Kövess minket Instán!

Nincs megállás!

Nincs megállás!

Az éjjel-nappal ezerrel pörgő város: londoni kiruccanás két napban

2018. február 20. - ynda

p1010712.jpg

Január közepi utazásunk apropója anyukám kerek szülinapja, ami elegendő indok volt egy hatalmas meglepetésre, vagyis élete első repülős utazására, amit nagy titokban szerveztünk meg a háta mögött. :)

Hosszú tanakodás előzte meg a választást, mert meglehetősen szűk azoknak a repülőjáratok listája, amik pénteken este indulnak és vasárnap este érnek vissza Budapestre, és ezáltal hétvégére eső kiruccanást tesznek lehetővé. Így került a képbe Spanyolország, Brüsszel és még néhány elvetemült ötlet, amikor mintegy varázsütésként az ölembe hullott a majdnem tökéletes megoldás: Budapest-London péntek délutáni indulással, hétfő hajnali érkezéssel, ráadásul a Dafabet Snooker Masters hétvégéjén!!! A snooker anya-lánya közös szenvedély nálunk, így se szó se beszéd, foglaltam is a repjegyet és a snooker jegyeket, amíg még van hely. :D Minden más pedig jött magától.

A látnivalók összegyűjtését azzal kezdtük, hogy anyukám a szülinapján apró kis útmutatókból kibogozta, hogy hova is viszem őt, és kapott házi feladatot is: bejelölgettem neki híres londoni helyszíneket és ki kellett választania, miket szeretne megnézni. Ezután átkapcsoltam utazási iroda üzemmódba és bepasszíroztam mindet a rendelkezésünkre álló időbe. :) Bár én jártam már korábban Londonban, annak jegyében próbáltam összerakni a programot, hogy ebben a két-két és fél napban anyu is minden arcába belekóstolhasson kicsit.

Lumiere London: kultúra és éjszakai élet találkozása

Egyből váratlan meglepetésként ért, hogy éppen a január 18. és 21. között megrendezett Lumiere London fesztiválba csöppentünk, amivel bevallom, nem találkoztam a tervezgetés alatt. 2009 óta hol Durhamben, hol Londonban rendezik meg ezt a kreatív és művészi installációkat felvonultató fényfesztivált januárban. Jobb időpontot nem is választhatnának hozzá, hiszen az ünnepek már hetedhéthatáron túlinak tűnnek, az összes karácsonyi vásárt lebontották és mindenki túl depis ahhoz, hogy várja a nagyon-nagyon távoli tavaszt. Az egész várost behálózó színes fények viszont feldobnak és kimozdulásra ösztönöznek. Az egyébként megszokott, unalmas mindennapi helyszíneket izgalmas köntösbe öltöztetik a mesterien megalkotott, szinte testközelből megcsodálható remekművek.

p1010518.jpg

Mi először csak ámuldozva csodáltuk a London Eye brit zászlós pompáját, vagy éppen a megelevenedő Westminster-apátságot. A Trafalgar Square-en állt össze a kép, hogy ez a rengeteg fényjáték mind a Lumiere London jegyében lepte el a várost. Itt a téren a "Childhood" - "Gyermekkor" című fény- és hangjátékba botlottunk, amit elemi erővel lüktető tantrikus zene és héliumos világító lufik tánca alkotott:

Az elmúlt évek fesztiváljairól rengeteg képet találtok itt. Már csak egy kérdésem van. Budapesten mikor lesz ilyen? :D

A Temze-part - London száz arca egy helyen

A város arcképét élesen vágja ketté a lusta, piszkosszürke kígyó módjára kanyargó Temze. Északon az óváros, a művészeti negyed, a city és a hatalmas parkok London turistacsalogatóbb részei, a déli part kevésbé bizalomgerjesztő, ott inkább futhatunk bele gyanús alakokba és lepukkant környékbe. A folyópartnál eklektikusabb látvány nem sok van, gótikus és középkori épületek óriási felhőkarcolókkal és hipermodern förmedvényekkel  alkotnak első látásra érthetetlen egyveleget. A stíluskavarodás egy idő után mégis érdekessé válik és a jellegzetes hidakban és épületekben felfedezzük az egész Londonra jellemző kulturális sokszínűséget.

