből is.

Tetszett a cikk? Oszd meg, hogy más is elolvashassa.

Ha tetszett a cikk,  Like-old az oldalt

Oszd meg barátaiddal Facebookon, Pinteresten, Twitteren hogy még több ember olvashassa ezt a bejegyzést