A legismertebb közösségi oldalról gyűjtött fájlban 21 meghatározást számoltam össze. Az utolsó három mai keltezésű, és Szalai Erzsébet cikkéből való. A Népszava szerzője az egyik legjobb magyar szociológus. Bármilyen témában veti latba társadalomtudományi felkészültségét, olyan eredményre jut, amellyel érdemes egyetérteni vagy vitatkozni. Olvasás közben e két érzés váltakozott bennem.

A cikkíró szerint a Facebook az elmagányosodás tüneteit mutatja. Arra a következtetésre jut, hogy „inkább elszigeteli, mintsem összehozza egymással az embereket”. A szállóigék gyűjtése közben elég nagy rutinra tettem szert, ezért kellő tisztelettel imigyen farigcsálnék az egyébként alaposan végiggondolt mondaton: ’A Facebook inkább elszigeteli, mint összehozza az embereket.’ Szalai Erzsébet később persze árnyalja a mondandóját, és két táborra osztja a közösségi oldal használóit.

Az egyikbe tartoznak azok, akiknek már kialakult a személyiségük, és nem játsszák meg magukat. Úgy adják önmagukat a Facebook üzenőfalán, hogy példát mutatnak a követőiknek. Másként fogalmazva a népszerű közösségi fórum egyéniségüknek megfelelő mederben tartja őket. Ők tehát nem szigetelődnek el, hanem közösséget teremtenek, méghozzá tartalmasat, gondolkodtatót. A másik táborba tartoznak, akiknek nem alakult ki a személyiségük, és állandóan váltakoznak. Szebbnek, jobbnak, okosabbnak próbálnak mutatkozni. Egyéniség híján nem adhatják önmagukat, ezért szerepeket játszanak. S miközben igyekeznek valamiféle közösséget összehozni, Balogh Edgár erdélyi közíró kifejező szavával élve csakugyan kiszigetelődnek a társadalomból.

E kettős keretben kéne elhelyezkedni. Magától értetődik, hogy az első táborban látom magam - mint mindenki, aki eljut odáig, hogy ezeken a kérdéseken hajlandó elgondolkodni. A Facebook számomra az önkifejezés eszköze, e rovat, a Médianapló állandó közlési helye immár nyolcadik éve. Nem osztok meg fényképet macskáról és kutyáról. Nem növelem a digitális ismerősök számát csak azért, hogy minél több legyen belőlük. (Csupán azzal állok szóba, aki fotóportréval jelentkezik be.) Megelégszem ezernél valamivel több vezeték- és keresztneves ismerőssel, akiknek viszont igénybe veszem a baráti segítségét.

Olyannyira részt vesznek a gondolataim formálásában, hogy legjobbnak szánt mondataimat farigcsálásra ajánlom föl nekik. Tőlük tanultam meg, ahogy például lerövidítettem Szalai Erzsébet figyelemre méltó, de talán a kelleténél bőbeszédűbb meghatározását a Facebook-ról.