A labdarúgás szeretete és a focis hasonlatok használata nem csak a Vezér kiváltsága. Jómagam Moldova György, Végh Antal, Temesi Ferenc és Esterházy Péter írásain nevelkedve hajlamos vagyok arra, hogy mondanivalómat futballból vett példákkal illusztráljam. Most sem teszek másként.

Régi idők nagy focistái pályafutásuk befejezése után, immár következmények nélkül sokat meséltek arról, hogy milyen megbeszélt eredmények születtek aktív korukban. "Aki nem bundázott, az nem is igazi futballista!" Ezt Albert Flórián, az egyetlen magyar aranylabdás mondta. A bundának már évtizedekkel ezelőtt is számos formája volt. A klasszikus természetesen az, amikor a két csapat megegyezett az eredményben. Ilyennek lehettem tanúja tíz évesen, az 1984-es Volán-Honvéd meccsen, ahol a Volánnak egy pont kellett a bentmaradáshoz, Esterházy Mártonnak pedig három gól a gólkirályi címhez. Nekem mint gyereknek tetszett a fordulatos meccs, de a körülöttem álló nézők (köztük édesapám) szinte minden második szava a bunda volt. Később a Honvéd, majd a válogatott meccsein bosszankodtam érthetetlenül gyenge teljesítmények, potyagólok és szándékosan fölérúgott tizenegyesek miatt.

 

Dr. Varga László, volt NB I-es labdarúgó edző:

Ha egy-két játékos van benne, akkor nagyon nehéz észrevenni. Mert például a legjobb formában levő kapus is kaphat potyagólt. A legjobb formában levő centerhalf is rúghat luftot. Vagy a legjobb formában levő csatár is ki tud hagyni olyan helyzetet, amit be akar rúgni...

Ha az egész csapat benne van, akkor észre lehet venni. Akkor már túl sok a gyenge teljesítmény. Nem is mindig a játék minőségén látszik ez meg, hanem az érzelmi oldalon. Azon, hogy egy-egy rúgott gólnál, egy-egy kihagyott helyzetnél hogyan reagálnak a játékosok. A kritikus helyzetben a természetes reakciója jön ki. És akkor meg lehet látni, hogy most örült-e annak a gólnak, vagy pedig azt gondolja magában, hogy: úristen, mit csináltam. Egy tempóval később emeli fel a kezét, mint ahogy kellene. Berúgtam a gólt, fenn a kezem az égben. Itt kimarad ez. A gól után csönd, és utána emeli fel a kezét. És ezt a két-három másodpercet - akármilyen okos is -, ezt nem tudja eljátszani. Ez halál biztos."

(Részlet Borenich Péter: Csak a labdán van bőr című interjúkötetéből)

Van, amikor nem kell egy egész csapatot megvenni, hanem csak néhány kulcsjátékost, akik biztosítják a megfelelő eredményt. Ha ilyenkor egy be nem avatott fiatal vagy friss igazolás véletlenül gólt rúg, látványosan nem ünnepelnek vele, sőt igyekeznek kiszorítani a csapatból: egyszerűen nem adnak neki labdát, vagy ha igen, azt úgy teszik, hogy még véletlenül se érje el. Akkor is ezt teszik, ha valamiért nem kedvelik az illetőt, például mert valamiben különbözik tőlük, vagy a régebbi játékosok nem akarják, hogy kiderüljön: tehetségesebb és szorgalmasabb náluk. Ez történt Moldova György Tolvaj Ferdinánd című novellájában is, ahol a tehetséges fiatal jobbszélsőt igyekeztek ellehetetleníteni csapattársai:

Ferdinánd az első félidőben egyetlen labdát sem kapott. Simonyi, az összekötője néha egészen ráhozta a labdát, a fiú erőteljes gyorsasággal megindult, maga mögött hagyta a védőjét, mikor a labda pengéséből meghallotta, hogy Simonyi nem őt tette lyukra, hanem keresztlabdával a balszárnyat futtatta. Az eset többször is megismétlődött, Ferdinánd tudta, hogy nem véletlenről van szó, a társai szándékosan égetik őt. A félidő végén úgy vonult le, hogy cipője fényes orrán egyetlen rúgás nyoma sem látszott.

A szünetben Tömör, az edző felhívta a belső csatárok figyelmét, hogy gyakrabban foglalkoztassák Ferdinándot. Senki sem válaszolt neki, a játékosok a padlót nézték maguk előtt, csak mikor Tömör erélyesen megismételte a szavait, akkor tettek vontatott hangon ígéretet.

Ferdinánd nem várt tőlük irgalmat. Apja elbeszéléseiből emlékezett rá, hogy a régi nagy kőbányai csatárokat: Kardost, Dérit és a többieket, mikor az Újpestbe, az MTK-ba vagy a Ferencvárosba kerültek, hogy égették le a saját partnerei, csak azért, mert nem tudták levetkőzni magatartásuk darabosságát, és nem tudtak feloldódni a már befutott játékosok között. Letörten, kiégve tértek vissza kőbányai csapatukba, és csak kevésnek maradt ereje, hogy újból elérje régi formáját, legtöbbjük lelki betegen, tehetetlenül vergődött a pályán.

