Egy különleges sci-fi képregény egyenesen Erdélyből

2017. október 22. 15:01 - vackor úr

A Fantomatika ínyencség a mai képregényválasztékban, gyönyörű rajzokkal és jó kis oldszkúl történettel

A fura című Fantomatika az első erdélyi képregénysorozat, és egészen sajátos élményt nyújt. A Szabó Kriszta-Sárosi Mátyás alkotópáros talán tudatosan, talán személyes ízlésüktől vezérelve mentek szembe a trendekkel, és egy valódi ínyencséget hoztak létre.

fantomatika1.jpg

A történet főszereplője egy parasztgyerek, aki nem találja a helyét a világban, messze földre vágyik, akár a csillagok közé. Nem érzi úgy, hogy a ház körüli munkának kellene jelenteni az életet, az esti tűz körül ücsörgés, a bál a szomszéd faluban. Aztán jön egy nagy fordulat, amiről nem árulok el semmit, de a srác élete gyökeresen megváltozik, és belecsöppenünk egy jóféle oldszkúl sci-fibe, valami olyasmibe, mintha csak a 70-es évek Kozmosz (vagy Galaktika) Fantasztikus Könyvek regényeiben olvasnánk. És a cím jelentése is kiderül.

Talán azért, mert erdélyiek az alkotók, a történet íze és a látványvilág is egyedi. Már-már népmeseszerű a történet, amit a nyelvezet is erősít, és ami egy remek ízt ad a szövegnek. Sárosi Mátyás pedig roppant eredeti stílusban, teljesen analóg módon alkotta meg a képeket: minden panel egy-egy festmény, a figurák ceruzával rajzoltak. Alakjai szögletesek, és akár kidolgozatlannak, vázlatosnak tűnhetnek, de épp így tökéletesek.

Persze nem hibátlan a képregény: a történet nem elég gördülékeny, többször is megbicsaklik, és különösen a szöveg nélküli jelenetekre váltáskor kell agyalni, hogy akkor most mi is történik épp, és mi köze az eddigiekhez. Már csak azért is fontos lenne a sztori dinamikussága, mert bizonyos események értelmére később derül fény, és a visszacsatolásig egyszerűen nem értjük, hogy mit is láttunk. De nem úgy, mint például a Paper Girls esetében, amiben általában olyan események sorakoznak egymás után, amiből alig érteni valamit, hanem úgy, mintha valami hiányozna, valamit elszúrtak volna. Az alapvetően sötét színeket használó illusztrációknak pedig nem állnak jól a fekete oldalak, és az, hogy rendkívül vékony elválasztó sávok vannak egy-egy panel között. A gyönyörű, kézzel festett oldalakat pedig kicsit megöli az a módszer, hogy egyszerűen négyzetesre vágták azokat valami képzserkesztő programban. Talán jobban nézne ki a panelezés kézi keretekkel, fehér lapon, szélesebb elválasztásokkal - bár a fekete háttér kétségkívül hozzátesz a hangulathoz.

 

Különlegessége jelentheti a legnagyobb kockázatot: az átlag képregényfogyasztó, akik a digitálisan színezett, műanyagfigurákkal teli, általában szuperhőstörténeteket fogyasztják, és akiknek a borzalmasan gyenge Hush egy igazi klasszikus, a luficsöcsök pedig a képregények alapvető kellékeit jelentik, azok értetlenül, mi több ellenszenvvel fogadhatják a Fantomatikát,mert egyszerűen nem tudnak vele mit kezdeni. Sajnos így működik a világ, a Fantomatika egyszerűen túl egyedi, túl jó.

Mindenesetre piszkosul drukkolok az alkotópárosnak, mert muszáj, hogy ez a képregénysorozat létezzen.

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nerdblog.blog.hu/api/trackback/id/tr6513049694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
Helló