„Igazat mondasz? Akkor mondd a szemembe!” – ismerős mondatok? Nem csoda, elég gyakran elhangzanak. A kérés alapja az a mítosz, mely szerint az ember tekintete elárulja, ha hazudik. Vajon igaz ez a mítosz? Tényleg lebuktat a szemünk, ha hazudunk? És ha igen, hogyan?

Számít, hogy merre nézünk

Ennek a mítosznak az az alapja, hogy az agy jobb oldalán van az elképzelt események vizualizálásáért felelős terület. Ezt alapul véve, ha egy jobbkezes ember jobbra fölfelé tekint, hazudik. Ha azonban balra fölfelé néz, igazat mond, itt ugyanis a memória, vagyis a megtörtént dolgokra való visszaemlékezésért felelős terület kapott helyet. Ez alapján vonták le sokan a következtetést, hogy ha valaki jobbra fölfelé néz beszéd közben, akkor biztosan hazudik.

Más mond a kutatás

Bár a fenti érvelés nagyon logikusnak hangozhat, mégsem igaz. Kutatások segítségével megcáfolták az elméletet, miszerint jobbra fölfelé nézne az, aki hazudik. A kísérlet során önkéntesek mondtak igazat, illetve hazudtak, és kifejezetten kevesen néztek az említett irányba a hazugság előadása közben. Ne nagyon számítsunk tehát arra, hogy ezen elméletre alapozva sikerül kiszúrnunk, ha hazudnak nekünk.

Mi árulhat el mégis?

Természetesen vannak emberek, akik nagyon jól tudnak hazudni, és semmi sem árulkodik arról, hogy nem mondanak igazat. Sokkal többen vannak azonban azok az emberek, akik rosszul hazudnak, és akaratlanul is egyértelmű jeleit adják annak, hogy füllentenek. Ilyen jel például az izzadás, nedves tenyér, zavartság, a tekintet ide-oda kapkodása, a dadogás.

Az össze-vissza tekintgetés mellett tipikus szemmel kapcsolatos tünet, hogy a füllentő kerüli a szemkontaktust, illetve lefelé néz, a cipőjét bámulja. Ha ezekkel a jelekkel találkozunk, bizony van okunk gyanakodni.