A második félidő elején bebizonyosodott, hogy nem tévedett.

Bár látszólag tömték labdákkal, a feléje küldött átadásokat öt-tíz centivel mindig rövidebbre méretezték a kelleténél, úgyhogy a salgótarjáni védőjátékosok érték el előbb, de a látszat az volt, hogy Ferdinánd csak a lassúsága miatt marad le róluk. Ezen a módszerükön akkor sem változtattak, mikor a Salgótarján megszerezte a vezetést. Amit a fiú nem hitt volna: a mérkőzés kimenetelénél fontosabb volt számukra, hogy őt leégessék.

Vannak öreg, kiégett játékosok, akik már rájöttek, hogy nem nyerhetnek, ezért inkább hasznot szeretnének húzni vereségük bebiztosításával és maguk ellen fogadnak. Ebbe zavarhatnak bele azok a lelkes fiatalok, akik még nyerni akarnak, vagy legalább emelt fővel veszíteni, megőrizve a reményt a következő mérközésen való győzelemre. Éppen ezért ők lesznek a legyőzendő ellenségek és nem azok, akik ellen már réges-rég feladták a küzdelmet. Természetesen próbálkoznak a még tiszta lelkű újoncok megrontásával is: biztos helyet ígérnek a kezdőcsapatban, esetleg válogatottságot és nagyobb fizetést, ha beszállnak a buliba. Van, aki enged a csábításnak és van, aki nem adja el a lelkét: inkább alacsonyabb osztályban, külvárosi pályákon vagy a grundon játszik tovább tisztán, a játék szépségéért.

Az is előfordul, hogy az egyik csapat leadja a másiknak a pontot vagy pontokat, hogy a harmadik kiessen. És olyan is van, hogy egy esélytelen csapatnak pénzt ígérnek azért, hogy megkettőzött erővel küzdjön az eltüntetendő rivális ellen, súlyos sérüléseket okozva, elrontva annak játékát.

A bunda sokszor nem nyilvánvaló. A közönség kórusban szidja azt a játékost, akit kihagynak az összjátékból és örök vesztesnek könyveli el azt a csapatot, aki ellen mindenki összefog, a játékvezetőket is beleértve. De a foci igazi szerelmesei, az örök meccsre járók és a kudarcok után is reménykedők tudják, hogy kik a játék igazi elrontói: a bundázók.

Mert a bunda megöli a szurkolók lelkét. Nem csak a bundázó csapattól, de magától a sportágtól is elfordulnak. Jó ez a magyar focinak, jó ez Magyarországnak?

Írásom és a magyar ellenzék jelenlegi helyzete közti bármilyen párhuzam NEM a véletlen műve.

Jelen pillanatban az MSZP és a DK csak egymással hajlandó koordinálni, szépen el is osztották egymás között az egyéni választókerületekben való indulás jogát. A szintén koordinálni kívánó Együttel nem hajlandóak tárgyalni, vagy ha igen, csak az időt húzzák. Az a közös listát kérik számon rajtunk, melyet ők sem hajlandóak létrehozni. Az MSZP ráadásul képes a rezsibiztos Németh Szilárd legyőzőjére, az egyik legaktívabb képviselőre, Szabó Szabolcsra egy püspökladányi politikust ráindítani. Az óbaloldal pártjai egymással való rivalizálásuk közepette mindent megtesznek azért, hogy az Együtt eltűnjön a politikai térképről, holott számos választókerületben a mi jelöltjeink a legismertebb, legaktívabb és leghitelesebb ellenzéki politikusok. Emellett az LMP-nek és a Momentumnak is vannak kiváló jelöltjei, akiknek a javára - akárcsak a hiteles és esélyes szocialista és DK-s jelöltek javára - örömmel lépünk vissza, ha pártjaik hasonló gesztust gyakorolnak az Együtt felé. A független Kész Zoltán (Veszprém) és Mellár Tamás (Pécs) indulását is támogatni tudjuk.

Ha tehát a régi baloldali pártok nem hajlandóak érdemi koordinációra annak érdekében, hogy a lehető legtöbb választókerületben egyetlen esélyes jelölt álljon szemben a Fidesz és a Jobbik embereivel, azzal országosan a Fidesz és helyenként - például Tapolcán - a Jobbik győzelmét segítik elő. Ebben az esetben pedig az Orbán- rezsimmel elégedetlen milliók joggal kiálthatnak majd bundát.

- - - - - - -

Olvasd el a programunkat! https://program.egyuttpart.hu/

Ha nyomtatott formában is szeretnéd megkapni a programot, írj egy emailt a hello@egyuttpart.hu címre, és mi eljuttatjuk neked!

Klassz lenne, ha csatlakoznál hozzánk!
http://egyuttpart.hu/csatlakozz/

Vagy ha támogatnád a munkánkat:
http://egyuttpart.hu/tamogass/