Évek óta vágyom újra egy kutyára, de az utazgatások és költözések miatt nem tudtam megteremteni a megfelelő körülményeket számára. Most végre újra átélhetem azt a boldogságot, amit a kutyával való együttélés jelent. Sőt mi több, a férjem is megtapasztalhatja ezt. Neki sohasem volt háziállata, és eleinte bizony nem volt oda az ötlettől, hogy kutya kerüljön a lakásba legfőképp az elhullajtott szőr miatt. Ezen az aggályon elég hamar túllépett, ugyanis őt is elvarázsolta a kis hófehér vakarcs, aki hozzánk került.

Gyerekkorom szerves részét képezték az állatok, és az állatokkal való közeli kapcsolat. Elég magányos kislány voltam, így az állatokhoz fűződő jó viszonyom egyáltalán nem volt meglepő. Gyakorlatilag minden állattal jól kijövök, de talán a kutyák állnak hozzám a legközelebb. Velük nőttem fel, és rengeteg mindent tanítottak nekem ez idő alatt.

1. Felelősségtudatot

Leggyakoribb kifogás amit szülőktől hall az ember, hogy miért nem lehet háziállata a gyereknek az az, hogy majd rájuk marad, mert a kölyök nem gondoskodik a kisállatról.
Saját gyerekkoromból tudok meríteni, és abból, hogy én bizony sosem akartam, hogy miattam szenvedjen kedvencem. Még ha lusta is voltam, végül mindig rászántam magam, hogy elvégezzem az aktuális feladatokat, ami az állattartással járt. Mivel a szüleim már nagyon korán elmentek dolgozni, suli előtt megetettem őket, és kiolvasztottam az ivóvizüket télen. Hetente kutyaszar-mentesítettem a kertet, hobbi kutyasuliba vittem őket, sétálni, meg orvoshoz. Kibontottam a csimbókjaikat, segítettem fürdetni őket, amikor belefetrengtek a döglött halba, más állatok ürülékébe, vagy egyszerűen csak sárosak voltak.

Nem vártam semmit cserébe, mégis sokszorosan kaptam vissza: határtalan szeretetet és ragaszkodást. Mérhetetlen örömet, amikor hazaértem az iskolából, akárhonnan. Vigasztalást, amikor rossz kedvem volt, és még sorolhatnám...

Ha úgy látod, hogy a gyereked fogékony lenne az állatokkal való együttélésre, és nem csak hirtelen fellángolás, ajándékozd meg őt ezzel az élménnyel!

2. Türelmet

El kellett fogadnom, hogy ha mondok valamit a kutyámnak, kakil rá magasról. Aztán ismét elmondom, és ugyanaz történik. Meg kellett szoknom, hogy türelemmel és szeretettel tudom elérni nála, hogy hallgasson rám. Úgy érzem, hogy ez az emberek között sincs másképp. Sokkal szívesebben hallgatunk annak a szavára, aki szeretettel, tisztelettel fordul felénk. 

Jó dolog kutyásokkal beszélgetni, kapcsolatot építeni. Valahogy tökéletesen átjön ez a türelem. Talán az is hozzájárul ehhez, hogy a stresszt a kutyával való mindennapi séta képes levezetni. A jó benne, hogy nem lehet elsumákolni. Ha menni kell, bizony menni kell. És ez mindenkinek jót tesz.

3. Következetességet

Fura módon a szüleim amellett, hogy nagyon szerették a kutyáinkat, nem igazán tanították őket semmire. A kutyáknak minden meg volt engedve, és gyakorlatilag ők uralták a házat. Nekem ez annyira nem tetszett, még gyerekként sem. Ezért, mikor már kicsit nagyobb lettem elhatároztam, hogy teszek egy próbát. Elkezdtem kitiltani őket a szobámból, és azt sem hagytam, hogy a frissen felmosott padlót összejárják. Helyette megtanítottam nekik, hogy akkor sem léphetnek be a szobámba, ha nyitva van az ajtó, még ha én ott sem vagyok. Teszteltem őket jó sokáig. Persze jöttek volna ők, de én nem engedtem semmilyen körülmények között. Még akkor sem, amikor mind a három ott tolongott az ajtómban a küszöbön egyik lábról a másikra állva, és irtózatosan aranyosak voltak. Szem előtt tartottam a célom, és meg is tanulták, pedig már egyik sem volt kölyökkutya.

Most újra küzdök a kiskutyánkkal, aki bő egy hete érkezett hozzánk.