Nyugatról kelet felé haladva mindenképpen megnézésre ajánlanám a Parlamentet, a Westminster Apátságot, a London Eye-t, a Millennium-hidat, a Szent Pál-székesegyházat, a Globe Színházat, a Towert, a Tower-hidat, az HMS Belfast hadihajót, a Cutty Shark teaszállító múzeumhajót és Greenwich-et. Ezek közül most nem mindenre volt időnk, de a központi partszakasz két-három óra alatt látnivalókkal együtt is kényelmesen bejárható:

temze.jpg

Forrás: pinterest

A Westminster Apátságot, a Parlamentet és a London Eye-t az első este kivilágítva néztük meg, a többit pedig a tipikus angliai időjárásban harcolva az elemekkel, a hol szitáló, hol szakadó esővel, esernyőcibáló széllel és borongós felhőtömeggel. A felhőkarcoló megnevezés abszolút értelmet nyert, hiszen a felhők olyan alacsonyan voltak, hogy rátelepedtek az összes magasabb építményre. Ebben a posztapokaliptikus hangulatban sétáltunk át a Millennium Bridge-en, ami nemcsak arról híres, hogy a hatodik Harry Potter-film elején elpusztítják a dementorok, hanem arról is, hogy az átadása után két nappal egyből le kellett zárni, mert a járókelők erős imbolygást érzékeltek rajta áthaladva. Erről kapta az „Imbolygó híd” becenevet, bár 2002-ben ismét átadták, immár véglegesen.

A vacogás után átmelegedésnek beültünk a Globe-bal egybeépült Swan Restaurantba, a hétvégi eszmecserét folytató elegáns angol srácok és baráti társaságok közé egy isteni finom karfiolkrémlevesre, ami után mind a tíz ujjunkat megnyaltuk. A fish and chipsről és karácsonyi pudingról alkotott eddigi rossz benyomások egy csapásra elszálltak, hiszen a brit főzési kultúra új arcát villantotta meg. :)

A Tower-hidat nemcsak kívülről csodáltuk meg, hanem a benne rendezett kiállításra is beneveztünk, ahol a két torony belsejét, a gépházat és a két tornyot a víz fölött 42-44 m magasan összekötő gyalogjárdát is megnézhettük. Ezen lehet gyalogosan átkelni akkor, amikor a híd fel van nyitva, de amellett, hogy szükségszerű, egyenesen izgalmas élmény is a több helyen kialakított üvegpadlók révén, amik 6 elefánt együttes súlyát bírják el. A kilátás mellett a kiállítás csomó érdekes infót bemutat a világ leghíresebb hídjairól és a hidak típusairól.

Így épült a Tower-híd:

Notting Hill, a bohókás művészeti negyed

A rengeteg londoni kerület közül talán ez a leghíresebb, egyfelől fantasztikus hófehér és szivárványszínű sorházairól híres, melyeket mintha divattervező öltöztetett volna egymással harmonizáló egyenruhákba, másrészt az itt játszódó Sztárom a párom c. filmről. Órákig lehet bolyongani elrévedve a gyönyörű házikók látványában, de a legjobb, ha szombaton keressük fel, ugyanis ekkor egész nap nyitva a Portobello Road Market, azaz a Portobello utcai piac, ami ezeken a napokon antikvitást, csecsebecséket, szuvenírt, zöldséget-gyümölcsöt, ételeket és ruhákat is kínál. A mi szombatunkon rengeteg turista kereste fel az eső dacára is, és rengeteg helyi, akiknek szinte kötelező program barátokkal elzarándokolnia ide hétvégenként.

A britek kedvenc sportja: snooker testközelből

Rajongásom a snooker iránt lassan 15 éve kezdődött még iskolásként (magyarázatot nem is érdemes keresni, aki szereti, tudja, hogy elég egyszer leülni elé és az embert azonnal hipnotizálja :D), és a szenvedély anyukámra is egyből átragadt. Mindkettőnknek van kedvenc versenyzője - Mark Selby és Ronnie O'Sullivan -, akikért izgulunk, és mindig sor kerül egy kis eszmecserére az éppen aktuális tornáról. Ezért is bíztam benne, hogy egyszer sikerül együtt eljutnunk élőben is egy snooker versenyre, és ez hamarabb eljött, mint arról csak álmodni mertem volna. :)

