Gyakran halljuk és használjuk a „rostos” kifejezést biznyos élelmiszerekre, de tudjuk-e, mit is jelent valójában és hogy eleget fogyasztunk-e belőlük?
A rostok olyan növényi részecskék, amelyeket nem tudunk megemészteni, ezért jelentéktelen a kalóriatartalmuk. Egy részük vízben oldhatatlan rost, más részük a víz megkötésére révén térfogatnövelőként viselkedik a belekben. Elegendő rostos élelmiszer fogyasztása csökkenti sok, helytelen táplálkozással összefüggő betegség kockázatát.
Minél több rostot tartalmaz a táplálék, annnál jobban telít. A rosttartalmú ételek fogyasztása nem okoz hirtelen vércukorszint emelkedést, mivel lassan alakíthatók glükózzá. Így testünket órákon át ellátják a szükséges energiával éhség érzet kialakulása nélkül. A rostos élelmiszerek ezenkívül vitaminokban és ásványi anyagokban gazdagok. Különösen sok rostot tartalmaznak a teljes kiőrlésű kenyerek, teljes kiőrlésű tészták, a barnarizs, a hüvelyesek de minden zöldség és gyümölcs tartalmaz rostokat.
A napi ajánlott mennyiség 30 g.
Egy példa, hogy milyen ételekkel tudjuk ezt a napi szükségletet fedezni:
3 szelet teljes kiőrlésű kenyér
200 g burgonya
120 g teljes kiőrlésű tészta
400 g zöldség vagy saláta
250 g gyümölcs
Ha betartjuk azt a szabályt, hogy napi két marék gyümölcsöt és legalább 3 marék zöldséget fogyasztunk, a kenyerek és tészták esetében a teljes kiőrlésű változatot választjuk, akkor jó eséllyel magunkhoz vesszük az ajánlott rostmennyiséget.
A rostdús táplálkozás előnyei:
Megtöltik a gyomrot és hosszantartó telítettséget adnak
Serkentik az emésztést, megdolgoztatják a beleket
Egyenletes vércukorszintet biztosítanak
Csökkentik a koleszterin szintet
Csökkenték a bélrák kockázatát
Megelőzik a székrekedést
A rostdús táplálkozás mellett rendkívül fontos elegendő folyadék fogyasztása, mivel a rostok sok vizet kötnek meg. Ha nem iszunk eleget, a rostos táplálék nem hogy nem segíti az emésztést, hanem székrekedést is okozhat, mivel túl kemény lesz a széklet.
Ha valaki korábban nem fordított gondot a rostos táplálkozásra, ne emelje hirtelen a rostfogyasztását, hanem fokozatosan szoktassa hozzá az emésztését. Az is fontos, hogy nyugodtan, elegendő időt hagyva, lassan együnk.