Niki és Kornél új életet kezd

Négy bőrönd

Még egy kis Izland

2017. december 13. - Négy bőrönd

Csak két bejegyzést terveztem Izlandról, vágyaim szerint ma már a vancouveri otthonunk megtalálásának csodás történetét tártam volna elétek, de a valóság most kevésbé együttműködő. Gipszstukkóktól és falról rámordító, arany orrfüggős fehér oroszlánoktól rémülten az izlandi képekbe menekülök - mert abból van még, és mert hangosan és nyomatékosan kértétek. (Valójában felismertem, hogy ez az utolsó lehetőségem, hogy olyan fotókat tegyek egy posztba, amit még az index is észrevesz. Hogy írjak eztán nyugodt szívvel a jetlag okozta emésztési panaszainkról?! - Amúgy nem voltak ilyenek.) 

01.jpg

A Blue Lagoon kifogyhatatlan, minden szeglete lélegzetelállító. Amit még nem láttatok egyik eddigi képünkön sem, az a zuzmó. Egészen szokatlan látvány, amikor a terméketlennek látszó vulkáni talajt puha, zöldes takaró borítja. És még torokkaparásra is kiváló, minden puhány európai gyerek nyalogathatná ősztől tavaszig.

03.jpg

A repedésekből feltörő forró víz egészen más hangulatot áraszt ott, ahol vörös a talaj. Kornél kedvence volt ez a táj. Minden operatőri képességét bevetette, hogy megragadjon belőle néhány pillanatot.

 Marsbéli élményekről meséltem az első posztban, és találtam rá még egy bizonyítékot.

04.jpg

Csak az utak árulkodnak róla, hogy ember is jár néha ezeken a tájakon. Néhol azok is véget érnek a semmiben. 

02.jpg

A képen látható forgalom némiképp arra is magyarázatot ad, miért nem indexelnek az izlandiak a körforgalomból kifelé. Arra mondjuk kevésbé, hogy befelé miért jelez minden második autós balra.

06.jpg

Ezt a képet Reykjavíkba hazatérve, az autóból fényképeztem. Gondoljatok bele, hogy számításaim szerint a főváros lakosságának kb a fele nagyjából ezt látja, ha kinéz az ablakon. Azaz minden ötödik izlandi. A többi meg jó eséllyel legalább ilyen látképet. Azon méláztam, milyen jó emberkísérlet lenne egy izlandit (aki minden harmadik négyzetkilométeren fellelhető az országban) felültetni a hetes buszra a Blahán. Megmutassam, mi mit láttunk, amikor kinéztünk a hotel ablakán? 

08.jpg

Ezt a csodát. Óriási hajók álltak az ablak alatt, és ez itt az igazi nagytesó. Az sem volt rossz, hogy közelről nézhettünk meg egy ilyen monstrumot, de az érzés, ahogy az utolsó reggel az ajtón kilépve az arcodba csap a nagynyomású hajóaljmosó halszagú vize, megfizethetetlen. Hát így indultunk tovább az új otthonunk felé: gőzfelhős álomképekkel megsimogatva, majd nyakon öntve a valósággal.

A bejegyzés trackback címe:

https://negyborond.blog.hu/api/trackback/id/tr2613493855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eszméletlen jó hely lehet, vágyom rá egy ideje, hogy elutazzak oda. Nagyon jó képek.
Kedves cikkíró...ha arra jár legközelebb,látogasson e a Secret Lagoon-ba is...töredéke a beugró és az élmény legalább akkora....természetes gejzir tör fel és természetes tóban lehet pancsizni...míg a Blue Lagoon egy erömü hütövíze, aminek a szilikát tartalam az az igen durva(pl. a fürdöruháját a végén ugye nem centrifugálta ki :)????).... én egy buznyákot nem adnák érte:)
@funfun: Június VÈGÈN...akkor egy csoda az egész.(amúgy is csak néha sötét van:))
Irigykedek a szép időért... Mi 11 nap alatt kettő kivételével minden nap ronggyá áztunk :)
süti beállítások módosítása