Egykori atlétaként igyekszem minden országos bajnokságon ott lenni. Lehetőleg a céllal egy vonalból szoktam figyelni a befutót. Székesfehérvárott is jártam, ahol az utóbbi években rendezik a versenyt. Az idén azonban nem mentem el, hétvégi dolgaimmal nem fért össze a három napra széthúzott bajnokság. Inkább a világhálón böngésztem a tegnapi eredményeket. Férfi száz méteren akadt is szenzáció. A portálok szerint egy tizennégy éves fiú lett második a felnőttek mezőnyében, a saját korosztályában kiemelkedő 10.59 másodperccel.

Le a kalappal Illovszky Dominik előtt. Ahogy elnézem a fényképeit, még nem gyúrták ki. Jó kézben van, egy hajdani sprinter kíméletesen edzi, és ha nem jön közbe semmi, hamarosan esélye lesz arra, hogy meghívják a felnőttek nemzetközi versenyeire. Még érmeket is szerezhet majd az Európa- és világbajnokságokon, esetleg a következő olimpián. Nem túlzás, ha egy-két sportújságíró felsőfokú jelzővel illeti a digitális sajtóban. Mindazonáltal anélkül, hogy kisebbíteném a tizenötödik évében járó Dominik tehetségét, a róla szóló textust kontextusba helyezném. Azon az országos bajnokságon lett második, ahol az első helyezett 0,6 tizedes hátszéllel 10.39 másodpercet ért el.

Márpedig ez az idő nem sokat ér a nemzetközi összehasonlításban, még a hazai listán sem sorolható az élmezőnybe. Csutorás Csaba például több mint fél évszázada, 1964-ben 10,3-at futott, és az országos csúcsot még mindig Németh Roland tartja a huszonhét évvel ezelőtti 10,08-ával. S ha ébredezik is bennünk a gyanú, hogy az utóbbi sprinter nem egészen tiszta körülmények között került a bűvös tíz másodperc közelébe, gyöngécske a 2016-os bajnokság legjobb százas eredménye, a 10,39. A második helyezett két tizeddel maradt el tőle, és ez bizony még akkor is tetemes különbség, ha a 10.59 másodperc egy kirobbanóan tehetséges kamasz fiú nevéhez fűződik.

Néhány nap múlva kezdődik a riói olimpia. A legutóbbin győztes Pars Krisztián nemrégiben tizenkét méterrel dobott kisebbet az egyéni csúcsánál, az athéni olimpián aranyéremtől megfosztott honfitársa, az ugyancsak szombathelyi kalapácsvető Annus Adrián országos csúcsánál további másfél méterrel kevesebbet. Van ugyan két éremre esélyes sportolónk, egy női súlylökő meg egy gátfutó, de azt is helytállásnak fogadnám el, ha bejutnának a döntőbe. Itt tart manapság a magyar atlétika, melynek visszaesése azt sejteti, hogy az élversenyzői aligha doppingolnak.