A kínai Csengcsou arról híres, hogy ott készül minden második iPhone készülék. Ebben a Kína legszegényebb vidékén, Henanban található 9,5 millió lakosú városban van a híres-hírhedt Foxconn gyár.

Az iPhone-oket gyártó, 350 ezer embert foglalkoztató Foxconn felépített egy 32 km hosszú komplexumot. Akár napi 500 ezer telefon is készülhet itt (ez percenként 350 darab…). 

A Foxconn egyébként Kína legtöbb embert foglalkoztató magáncége. Gyakorlatilag a gyár indulása óta vádolják őket munkahelyi bántalmazással, rossz munkakörülményekkel és a hibát vétő munkások durva megbüntetésével. A mélypont 2010-11-ben jött el, amikor hatalmas öngyilkossági hullám volt az alkalmazottak között, azóta sok változás történt.

A dolgozók 10-12 emeletes munkásszállókon laknak. A Business Insider szerzői egy napot töltöttek a városban. Szerintük olyan a gyárváros, mint bármelyik ipari park. 

Fák mindenhol, őrök és biztonsági szolgálat minden sarkon, az árnyékban pedig éppen szünetüket töltő dolgozók pihennek. A gyár 2010-ben épült tartományi támogatással, a mai napig adótámogatást és szubvenciókat kapnak, utat építenek, segítik az energiaellátást és bónuszt fizetnek nekik, hogy itt tartsák a gyárat Henanban. 

A kormány még az alkalmazottak felvételében is segít nekik. A közeli falvakban, városokban kvótákat szabnak ki, hogy hány embernek kell a gyárban dolgoznia. 16 éves diákokat is dolgoztatnak iskolai gyakorlatként, gyakran túlóráztatják őket, ami illegális a kínai törvények szerint. 

Egy dolgozó jellemző napirendje 

A szerzők által készített interjúk, beszélgetések alapján kirajzolódott egy dolgozó átlagos munkanapja. 

Ébredés 6.30-kor. Munkába indulás 7 órakor. Reggeli és munkakezdés 8 órakor. Egy órás ebédszünet a menzán, vagy a közeli étkezdékben, ahol jobb az étel. A műszak 5 órakor végződik, de ha van túlóra, a legtöbben 8-ig, 10-ig is maradnak. A műszak végén vacsora, videójátékok 10-11 óráig, aztán alvás. Az éjszakai műszakban dolgozók ennek tükörképet csinálják. 

A munka nagyon monoton. Egy, az LCD-képernyőkkel foglalkozó munkás nagyjából 1700 telefont fényesít ki egy nap alatt, vagyis percenként 3-at napi 12 órában. 

Van olyan munkafázis, ahol egy telefonnal akár egy percet is kell egy munkásnak foglalkoznia, az ő kezén 600-700 telefon megy át egy nap. Nem durván megterhelő, de nagyon unalmas és repetitív ez a munka az elmondásuk szerint. 

„Az alkalmazottak ezt mondogatják: aki nincs benn, az munkát akar itt, aki benn van, az fel akar mondani.” 

Vállalkozó szellem 

A legtöbben 18 és 25 év között vannak, férfiak és nők kb. egyenlő arányban. A gyár volt munkásai közül sokan kezdenek itt vállalkozásba, például éttermet nyitnak. 

Liu és férje is így tettek, övék az egyik legnagyobb étterem az ipari parkban. „Mindent főzünk, ami olcsó és jóllakatja a munkásokat” - mondta Liu. Minden megtakarításukat felhasználták az étterem megnyitásához. 

A gyermekük Liu szüleivel él a közeli városban, heti egyszer látják, vasárnap, amikor a gyár zárva van. Akik messzebb laknak, csak kétszer egy évben találkoznak a családjukkal a két nagy, nemzeti ünnepen. 

Liu és férje napirendje így néz ki: reggel a műszak előtt nyitnak és reggelit szolgálnak fel a nappali műszakosoknak. Az ebédeltetés 1 óráig lemegy, kitakarítanak és alszanak pár órát. 7-kor újranyitnak az esti műszaknak és a vacsorázni kívánóknak. Éjszakánként 3-4 órát alszanak csak. 

Liu szerint a monoton, gyári munka egyszerűbb, mint a vállalkozás, mert nem kell közben gondolkozni, az ember csak megkapja a fizetését. Mivel most nem a nyári csúcsidő van, mikor az új telefonokat gyártják az őszi debütálásra, sokkal kevesebben dolgoznak a gyárban és így a vállalkozások fele kényszerült bezárni. 

Liuék eddig 6 teljesállású alkalmazottal dolgoztak, most már elég 2 is. Ez eléggé aggasztja őt. De ha be kell majd zárniuk, akkor csak tovább állnak és keresnek egy másik helyet, mondja. 

Miért szeretnek itt dolgozni mégis? 

A fizetések nagyon alacsonyak, a kormány nem is adóztatja meg őket, de még mindig magasabbak, mint egyéb képzetlen munkaerőket alkalmazó gyárakban. A munkások azért szeretnek mégis itt dolgozni, mert lehetőség van a túlórára. 

Akik jobban szeretnének keresni, azok akár 14 órás munkanapokat is lenyomnak. A kezdőfizetés 300 dollár, a 45 napos próbaidő után 390-500 dollárra is felmehet. Akik az éjszakai műszakban dolgoznak, azok 785 dollárt is kereshetnek, ha eleget túlóráznak. 

Élet a munka után 

A műszak végén benépesül a szellemváros. A közeli falvak lakói portékáikat árulják, megtelnek az éttermek, a sörözők, a mozik. Nyáron, a főszezonban alig lehet mozijegyet venni, annyian vannak. 

Egyszerű élet ez. Nyolcan alszanak egy szobában a munkásszállón, havi 25 dollárért, ha internetet is szeretnének az még havi 3 dollár. Aki megengedheti magának az inkább szobát bérel 65 dollárért, de elég kevesen engedhetik meg ezt a luxust maguknak. Egy étkezésre a menzán 1 dollárt kell számolni, az éttermekben 1,30-3,15 dollárért lehet enni. 

Chen, az egyik dolgozó így zárta le a beszélgetést: „Nem tudom, mennyi ideig leszek még itt. Egy nap lehet, hogy jön egy jobb lehetőség. Ha így lesz, élek majd vele!”