Igyekszem torzítás nélkül összefoglalni Szele Tamás mondandóját, hátha marad még három bekezdésnyi hely az álláspontom kifejtésére. Az önfinanszírozó online sajtó lehetőségeit latolgatta a Facebook-on.

Szerinte a kis szerkesztőség kapcsolatot teremt egy hirdetési ügynökséggel, amely úgy hoz reklámot, hogy viszi a bevétel 40 százalékát. A maradékból épp csak megél a portál kiadója, az újságíróknak viszont felkopik az álluk. A nagy portál gerjeszti a forgalmat, amely fölkelti az ügynökség figyelmét, és úgy osztoznak a reklámbevételen, hogy jusson az újságíróknak is. Még nem tilos tehát a kisipari újságírás, csak éppen gazdaságilag lehetetlen. Tamás a 90-es évék végén találta meg az „ősbűnt”, amidőn a papír alapú sajtóba betüremkedett a bulvár. Pontos a látlelet, az ősbűnért azonban messzebbre nyúlnék.

A 80-as évek közepén a sajtótörvény lehetővé tette a helyi lapok létrehozását - egyelőre a tanácselnök égisze alatt. Aztán jöttek a magyartanárok, akik megalapították a helyi magánújságot, a baráti körből pedig kerestek egy Commodor 64-es mérnökfélét, aki a szerkesztőségi infrastruktúráért felelt. Amikor kezdett csörgedezni a bevétel, csatlakozott hozzájuk egy lótó-futó riporter is. A független sajtót az éltette, hogy a szerkesztőség három embert volt képes eltartani. A kettő kevés lett volna az érdemi munkához, a négy veszteségessé tette volna a vállalkozást. A 90-es évek végén e szerkezetet döntötte válságba az online sajtó térhódítása.

1993 szeptembere óta tanítok a felsőoktatásban. Azt vettem észre, hogy a kommunikáció szakos diákok többségét kitevő lányok kacérkodnak a divatos online újságírással. S mert a tanítványok közül egyetlen fiú sem vállalta a portálindítás kockázatát, rendszergazdaként (és érzelmi partnerként) azért csatlakoztak a szerkesztő asszonyhoz. Idővel került hozzájuk egy lótó-futó riporter, a papír alapú sajtó után így ismétlődött meg ugyanaz a folyamat a digitális sajtóban is. Az egyik barátom 2011-ben gombostűkkel jelezte a térképen, hol dolgoznak a tanítványaim. 169 piros fejecske rajzolódott ki Eger, Nyíregyháza, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely vonzáskörzetében. Tucatnyira rúgott a kis portálok száma.

Közülük ma kettő működik. Az egyik életképesnek látszik, a másik a Szele Tamás megfogalmazta tüneteket mutatja. Függetlensége miatt kívül rekedt a százezres város Fidesz vezérelte nyilvánosságán, ezért elapadtak a hirdetési bevételei. Még nem szűnt meg, de már haldoklik.