4. Tűrőképességet

Elképesztő, hogy az állatok mi mindent eltűrnek olyannak, akit szeretnek. Mivel nekem volt a családban a legnagyobb türelmem kutyát fésülni, ezért én voltam felelős az összefilcesedett szőrcsomók eltávolításáért is. Kezeim között bármit eltűrtek, és erre szükség is volt, mivel a csimbókok általában a legérzékenyebb pontjaikon keletkeztek.

Egy napsütéses vasárnap délután azonban az apám eldöntötte, hogy erre ő is képes. Barna kutyánk füle mögül egy perc alatt kivágta a filces szőrt. Az moccanás nélkül tűrte, pedig sajnos nem csak a szőrt vágta ki, hanem gyakorlatilag megskalpolta a kutyát. Már nagyobb voltam ekkor. Nagyon kiakadtam, azonnal rohantam a kutyával az állatorvoshoz.

Ez a tapasztalat óvatosságra int. Nem kell mindent eltűrnünk. Van az a pont, amikor ez az alázatosság hátrány.

5. Kitartást

Az állataimtól sajátítottam el, hogy mennyire fontos a kitartás az életben. Pár hónapja megkérdeztem barátaimat, hogy mi az a három tulajdonság, ami egyből eszükbe jut rólam. Valahogy a kitartás szinte mindenki válaszai között volt. Hogy honnan szedtem ezt? A kutyáimtól.
Kitti kutya úgy mászta meg a két méteres drótkerítést, mintha komoly kiképzést kapott volna. Nem. Kitti hosszú heteken át gyakorolta a műveletet, és a másik kutya készségesen asszisztált hozzá. Tudom, hiszen mindig lestem az ablakból. Folyamatosan nehezítettük neki a pályát, hiába. Pár nap, és a kutya kint volt a kennelből a kertben, ahonnan szerencsére már nem kívánkozott el.

6. Gondoskodást

Megtanultam gondoskodni egy lényről, aki teljes egészében kiszolgáltatott. Mindig szerettem volna, ha boldog, egészséges, és vidáman közeledik hozzám. Megtanultam az állatgondozás minden csínját-bínját, ami az akkori lehetőségekhez mérten elérhető volt.

Kiváló példa volt előttem: Kitti vemhes lett, pedig figyeltünk rá. Szerencsére nem más, mint a kankutyánk, Bubu volt a kiválasztottja. Vártuk az ellést. Én ekkor kilenc-tíz év körül lehettem. Anyám mindent előkészített neki a kamrában. Oda is szoktattuk kicsit. Mikor eljött a nagy nap augusztusban, nyári vakációmat töltöttem otthon a kutyákkal. A szülők dolgoztak. Kitti nyugtalan lett, mászkált fel s alá. Egyszer csak a kanapén landolt. Azonnal zavartam le onnan. Le is ugrott, lógott belőle az első poronty. Ugyanazon lendülettel fel a fotelra. Aztán a másikra. Ekkor feladtam. Kitti szépen letisztogatta mind a tíz kiskutyát megszületésük után azonnal. ...a fotelban. Én őriztem őket, hiszen túl sok mindent nem tehettem. A szülés után kihordtuk az almot az eredeti helyre, és Kitti követett minket. Ez lett az otthonuk, ahol a kutya makulátlan rendben tartott mindent, anyám meg végigfertőtlenítette az ülőgarnitúrát, és gyakorlatilag az egész házat.

7. Hogy nem érdemes játszani a mártírt, főleg ha van segítség

Bubu kutyánk is kivette a részét a gyereknevelésből. Mire a kiskutyák négy hetesek lettek, Kitti borzasztóan elfáradt. Bubu mindig szeretett volna neki segíteni, de Kitti nem engedte, morgott rá. Aztán végül egyszer kiengedte hozzá a kiskutyákat a kertbe. Bubu végtelenül boldog volt, és kétségbeesett. Hogy miért volt kétségbeesett? Mert a tíz kiskutya tízfelé rohant. Bubu félretette vízi vadász génjeit, és átment pásztorkutyába. Rohangált körbe-körbe, terelgette az almot egy helyre. Sikerrel is járt, és ez idő alatt Kitti tudott pihenni és nyugodtan enni.

Nőkre jellemző leginkább ez a mártírkodás és a nem delegálás, mert a másik úgy sem tudja olyan jól megcsinálni, mint te. Jó, akkor ezt most felejtsd el, és kezdj el bízni a párod képességeiben!

Ha szeretnéd követni a kiskutyánk, Kókusz kalandjait, itt tudod bejelölni a Facebook oldalát, és itt az Instát.

Tetszett a cikk? Küldd tovább, hátha egy barátod is szívesen elolvasná!

 A posztban látható képeket én készítettem, és az https://unsplash.com-ról szedtem: Levi Saunders