A Dafabet Masters szombat esti, második elődöntőjére sikerült jegyeket szerezni az Alexandra Palace-ba, amin Mark Allen (kis híján Ronnie) és John Higgins csapott össze. Címvédőként azért Ronnie is ott volt interjút adni, így egy oldalpillantást vethettünk rá. :) A verseny kezdőlökése:

A verseny nem sokban különbözik a képernyőn látottól, a kivetítőkön gyakorlatilag a TV-adást is lehet követni. A légkör viszont egyáltalán nem jön át a képernyőn! Sokkal családiasabb és hangulatosabb a verseny a helyszínen, a közönség folyamatosan biztatja a kedvenceit a bekiabálásaival, és inkább van kocsmahangulat, mint a közvetítésből átjövő rigorózus csönd, hiszen a sportnak a szigeteken óriási hagyománya van!

Európa legforgalmasabb bevásárló helye: shoppingolás az Oxford Streeten és a Harrods-ban

Anyu talán ezt a programot várta a legnagyobb izgalommal, nagy divatszakértő és Marks&Spencer rajongóként lázba hozta a hatalmas boltok és óriási kínálat szédületes kilátása. :) A Marks&Spencer itthon megszűnt tavaly, így kiélveztük az 5 emeletes! áruház hatalmas ruhaválasztékát, aztán nézelődtünk vagy jó egy órát a Selfridges-ben is, ami a régi Skála nagy testvére, csak harmincszoros árakkal. Ruhák 800 fontért (300.000 Ft)... Talán nem is kell tovább magyarázni, hogy miért csak a szemünket legeltettük. :D Azért a ruhafülkébe bebújtunk néhány ruhával, hogy ötletnek lefotózzuk őket és egyszer majd házilag megvarrjuk... Nyaggatásomnak eleget téve betértünk a Primarkba is, ami minden külföldre járó fiatal vágyainak netovábbja: óriási választék potom összegekért, és bár a minőség néha hagy kivetnivalót maga után, nyitott szemmel járva remek holmikat lehet összevadászni!

Az abszolút kedvencünk a Harrods luxusáruház lett, ami Katar állam tulajdonában van, ergo az emírségre jellemző luxus csak úgy süt minden négyzetcentiméteréből. Itt nem is a portékák annyira érdekesek, bár ruha, parfüm, lakásdekoráció mellett mindent árulnak, ami csak szem-szájnak ingere, maga az épület is egy megtestesült múzeum. Az egyiptomi terem, a szobrokkal díszített lépcsőház, a Charlie és a Csokigyárra emlékeztető édességrészleg... csak néhány a rengeteg lélegzetelállító helyiség közül. A többszáz fontos étkészletek, ridikülök, Chanel-rucik szinte elvesznek a fényűző dekorációban. Csak otthon vettük észre egyébként az egyik fotón, hogy  az egyik hűtőpultban ínycsiklandó Pick-szalámik várják ínyenc, hungarikumkedvelő vásárlóikat. :D

Harry Potter univerzum: a könyv, ami több milliárd embernek jelentette a gyerekkort (és a felnőttkort :D)

Rowling hétkötetes remekművét felnőttfejjel újraolvasva egyre jobban szembeötlik, hogy mennyire át- meg átszövi London és Nagy-Britannia hangulata a sorozatot, és ez visszafelé is igaz, hiszen a King's Cross pályaudvaron például, ahonnan a Roxfort Expressz indul minden év szeptember 1-jén, a 9 és 3/4-ik vágányt is "felépítették". Mellette nyílt meg a nyálcsorgató rajongók paradicsoma, a Harry Potter-bolt, ahonnan legszívesebben ki se jönnénk többet, hogy örökké ott maradjunk imádott világunkban. :) Van itt minden, ami csak a könyvekhez és a filmekhez kötődik, kezdve a csokibékával az élethű méretű varázspálcákig, a roxfortos egyenruhától a szőrmók Hedvigig.

p1010723.jpg

A park, ami nagyobb, mint a Monacói Hercegség

London hatalmas parkokkal van teleszórva, a Regent's Park, a St. James's Park, Greenwich csak néhány a sok közül. A leghíresebb a Hyde Park, melyet csak a Kensington Gardens-szel együtt említenek. Vasárnap reggel a park megtelik a fakír futókkal, akik az esőre fittyet hányva róják egészségügyi köreiket. Mellettük a kutyasétáltatók is előmerészkednek, sőt, a nagyon szelíd mókusok is megkörnyékezik az embert egy kis kaja reményében. Vagy lehet, hogy csak fajtársukra ismertek a cipőm személyében, amire teljesen ráizgultak. :D A mókusok mellett a park csodaszép tavacskái, szökőkútjai és szobrai is figyelemre méltók, és totális döbbenetünk tárgyai, a rózsakert körül tanyázó törpepapagájok. :O

Mi tetszett nekünk a legjobban?

