Médianapló

Médianapló - Ritka tanuló vessző nélkül

2015. május 28. 10:21 - Zöldi László

„Nyelvtannáci"-nak nevezett egy kommentelő. A minap ugyanis szóvá tettem, hogy egyik olimpiai bajnokunk a nyilvánosságnak szánt közleményében harmincszor nem tette ki a hogy elé a vesszőt. A vesszőparipámat ért támadásra nem reagáltam, mert mindig akad kommentelő, aki érti a soraimat, és érvel helyettem. Tegnap este azonban az ATV-s Friderikusz-műsorban megszólalt a nácik auschwitzi rémtetteiről forgatott film, a Saul fia főszereplője. Röhrig Géza vékony hangú és csuklójú, olvasott, érzékeny tollú értelmiségi. Ha éppen nincs szerepe, verseket ír, amelyekben kerüli a központozást: „Nincs szükségem a vesszőkre és a pontokra.”

Huszonegy éves korom óta vagyok szerkesztő, találkoztam néhány ezer szerzővel. Négy kategóriába sorolom őket. Az elsőbe tartoznak, akikkel nem lett másodszor dolgom. A másodikba, akik megtanulták a szabatos magyar szórendet (alany, állítmány, tárgy, határozó, jelző), belőlük bármi lehetett. A harmadikba azok tartoznak, akik kiváltak közülük. Felbontották az alapmondatot, kiemelték belőle az imént zárójelbe tett alkotórészek valamelyikét, amelyet mellékmondattá bővítettek. Belőlük lettek a publicisták (közírók) és a szépírók. A negyedik kategóriába sorolom Bertha Bulcsút és Bodor Pált. A múlt század végén őket véltem a legjobb magyar publicistának. Pályájuk a kilencvenes évek közepén zárult, Bulcsu meghalt, Pali kiszorult a nyomtatott sajtóból.

Rám bízták a kézirataikat, és a mondataikba legföljebb akkor javítottam bele, ha egy betűt véletlenül elütöttek. Apropó legföljebb. Bodor Pál Erdélyből jött, és e szó helyett mindig azt írta, hogy legfennebb. Miért javítottam volna ki? Mi több: még egy volt-tal is megkülönböztette a régebbi múltat a nemrégiben történttől. Az ő köreiben él a nyelvünkből kikopott régmúlt. Bertha Bulcsu gyakran használt számomra ismeretlen dunántúli tájszavakat, és a rajta szóból kispórolta a második a-t. Sosem csempésztem vissza a kihagyott magánhangzót, legföljebb (legfennebb) a végére biggyesztettem egy aposztrófot, hogy jelezzük az olvasóknak, nem helyesírási hibáról van szó.

Ha Röhrig Géza ír egy újságcikket, a hogy elől bizonyára nem hagyja el a vesszőt. Költőként persze mellőzheti a vesszőket és a pontokat. Mint ama társai, akik a szabadversben találták meg a kifejezési formájukat, bár megtanultak haikut, niebelungi strófát, stanzát és szonettet írni, ráadásul a verslábakkal sem állnak hadilábon.       

44 komment
süti beállítások módosítása