A 444 ma „vezércikkben” számolt be arról, hogy megtörtént az első olimpiai vita, mégpedig – nem túl meglepő módon, de erről majd a poszt végén* - Baló György műsorában. Az asztal két oldalán Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnöke, és – mivel a Budapest 2024 kormánybiztosa ismét távol maradt – Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Olimpiai Mozgalom elnöke foglaltak helyet. A teljes adás megtekinthető az RTL honlapján (apró kellemetlenség, hogy csak regisztráció után nézhető).

Magáról az olimpiáról és a Momentum azzal kapcsolatos állásfoglalásáról az elmúlt hetekben már szinte mindent megtudhattunk, így bár önmagában az a tény is örvendetes jelen politikai légkörben, hogy egy vita egyáltalán létrejöhetett, érdekesebb volt ennél, hogy Fekete-Győr talán első ízben árult el valamit a Momentum olimpiához nem kapcsolható vízióiról: 

Ez a lendület pedig átragadt Fekete-Győrre is, aki közölte, hogy a még 2017 folyamán párttá alakuló Momentum közlekedési víziójának része, hogy minden megyeszékhelyről egy óra alatt el lehessen jutni vonattal Budapestre.

A gondolat hallatán nem véletlenül ült ki a meglepetés Baló arcára sem, így érdemes erről beszélni egy kicsit.

Abban talán mindenki egyetért, hogy egy jól működő demokráciában alapvetően üdvözlendő, ha létrejön egy új, fiatalos párt, még akkor is, ha valaki személy szerint esetleg nem ért egyet az új formáció gondolataival. A politikának időről-időre szüksége van új arcokra, ahogy egy csapatnak is időről-időre szüksége van új játékosokra és/vagy új edzőre. Egy jól működő rendszerben ez elvileg a társadalmi viták kiszélesedését, az álláspontok palettájának színesedését hozná magával. Emiatt nem szerencsés arra az álláspontra helyezkedni, hogy egy ilyen új formációt nem szabad konstruktív módon sem kritizálni, mert azzal csak a „hatalom” malmára hajtjuk a vizet, megtörjük a lendületet... Éppen ellenkezőleg: a konstruktív kritika, a beszélgetés az, ami hozzájárulhat egy épülő mozgalom formálódásához, egyenesen a sikere kulcsa lehet. Hovatovább a jelenlegi viszonyok közt éppen ez különböztetheti meg őket a többi szereplőtől... Ennyi felvezetés után térjünk rá a konstruktív kritikára, és a kibeszélő témájára!

Az első gondolatom a fenti idézet hallatán az volt, hogy miért kell egyből túlzásba esni? Világos, hogy a 21. században már nagyot kell mondani a politikai sikerhez, és talán túlontúl idealista hozzáállás azt elvárni, hogy az ötletek és az ígéretek úgy legyenek inspirálóak, hogy közben megmaradnak a racionalitás szűkös talaján is... De ahogy már többször írtam: valakinek idealistának is kell lennie, így az én értékelőmbe - annak ellenére, hogy magam is úgy vélem: merni kell nagyot álmodni, távlatokban gondolkodni, inspiráló célokat kitűzni, sőt, az infrastruktúra fejlesztése a felemelkedés első feltételei közt szerepel az én listámon is - ez a nagyotmondás egy kis mínusz jellel került be. Ennek két oka van.

A realitás

Kétségtelen, hogy a mai vonatok akár 180-230 km/h-val is száguldhatnak – ahogy azt teszik is a német ICE-k a nyílt terepen –, így Magyarország méreteinél fogva önmagában a távolságok még nem feltétlenül zárnák ki azt a bizonyos 1 órát. Természetesen ehhez a tragikus állapotban lévő vágányokat teljesen ki kellene cserélni a legtöbb helyen, ez azonban nyilván a fejlesztés részét képezné, így a probléma nem is ebben rejlik. Nézzünk rá arra a térképre egy pillanatra, és vegyük például Zalaegerszeget. Egy várost, amelyet Budapesttől dombok, tavak, és a Balatont szinte hézagmentesen körülölelő lakott területek választanak el. A két város közti távolságot még egy német szintű vasúthálózat sem tudná 1 óra alatt áthidalni, és akkor még nem is állt meg sehol a szerelvény... 

