Hegyi Barbarát nem csak a Víg és a Pesti színpadáról, tévésorozatokból valamint a 4-6-os villamosok hangszóróiból ismerhetjük. Hobbiszakácsként és gasztroalbumok szerzőjeként is hírnevet szerzett magának: A 2012-es „Abraka babra - Monológok a konyhámból” című kötet után tavaly új receptgyűjteménnyel jelentkezett: „Alkalomadtán”. A puding próbája az evés, a szakácskönyvé a főzés – Lássuk, a Művésznő kötete kiállta-e a próbát!

Gyönyörű dedikáció a Könyvtacskónak. 

Elsőre feltűnik a kötete vastagsága: közel 300 oldalon, több mint 150 recept. Nyilvánvalóan nem celeb írta, aki menedzserével és kiadójával kitalálta, hogy összeszednek tucatnyi receptet, kattintanak néhány fotót – kész is az album! Hegyi Barbarának szenvedélye a gasztronómia; alkalomadtán süt-főz, és a kötetet végiglapozva kiderül, alkalom mindig adódik. Ezeknek sokaságából áll elő az album tucatnyi fejezete, amelyek mindegyikében találunk egy-egy előételt, illetve levest, főfogást és desszertet, hol könnyebbet, hol kiadósabbat - ahogy az alkalomhoz illik.

Vérbeli hobbiszakáccsal van dolgunk: mindig nyitva tartja a szemét, ha kulináriáról van szó. A legkülönbözőbb helyekről szívja magába az ötleteket és recepteket, nyitott az új ízekre, alapanyagokra, ételekre. A fejezetek sokasága ugyan nem teszi egyszerűvé a kötet áttekintését, de aligha lehet egyszerre ötletes (ez ma olvasói elvárás a gasztroirodalomban) és jól átlátható a szerkesztés. Az előszóból kitűnik, hogy a művésznő hozzám hasonlóan értetlenül tekint azokra, akiknek a főzés, illetve az evés elsősorban az éhségük csillapításáról szól. Nyilván ez is cél, de a konyhai alkotás a hozzá kapcsolódó piacozással, receptkeresgéléssel együtt program, kreativitás, élvezet is.

A fejezetek életünk minden területét lefedik; a böjt az első receptcsokor mottója. Meglepő, de jó választás, bizonyítandó, hogy ami egészséges, kímélő, ne adj’ Isten kalóriaszegény, még lehet nagyon finom. Legjobb példa erre a répatorta: neve hallatán a legtöbben először fintorognak, aztán nem győznek újabb szeleteket kérni – tapasztalatból beszélek…

Az ünnepekhez kapcsolódó fejezetekben egymásra találnak a klasszikus ételek (kocsonya), a hagyományos alapanyagok új köntösben (gesztenyeleves) és az újdonságok (clafoutis – elronthatatlan francia gyümölcstorta).

Isteni, ahogy az édeskés gesztenye íze keveredik a sóval, borssal és más fűszerekkel.

Tippeket kapunk arra, hogy a magyar gasztronómia mely remekeivel örvendeztessük meg külföldi vendégeinket. Mások mellett nokedli társaságában kínált marhapörkölttel és madártejjel. Utóbbit magam is kedvelem - könnyű, olcsó, finom.   

Madártej: hungarikum, amelyre büszkék lehetünk.

Előkerül néhány krém és mártás, mint például a holland öntet, a céklakrém, vagy a guacamole (Magyarul avokádókrém.), amelyekről sokan el se tudják képzelni, mennyivel finomabbak, ha mi készítjük el őket, és nem az élelmiszeripar.

Cékla- és avokádókrém - reggeli vagy mártogatós vendégvárók.

Rábukkanhatunk néhány meglepő ízkombinációra: ilyen a citrusos vargánya.

Manadrin, citromlé, vargánya és néhány fűszer, köretnek rizs - kész is az ebéd!

Feltűnnek más hírességek is a kötetben, mint például a nemrég elhunyt Bächer Iván, akinek neve elválaszthatatlanul összeforrt a művészettel, Újlipótvárossal, no és persze a jóízű evéssel-ivással. A hozzá kapcsolódó receptcsokorban szereplő diós-szőlős sült sajt igazi ízorgia.

Sültsajt, céklakrém, avocádókrém - amikor a receptek egymásra találnak.

Hegyi Barbara közel 35 éve tündököl a színpadon, így nem hiányozhatnak a gasztronómiához kapcsolódó színházi anekdoták (Spoiler nincs, tessék megvenni a könyvet!). Ezek egyike a Pestiben régóta futó „Az ünnep” című darabhoz kapcsolódik, amelyet szintén olvasóink figyelmébe ajánlok!

Pesti Színház: Az ünnep - a dráma egy családi vacsora közben bontakozik ki. 

Nem csak a böjtről, de a „nagy zabálásról” is szó esik. Vargabéles – nem diétás, de nagyon finom. 

Barbara mascarponével turbózza fel.

Van időutazás a harmincas évekbe. E helyen hálámat fejezem ki a Művésznőnek, mert a sütőtökös, rokfortos quicke elkészítése rádöbbentet, hogy mégiscsak szeretem tökféléket!

Tök: gyerekkoromban elvették tőle a kedvemet, Hegyi Barbarának köszönhetően most megszerettem.

Jön egy utazás Los Angelesbe, és az ott kötött ismeretségeken keresztül a zsidó konyhába: Sólet – ennek elkészítése nálunk apukám, illetve nagymamám reszortja; aranygaluska – ezt, ha időm engedi, magam fogom megsütni.

Zorán lévén nem maradhat ki a szerb szál se. Innen még nem készítettem el semmit, de a csesznyica és a sült bab felkeltették az érdeklődésemet.

Rövid ízelítőmből kiderülhetett, hogy Hegyi Barbara gasztroalbumában finomságok sokaságát kínálja fel nekünk, amelyekből bizonyosan mindenki talál kedvére valót. És ne feledjük, sütésre-főzésre mindig kínálkozik alkalom!

A Művésznő társaságában a Spirit Színházban, Szabó Magda "Az Ajtó" című regényéből készült színmű előadása után.  

Park Kiadó, 2016, 278 oldal, 5500 Ft