Természetesen a látnivalók mellett, amik belénk ivódtak, főleg az életérzésből próbálom meg átadni azt, ami igazán megfogott. Imádtuk a forgatagot, amivel a közlekedés jár, a három percenként érkező dinamikus kis metrókat, a földalatti végeláthatatlan labirintushálózatot, ahol mégis azonnal eltájékozódni a szembejövő egyértelmű táblák alapján. A londoni metróhálózat nekem egyébként is a gyengém, részben ezen alapul ugyanis az egyik kedvenc könyvem, a London alatti misztikus világban játszódó világhírű Sosehol Neil Gaiman tollából.

Az éghajlat révén London talán a legszürkébb városok egyike, ezért is szerelmesedhettünk bele annyira az élénk téglaházakba és a piros telefonfülkékbe, emeletes buszokba, amik egyből felvidítanak. Ezekkel egyszerűen nem bírtunk betelni, vasárnap este, amikor már semmi nem volt nyitva és el kellett ütnünk az időt a hajnali reptéri transzferig, fogtuk magunkat és ide-oda buszoztunk az előre kinézett, leglátványosabb útvonalon haladó buszokkal:

11-es járat

Westminster-apátság, Big Ben, Parlament, Trafalgar Square, Igazságügyi Palota, Szent Pál-székesegyház…

15-ös járat

Tower-híd, Tower, Monument, Szent Pál-székesegyház, Fleet Street, Igazságügyi Palota, Trafalgar Square…

73-as járat

Victoria-pályaudvar, Buckingham-palota, Wellington Arch, Hyde Park, Marble Arch, Oxford Street…

Kedvencünk a Világ Végére közlekedő járat. :D Nem is gondoltuk, hogy ez ilyen közel van, pedig Londonban lépten-nyomon belebotolhatunk. Beleástam magam jobban a témába, és felfedeztem, hogy Londonban valóban sok "világ vége" van, buszmegállók, pubok, utcatáblák stb. Az indok persze nem az olthatatlan, apokalipszis iránti vágyódás, a kifejezés alatt ugyanis egyszerűen csak valaminek a szélét értik.

p1010580.jpg

Az állandó szabadsághangulat is nagyon ragályos, átérezni, hogy az itt lakók egy sima vasárnap estén is szívesen beülnek egy italra vagy kimozdulnak, csak hogy együtt legyenek az ismerőseikkel. Mi is így kötöttünk ki mindkét reggelünkön egy-egy autentikus kis reggelizőhelyen, szombaton a Notting Hill-i Gale's Bakery-ben, vasárnap pedig a Hyde-park szélén megbújó fantasztikus Italian Gardens Caféban. Mit ne mondjak, meg tudnánk szokni egy ilyen reggelit minden nap. :D

etelek.jpg

Összességében imádtuk London-t, ahol akkora a forgatag, hogy még elfáradni sincs ideje az embernek. Mindig történik valami és mindig van mit megnézni, még ott is, ahol nem számítunk semmi érdekesre. Ez teszi olyan titokzatossá és izgalmassá, az első látogatáskor ugyanúgy, mintha sokadszorra térünk vissza hozzá. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://megallasnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr7013614169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bicspesz Elek 2018.02.22. 01:14:37

Ejjel nappal? Szinte minden bezar ejfelkor, vagy hajnali 2 kor a maradek 1%.
Sz.r penznyelo varos!

ynda 2018.02.22. 09:23:03

@Bicspesz Elek: Igaz, hogy a szolgáltató egységek nagy része kivéve a night clubok valóban bezárnak éjfél körül, de az éjszakai élet nem csak ebből áll. Sokkal inkább arra gondoltam, hogy az emberek tényleg állandó nyüzsgésben vannak Londonba, kora hajnalban ugyanúgy mint késő éjszaka. :)
süti beállítások módosítása