Joggal kritizáltuk Orbán Viktort, amikor azt találta mondani: 

Az olimpiai helyszínek a magyar lakosság 90%-a számára 90 perc alatt elérhetőek lesznek...

Ez az állítás természetesen nem az olimpiáról szól, hanem a magyar közlekedés valós helyzetéről. Ennek fényében viszont az objektivitás és a konstruktivitás jegyében ugyanilyen kritikusan kell hozzáállnunk Fekete-Győr mondatához is. A magam részéről szívesebben hallottam volna egy olyan számot, ami úgy jelentene jelentős előrelépést a mostani viszonyokhoz képest, hogy közben mégis reális marad. Szerencsésebb egy olyan vízió amit valóra lehet váltani...

A vidék Budapesttől független problémái

A második ok a fentinél fontosabb. Magyarország felemelkedésének kulcsa egy átfogó vidékfejlesztési terv, a főváros vidéktől való elszakadásának, ezáltal a vidék elnéptelenedésének és lepusztulásának megállítása! Fekete-Győr nagyon helyesen rá is mutatott, hogy az olimpiai beruházások legnagyobb része a fővárosra összpontosulna – ezek egy része feltétlenül szükséges, például: reptér elérhetősége, metrókocsik helyzete –, ami a jelen viszonyok közt talán nem a legszerencsésebb. Eme ígéretes felvezetés után azonban a megyeszékhelyek Budapesttel való jobb összekötése formájában egy egy olyan ötlettel állt elő, ami mégis Budapesthez kapcsolódik, nem enyhítene a főváros nyomasztó túlsúlyán.

Meglátásom szerint nem az a legnagyobb baj vidéken, hogy nem lehet eljutni kellően gyorsan Budapestre. Mondom ezt úgy, hogy helyenként valóban tragikus ez a helyzet is, és magam is átkoztam nem egyszer a vasutat, amikor hosszú órákon át zakatoltam a fővárosi egyetem felé, miközben a Tour de France kerékpáros mezőnye lazán verte volna a vasparipát az adott távon... Továbbá bizonyára kiterjesztené ez azon emberek körét, akik így annak ellenére tudnának a fővárosban munkát vállalni ingázás mellett, hogy jelenleg ez nem elérhető számukra az elszabaduló budapesti ingatlanárak és az ingázási idő miatt. Ez azonban ismét a főváros túlsúlyát, a közmondásos „vízfej” méretét növelheti. 

(És persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy a gyorsvasút megléte és annak gazdaságos fenntartása, megfizethetősége az ingázó számára két külön dolog. Ahogy Bernie Sanders rámutatott egy az amerikai egészségügyről szóló vitában /1:34-től érdekes/:

„Mi érhető el? Trump egy 5 millió dolláros eladó villája is elérhető bárki számára... Ó, nincs rá pénzed? Sajnáljuk... Az elérhetőség rohadtul nem jelent semmit! A kérdés, hogy megengedheti-e magának valaki!”. A magyar gyorsvasútra levetítve az ebből a szempontból sántító példát tegyük hozzá, hogy ami nincs, azt végképp nem engedheti meg magának senki...)

A közlekedés témakörénél maradva nagyobb problémának látom, hogy jelenleg fontos vidéki városok közt a legrövidebb út sokszor még mindig Budapesten át vezet. Elég ha a Dél-Dunántúl – Szeged viszonylatra gondolunk, amely már csak utóbbi egyeteme miatt is egy releváns példa. A fővárossal való összeköttetés gördülékenyebbé tételénél fontosabbnak tűnik első lépésben, hogy egy adott megyében a kistelepülésekről könnyebben elérhetőek legyenek a helyi gazdasági központok - sokszor ezzel együtt a jobb középiskolák -, ezáltal növelve a nevezett kistelepülések lakosságmegtartó erejét, és erősítve ezeket a Budapesttől különböző vidéki bázisokat. (Természetesen a helyi munkalehetőségek és a gazdaság fejlődése szempontjából lényeges, hogy egy adot település jól megközelíthető legyen az ottani cégek számára, de a tehervonatok nem közlekednek 200 km/h-val, így ez egy másik kérdés.)

