Lazán kapcsolódik a politikához, mégis van mondanivalóm Elizabeth Swaney hirtelen feltűnt magyar síakrobata szereplésével kapcsolatban, ezért róla írok ma. Nem azt kísérlem meg felvázolni, hogy Jézus vajon miként vélekedne (vélekedik) Swaney csúszásáról (viszonylag nehezen tudnám kihámozni a Szentírásból...), hanem hogy mit taníthat nekünk ez a történet.
Erzsi, a Sas teljesítménye halovány az olimpiai szinthez képest, mégis csak visszafogottan szeretném bírálni, ugyanis nekem még valószínű az sem ment volna. Gundel Takács Gábor a Szemléleken, mint tapasztalt sportriporter szépen összeszedte, hogy szerinte átlátszó az az érvelés, amely szerint csak a részvétel a fontos az Olimpián. Én nem is Elizabeth csúszásáról és szolid akrobatamutatványairól akarok beszélni, hanem a hozzáállásáról!
Itt van ez a „mutatvány”, nem tudom, minek nevezzem. Nem akarom rögtön azt mondani, hogy szégyen. Az Origo, sajátos megfontolásból, rögtön azt írja, hogy „rajta röhög a világ” (rajtunk, azt elfelejti hozzátenni). Szóval itt van ez a mutatvány, ami kínos, meglepő, furcsa. A Magyar Nemzet újságírójának kérdésére, hogy Swaney mégis mit szól a döntően lesújtó véleményekre, így reagált: „Ez mindenkinek a személyes véleményén múlik, amit nem nagyon tudok kontrollálni. Úgy vagyok vele, hogy ha valaki azt gondolja, hogy amit véghezvittem, az bátor és inspiráló, az nagyszerű, ha pedig valaki az ellenkezőjét, hát, az nem tudom, hogyan segít neki, hacsak úgy nem, hogy a félcső vagy bármi más újdonság kipróbálására ösztönzi.”
Ez számomra elképesztő! Én, és szerintem valamennyien itt Magyarországon egy hasonló szereplés, egy hasonló égés után, vagy kínosan össze-vissza beszélnék, de reálisabb az, hogy elfutnék a világ elől szégyenemben, hiszen a tízmillió mindenhez is értők országában már megtanulhattuk, hogy nincs kegyelem. Elizabeth Swaney ezzel szemben azt mondja, hogy reméli, van, akiket inspirált. Azokkal kapcsolatban pedig, akik fröcsögnek szereplése miatt, csak annyit mond, hogy nem tudja, ez a fröcsögés őket miben segíti. Én sem tudom, hogy a szökőárnyi indulatos kommentrohamok, amik ilyen-olyan okból el-elborítják internetes oldalainkat idehaza bárkit gazdagítottak-e már valamivel valaha is.
Swaney-é zseniális, egyszerű és egészséges hozzáállás! Egy ilyen életszemlélettel soha nem lesz stressz-szövődményes betegsége, nem támadja meg a rák, nem viszi el infarktus. Ha túl nem vállalja magát a síakrobatikában, akkor hosszú és egészséges életet jósolok neki. Hosszút, egészségeset és tartalmasat! Ne felejtsük el, hogy ez a lány önköltségen vállalta az olimpiai szereplést! Hány magyar sportoló szerepelt önköltséggel eddig az olimpián? (Nem sajnálom tőlük, de Elizabeth elszántsága tényleg inspiráló. És tao pénzes focistáinkra még nem is gondoltam…) Születéstől fogva magyar, nem honosított. És senkitől nem vett el kvalifikációs helyet. Az, hogy ilyen tudással valaki szerepelhet az Olimpián, ez a sportág felelőssége, ahogy az is, hogy a férfiak versenyében ugyanezzel a pontszámmal Elizabeth nem is az utolsó helyen végzett volna!
Tényleg üzenetértékűnek tekintem az ő semmiből jött, váratlan feltűnését. Tanuljunk belőle! Itt vagyunk mi, magyarok, akik kényesen vigyázzuk, csiszolgatjuk, építgetjük sporthírnevünket a világban. Sok traumánkat sportsikerekkel szeretnénk orvosolni. Nem elégszünk meg a kicsit kopottas ezüsttel, nálunk csak az arany csillog igazán. Erre hirtelen azt vesszük észre, hogy rajtunk nevet a világ egy olyan sportoló miatt, akiről azt sem tudtuk, hogy magyar (és még a sportágról sem igen hallottunk előtte), és aki azzal szerez kétes hírnevet, hogy gyermekien gyenge a szereplése. Amire válaszul ez a sportoló nem mellébeszél, és nem elbujdokol, hanem a szemünkbe nézve annyit mond, hogy reméli, volt, akit inspirált. Nem kell többet, de ha mindenki csak annyit tenne a maga helyén nyitott szívvel, gyűlölet nélkül, mint Elizabeth Swaney egy sokkal békésebb, élhetőbb, egészségesebb és szerethetőbb ország lennénk! Köszönöm, engem inspiráltál, Erzsébet!
A kép forrása: hvg.hu
* * * * * * * *
Ezen bejegyzés is egy posztsorozat része, amelyet a nagyböjt alkalmából indítottam. Arra teszek kísérletet, hogy 46 napon át mindennap konkrét politikai (de nem pártpolitikai!) témák mentén keressem azt, mi lehet Jézus álláspontja. Kizárólagosság nélküli töprengések, vállaltan gyarló és töredékes útkeresés, „az Úr arcának keresése”, ahogyan azt XVI. Benedek pápa írta A Názáreti Jézus című trilógiájában. Fogadjátok szeretettel, türelemmel, megértéssel. Imádkozzunk és gondolkodjunk együtt!
Az utolsó 100 komment: