A legutóbbi adatok szerint 4,5 millió 35 és 54 év közötti japán él a szüleivel, ami pillanatokon belül nagyon komoly társadalmi katasztrófával fenyeget a távol-keleti országban.

A jelenségre először két évtizede figyeltek fel a demográfusok, mára viszont a dolog aggasztó méreteket öltött. Ezek az emberek ugyanis szinte teljesen a szüleiktől függenek. 

A fő problémát nem is az jelenti, hogy ne tudnák ellátni magukat (bár egyes esetekben ez is előfordulhat), sokkal inkább az, hogy általában sem nyugdíj-megtakarításuk, sem félretett pénzük sincs – egyikre sem volt szükségük, hiszen anyuci és apuci ellátta őket. 

Márpedig az idő kegyetlenül múlik, a szülők egyszer nem lesznek többé, akkor pedig ezeknek az embereknek az ellátása, eltartása elképesztő terhet fog róni az egyébként is túlterhelt japán jóléti rendszerre – figyelmeztetnek szakértők. 

Az „élethosszig szinglik” száma már 2015-ben is rekordokat döntött, és az ebben a hónapban megjelent legfrissebb adatok szerint az ötvenes éveikben járók közül minden negyedik férfi (!) és minden hetedik nő egyedülálló. 

Ha ez nem lenne elég, a szüleivel élő középkorú japánok ötöde a szülei nyugdíjától függ, azaz amikor a szülők elhunynak, ezek az emberek normális bevétel nélkül találják magukat. 

A japánok legendásan alacsony házasodási kedvét a munkaerőpiac sem segíti, hiszen a részmunkaidős, rosszul fizetett, vagy szerződéses munkák teszik ki a piac 40 százalékát, ami a duplája a nyolcvanas évek arányának. 

A ma szingliként élő középkorúak egy részének egykor jól fizető munkája volt, de valahol félrecsúszott a karrierjük (például betegség, vagy a munkahelyük átszervezése miatt), és már nem tudtak visszatérni. 

„Ha egyszer az ember letér a karrier útjáról, nagyon nehéz viszakapaszkodni” – jellemezte a helyzetet a Reuters brit hírügynökségnek Hirotoshi Moriyama, egy, a középkorúak munkához jutását segítő non-profit szervezet tagja.

A jövő különösen azoknak fest elég rosszul, akik nem csak a szüleikkel élnek, de nem is nagyon járnak el otthonról. A japánul hikikomorinak nevezett magányosok régebben jellemzően fiatalok voltak, de az idő felettük sem múlik el nyomtalanul, ma már rengeteg a középkorú közöttük. 

Fuminobu Ohashi is közéjük tartozott, manapság segítő csoportokban dolgozik, mi több, tavaly maga is indított egyet olyan idős szülőknek, akiket aggaszt gyermekük jövője. 

„A fő kérdés az, mihez kezdenek majd a szüleik halálát követően. Ez az egész egy csendesen ketyegő időzített bomba” – vélekedett.