2018.02.16. 11:15 – sz.ági.

Brutálisan életszagú film a vidéki Magyarországról - Kojot-kritika

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

kojot.jpeg

Tavalyi film a Kojot, de a körülötte lévő balhé miatt, megint szóba jött, ráadásul a Youtube-ra is felkerült, így legalább egy ideig bárki megnézheti ezt a kifejezetten jól sikerült magyar alkotást, amiben a vidéki élet romantikája kemény pofonokban virágzik.

Az utóbbi időben elég jelentős fejlődés tapasztalható a hazai filmgyártás terén és nem csak arról van szó, hogy az elmúlt években két Oscart is hazahoztunk és most is van kiért szorítani, de a kisebb költségvetésű filmek között valódi gyöngyszemekre bukkanhatunk. Ilyen a Kojot is, amit többek között azért is szeretünk, mert abban a közegben mozog, amit nem lehet elamerikásítani, hiszen a magyar vidéki életben pont van annyi kraft és őszinteség, hogy az egy jó alapkő legyen a sztoriban, aminek az íze legalább annyira hazai mint a gulyásé. Persze nem viszi túlzásba ezt a magyarkodást, nem kell attól tartani, hogy túlidealizálja a vidéki életet, de azért van benne bőven számunkra ismerős motívum, mint a pálinka, a szürkemarha, a vendégmunkás, a cifra kurvaanyázás, a szél lengette búzakalászok, de tényleg csak annyi romantikája van a falusi krepp-papírral díszített hétvégi esküvőnek a helyi csárdában, amennyi amúgy a valóságban is.

Mondjuk sem a téma sem a helyszín nem annyira egyedi, hogy azt mondhatnánk nem láttunk még ilyet, de a Kojot mégis egy nagyon nyers és erőteljes film, amiben egyből feltűnik, hogy mennyire profin van vágva. A képek, a hang, a zenéje tényleg nagyon magas színvonalat képviselnek, amik képesek hozzáadni a történethez, vagy még több jelentéssel megtölteni azt. Kostyál Márk nevére tuti, hogy figyelni fogunk a jövőben és szerencsére jól megérdemelten meg is kapta ezért a filmért a legjobb elsőfilmesnek járó díjat a Magyar Filmkritikusoktól. Nagyon szépen építette föl a filmet, borzasztóan autentikusak voltak benne a karakterek, hitelesek voltak a szereplők érzelmi útjai és tényleg csak a vége felé csúszott el egy kicsit a történet, picit megrepedt a jég a forgatókönyv alatt és itt-ott szorítani kellett, hogy be ne szakadjon. Talán túlságosan tisztázni akart mindent és mindenkit ebben a westernben. Pár karakterét hagyhatta volna, nem mindenkinek jár a feloldozás. Ezen kívül az egyetlen rossz pont még a női karakterek hiánya volt, vagyis a Dobra Mária alakította Eszterrel még lehetett volna mit kezdeni, jól jött a fő férfikarakter mellé, de a végére már nem szolgált plusszal a történetben, inkább csak elkezdett sodródni, pedig másra is lehetett volna használni és őszintébb, reálisabb konfliktust is szülhetett volna az ő szerepe.

Ennél több negatívum azonban nem igazán illeti a Kojotot, ami látszik, hogy egy szívből felépített munka volt, amibe minden szinten beletették amit tudnak. A verekedős jelenetek annyira hitelesek, hogy még a nézőnek is fájt egy két pofon és hollywoodi filmek nem csinálnak mindig ennyire pontosan megkoreografált harci jelenteket. Már az elején olyan impulzív részt kapunk, hogy hirtelen levegőt is elfelejtünk venni, ahogy az unott vidéki tájba egy hirtelen támadt, tomboló, véres verekedésbe csöppennünk, amiben még mindig lesz egy pofon és nem ott lesz vége, ahol gondolnánk. Ez olyan pontosan lett megvágva, hogy az tényleg mestermunkának minősül és utána is kevésbé csalódunk ha arról van szó, hogy mennyire precízen kell jó képekkel hangulatot teremteni. A történet sem lesz sokkal szegényesebb, pontosan olyan karakterek vannak belehímezve a sztoriba, amilyenekre itt szükség van. A helyi kiskirály, aki kezében tartja a polgármestert, a rendőröket, a polgárőröket és a kapzsiság, valamint a hatalomvágy nevében mindent megszerez, hogy aztán a közösség előtt jóízű, becsületes megmentőként tetszelegjen, nagyon erős pillér volt. Jól tudja, hogy pénzzel, vagy pár pofonnal bárki megszelídíthető és eladható, de aztán megérkezik Misi (Mészáros András), aki viszont nem hajlandó neki eladni a földjét, amit pont most örökölt meg nagyapjától. Misi ugyanis itt látja a menekülést a monoton, megszürkült városi életből, ezért is szeretne itt letelepedni a csajával. Misi önkeresése és pokoljárása lesz ez a film, amiben meg kell tanulnia visszaütni, hogy férfi lehessen és aztán bizonyos helyzetekben nem visszaütni, hogy férfi is maradhasson.

A játékidő megvan bő két óra, amiből egy picit lecsíphettek volna, de jó film lett a Kojot és reméljük, hogy sokat hallunk még Kostyál Márkról. A film egyébként a mozikba is visszakerült, szóval ismét meg lehet nézni nagy vásznon.


filmkritika kojot



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása