A pécsi politikus 2015 nyarán, az uborkaszezon kellős közepén robbant be a köztudatba. Azt rebesgették róla, hogy MSZP által megrendelt rokonszenv-kutatáson győzte le Kunhalmi Ágnest és Harangozó Tamást, és személyi edzők fogyasztották, sztájlisztok fazonírozták. Az újságírók azonban majd’ mindig hozzáfűzték, hogy állítólag. Ő pedig cáfolta a mendemondákat. Ehhez képest tucatnyi interjút adott, amelyekben vigyázott arra, nehogy véletlenül mondjon valamit.

Ma már tudható, hogy a híreszteléseknek volt alapjuk. A személyiségépítési művelet vasárnap délután tetőzött, amidőn Tóth Bertalant az MSZP elnökévé választották. Május 8-án még csak elnökjelöltként adott interjút a Népszava munkatársainak, de már akkor is karcosan fogalmazott. Például imigyen: „A Fidesznek úgy van kétharmada a parlamentben, hogy a többség nem a Fideszre szavazott.” A szétmorzsolódott ellenzéket is jellemezte, és bár a DK-val kötött szerződésre nem tért ki részletesen, arra azért utalt, hogy „ebben az MSZP hozta a nagyobb áldozatot”.

A Népszava mai számában ugyanaz a két újságíró (Nagy B. György és Zoltai Ákos) beszélgetett vele, és ő a tisztújító kongresszus után bölcsebbnek, még karcosabbnak mutatkozott. Bölcsebbnek azért, mert már nem erőltette a társadalmi többség illúzióját. Április 8-án ugyanis a Fideszre többen voksoltak, mint az ellenzékre. Igaz, hogy Orbánék csupán 4246 szavazatnyi többséggel tettek szert kétharmadra a parlamentben. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az új pártelnök rájött: ezt az összefüggést könnyebb kommunikálni, mint a vigasztaló hamist.

A Demokratikus Koalíciót pedig már nem kímélte, mondván: „Olyan előnytelen megállapodást még egyszer nem kötnek a szocialisták Gyurcsány Ferenc pártjával, mint a 2018-as választások előtt, … a DK jelöltjei ugyanis rendkívül gyengén teljesítettek”. Most értettem meg, hogy Gyurcsány 2017. március 16-án miért nyilatkozta a FüHü.hu munkatársának: „Amit gondolok erről a világról, az 700 ezer embernek fontos.” A szocialisták elhitték neki a társadalmi beágyazottság erősen eltúlzott mértékét, ezért adtak kölcsön a Demokratikus Koalíciónak 46 választókörzetet a 106-ból. Az valószínűleg nem felel meg a valóságnak, hogy a DK-sok „rendkívül gyengén teljesítettek”. Csupán úgy kampányoltak, amennyi telt nekik a végül is mindössze 308 ezernyi szavazatukból.

Három év előtti önmagához képest Tóth Bertalan tehát fejlődött. Már mondott valamit, amivel érdemes vitatkozni.