Önnel is előfordult már, hogy egy beszélgetés során olyan döntést hozott, mely ellenkezett eredeti elképzelésével, vagy csak épp olyan véleménnyel értett egyet, mely alapvetően nem illik az értékrendjébe? Az értelmes érvek előtt meghajolni és átgondolni elképzeléseinket lehet nagyon racionális, de olykor nem erről van szó. Ha egy profi manipulátorral akadunk össze, akkor észrevétlenül  olyan helyzetbe kerülhetünk, ahol magunk sem értjük, mit és miért teszünk. Néha még csak profi manipulátor sem kell ehhez a „munkához”, elég lehet egy olyan ember, aki öntudatlanul játszmázik, vagy dominálni akarja a helyzetet, esetleg az akaratunkat. Néhány egyszerű kommunikációs fordulatra érdemes figyelni, hogy megőrizzük tisztánlátásunkat: Vigyázat, manipulálnak!

"Nyilvánvaló"

A „nyilvánvaló”, vagy az „egyértelmű” szavak használata a kommunikációban akkor is befolyásolja a másik felet, ha nem a szándékos manipuláció volt a cél. Talán sokan ismerik Andersen: A császár új ruhája c. meséjét.  Az új „ruhát” csak az látja, aki elég okos és tisztességes: „Egy nap aztán két csaló állított be a császári palotába. Azt mondták magukról, hogy takácsok, s olyan kelmét tudnak szőni, hogy a kerek világon nincs hozzá fogható. Nemcsak hogy páratlanul szép a színe meg a mintája, de van egy bűvös tulajdonsága is: akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld, azok előtt láthatatlanná válik a kelme.” Na ezek után vajon kinek van elég bátorsága kimondani, hogy a király meztelen? Hasonló hatást válthatnak ki a nyilvánvaló és egyértelmű szavak is, hisz azt sugallják, hogy aki számára nem nyilvánvaló és egyértelmű, amiről beszélnek, az bizony csökkent képességű, ostoba, vagy esetleg felkészületlen.

"Ugye Ön is egyetért?"

Míg a nyilvánvaló szó használata akár egy rossz szokás is lehet, a következő manipulatív kérdezéstechnika már ritkán a véletlen műve. „Anyaként/felelős állampolgárként/vallásos emberként ugye Ön is egyetért azzal, hogy…?” Ilyenkor  a manipuláció két – össze nem függő - tény összekapcsolásából adódik és azon a mechanizmuson alapul, hogy ha a mondat második felével nem értünk egyet, akkor a mondat első részében megfogalmazottak sem igazak ránk, azaz nem vagyunk jó anyák, vagy éppen felelősségteljes állampolgárok. Nagy magabiztosság, vagy hasonlóan profi kommunikációs technika kell ahhoz, hogy ellen tudjunk állni az ilyen csapdáknak. Mentegetőzés helyett a visszakérdezés (szelíd és lágy stílusban a legjobb) lehet hatékony!

"Abban egyetértünk, hogy…"

Az „Abban egyetértünk, hogy..” kezdetű mondat bár hasonló az előző változathoz, mégis más a mechanizmusa. Egyszerűbb esetben egy olyan befejezés követi az egyetértésre utaló kezdetet, amiben korábban nem egyeztünk meg, ilyenkor a nyilvánvaló és egyértelmű elvén működik a kommunikáció. Ennél kicsit furfangosabb változat, amikor egy összekapcsolás történik, azaz először egy olyan állítás jön, amiben valóban egyetértünk, majd egy olyan, amiben közel sem biztos. Pl. „Abban mind egyetértünk, hogy szeretnénk javítani cégünk eredményességén és még a korábbiakban is keményebben dolgozunk ennek érdekében.” (ami  kb. annyit tesz, hogy még több túlóra lesz, amit senki nem fog kifizetni). Azért nehéz vitatkozni az így összekapcsolt tartalmakkal, mert aki a második részt megkérdőjelezi, az könnyen olyan helyzetbe kerül, mintha az első résszel sem értene egyet. Amikor a befolyásolásnak jobban ellenálló hallgatósággal találkozik a manipulátor, akkor fokoznia kell a téteket. Ilyenkor sok – akár 4-5 – olyan állítást is össze lehet kapcsolni, amelyekben valóban egyetértés van, majd ezen állítások közé lehet beszúrni a kakukktojást, egy olyan részt, amihez meg szeretné kapni a támogatást, egyetértést.

"Ez talán túl drága lenne Önnek!"

A fentieknél talán még tisztességtelenebb játszma, amikor az egyetértést nem észérvek, vagy meggyőzés útján, hanem a hiúságra, vagy a kisebbrendűségi érzésre apellálva akarja megszerezni valaki. „Ez Önnek túl nehéz/túl drága/ túl bonyolult…” kezdetű mondatok olyan erős dinamikát indítanak el, hogy aki nem szeretne szegénynek, gyengének, vagy ostobának látszani az automatikusan sétál bele a csapdába. Olykor még egy egyszerű és manipulációmentes kérésre is nehéz nemet mondani, de szinte lehetetlen, amikor az énképünk ilyen nyíltan a célkeresztbe kerül. Még ha nehéz is, érdemes ilyenkor nagy levegőt venni és az első felindulás helyett egy kicsit átgondolni a döntést, vagy éppen azt, hogy miért van joga valakinek arra (vagy miért áll érdekében), hogy ostobának, vagy gyengének tartson!

 Ahogy korábban is írtam, a manipulatív kommunikáció hatásos ellenszere a kérdezés. Ilyenkor akár az is kiderülhet, hogy nem a rossz szándék, csak a rossz kommunikáció okozott félreértést, de pár jó kérdéssel akár romba dönthető egy manipulatív stratégia is. Kérdezni pedig mindig szabad!

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus

Elindult az Elég jó anya weboldal, csatlakozz Fb oldalunkhoz is!