Emellett fontos lenne annak felmérése is, hogy milyen határokon átívelő régiókba kapcsolódhatnának be jobban az egyes vidéki térségek. Például Zala és Vas kapcsán említhetjük Graz, Zágráb, Maribor közelségét – és az M70 névvel csúfolt útdarabot, amin át lehet araszolni az M7-esről nem kicsit balesetveszélyes körülmények közt (matrica ellenében...), menetirányonkénti egy sávban a szlovén autópálya végpontjához -; észak-kelet Magyarország kapcsán pedig Kassa egyébiránt Pozsonytól távol eső vonzáskörzetét. A 21. században az ellátási láncok (supply chain) már sokszor a határokon átívelnek, és ilyen térségekhez köthetőek, nem pedig feltétlenül az adott ország esetleg távol lévő fővárosához.

Ezek persze csak a személyes – vidéki származásom miatt nyilván valamelyest elfogult – benyomásaim és gondolataim, amelyeket vitaindítónak szántam ehhez a kibeszélőhöz. Fontosnak tartom leszögezni még egyszer, hogy nem a Momentum ellen kívánok beszélni, csak szeretném megragadni az alkalmat a konstruktív vitára most, hogy a formálódó mozgalom túllendülni látszik az olimpia kérdésén. Megjelenésüket a fentebb taglalt okok miatt még akkor is jónak tartom, ha pár hónap múlva kiderül: jómagam nem értek velük egyet. A lényeg a vita és az új hangok megjelenése! Jelen pillanatban úgy érzem – és ebben ez a vasutas kijelentés most ismét megerősített kicsit –, hogy a Momentum sikeréhez elengedhetetlen, hogy minél előbb terjeszkedjenek a fővároson kívül is - az ebbéli szándékra utal a meghirdetett országjárás -, és minél előbb feltöltsék a közvetlen vezetőségüket is Budapesten kívüli tagokkal, akik biztosíthatnak egy másik nézőpontot is. Ellenkező esetben nem fogják tudni megszólítani tömegével a vidéki lakosságot, és ismét tovább nő majd az érzet: Budapest egy külön ország az ország határain belül.

---------------------------------------------------

* Végezetül még egy ide kívánkozó gondolat: örülök, hogy hiába az éjszakai „száműzetés”, Baló adásai egyre többször kvalifikálják magukat a címlapokra. Nem véletlen ez, hiszen ténylegesen fontos kérdésekről, sokszor a napi politikai aktualitásokon túlmutató eseményekről, ne adj isten egyenesen a politika területén kívül eső, de a mindennapi életre idővel fontos hatást gyakorló trendekről (legyen szó akár tudományos eredményekről, akár új szociológiai tanulmányokról) esik szó a stúdióban. Puzsér szavaival élve: Baló még egy kereskedelmi tévén is a jó értelemben vett közszolgálatiságot képviseli. Az elmúlt hétvégén meghallgattam az adott hét termését, és szerintem nyugodtan mehetne a sokszor édeskeveset érő híradók helyett is főműsoridőben egy két-három perces „A nap fő hírei” blokk után... A néző többet tudna meg a világról és az országról, sőt, sokszor egyenesen szakértőket hallhatna az ismert szócsövek mantrái helyett... Csak ajánlani tudom!

 --------------------------------------------
New Deal Blog a Facebookon

(Ha a kedves olvasó semmiképpen nem szeretne lemaradni a Facebook oldal frissítéseiről sem, akkor látogasson el az oldalra, ahol a fejlécben található „Követem” ikon segítségével kaphat értesítéseket az új bejegyzésekről.)

--------------------------------------------

Ne feledd, rajtad, a Te megosztásaidon, a Te elbeszéléseiden, a Te kommentjeiden is múlik, hogy mit tart fontosnak a társadalom, hogy miről beszélnek az emberek! Tegyél érte, hogy a „csendes többség” a „többséghez” méltó módon határozza meg a közbeszédet, és hogy ne essen a hangos kisebbség túszául! Terjeszd, amit fontosnak tartasz!