Sok érdekeset tudhat apu és anyu. De nagyapóék mindenképpen. Az összes többire ott a MasterCard. Illetve az internet, ami olcsóbb, és többet is tud az ősöknél. Arról, hogy ma mi történik Magyarországon, valószínűleg az ifjak tudnak többet, de az öregek tudják jobban felmérni a következményeit. Össze kéne rakni a kettőt.

A munkásmozgalom egykor arról szólt, hogy a munkások mozgolódtak, nem hagyta őket nyugodni, hogy ha a dolgok a szokott kerékvágásban mennek tovább, akkor vagy éhen-, vagy frontondöglenek. Persze ez a munkások jó részének nem is jutott eszébe, mert hát az apjuk is fölnevelte őket és nem gondolták, hogy ők nem fogják tudni ugyanúgy felnevelni a maguk gyerekeit, az élet egyszerűen ilyen, küzdelmes, nehéz, és nincs ellene mit tenni, főleg, ha a hőbörgő szakszervezetiseket hetente verték el a rendőrök, miközben a modern gépkocsikkal jártak és az urakkal trafikáltak, nektek, fiataloknak nem hiszem hogy sokat mond a Bethlen-Peyer paktum, amelyben Peyer Károly a parlamenti képviseletért cserébe lemondott arról, hogy a szocdem pártot a közalkalmazottakkal erősítse, pedig az volt az alkalmazotti rétegnek az a fele, amelyik elég iskolázott volt ahhoz, hogy egy jó pártszervezési irányvonal mellett meg is értse az ipari-feudális tőke és az alávetett osztályok közötti ellentétek feloldhatatlanságát, s hogy ezen lehet változtatni.

A ma észforgatói, akik a 90-es évekből itt maradtak, s akiknek cikkeit máig leközlik a lapok, évek óta csak azon rugóznak, hogy egyes disznóságokkal milyen egyéb disznóságokat akar a Fidesz a közérdeklődés homlokteréből eltüntetni,ezek a véleményformáló emberek máig nem jöttek rá, hogy a Fidesz egyetlen disznóságáról sem akarja elterelni a figyelmet, pláne nem egy másikkal, hanem a Fidesz egyszerűen így működik, az egyiket csinálja menetrendszerűen a másik után, s tisztesség ne essék szólván, tojik rá, ki mit gondol róla, mert hát alig valaki gondol ezekről valamit, hiszen a nép többsége nem is értesül róluk, illetve amikor igen, rögtön a szükséges és a nép szellemi képességeire szabott magyarázattal együtt kapja meg a hírt.

Hogy kinyírják a CEU-t? Igen, kinyírják. Hiszen a többi egyetemet már rég kinyírták, és az egyetemisták, az oktatók úgy tettek, mint akik nem is veszik észre, legjobb esetben abban a naiv hitben fogadták el az egymást követő szárnynyirbálásokat, hogy majd tárgyalnak a Fidesszel, és megoldják, hogy még van hova hátrálni, van még olyan fontos dolog, amit így meg lehet védeni, amit csak így lehet megvédeni, bár Napoleon másképp gondolta, igaz, ő nem volt az a kimondott tanszéki puhapöcs.

Most némi mozgolódás látszik, az ifjúságnál elszakadt a cérna, én a magam részéről egészen meglepetten néztem, hogy azok a srácok is, akik nem a CEU-ra járnak, elkezdtek kiabálni, úgy látszik, a hazai oktatási rendszer annyira még nem satnyult el, hogy már ne legyenek képesek a CEU ügyét a maguk intézményei jövőjére rávetíteni, brávó. Nos, ebbe a kántálós, Oktogon-foglalós helyzetbe csapott bele a következő két üggyel a Fidesz, az egyik a középiskolák kinyírása, a másik a Munka Törvénykönyvének módosítása, amely szerint mostantól ha a tőkésnek olyan kedve támad, akkor heti hat napra emeli a munkaidőt, és ezt a hatodik napot még csak ki se kell fizesse.

Hol állunk? Ott, hogy a minisztériumokból, Fidesz irodákból és a kormánytagokból az egekig csapnak a lángok? Hogy hatszázezer közalkalmazott és félmillió diák üvölti az égre az igazságtalanság felett érzett dühét, s nem követeli, hanem eléri az embertelen és nemzetgyilkos párt eltakarítását a Föld színéről? Hát nem. Nem, mert ennek a hatszázezernek a kilencven százaléka nem is tud a dologról, a nagyvállalatok munkásai pláne nem tudnak róla, mert a szakszervezeti vezetőik inkább a hatalom mellett állnak, az egymás ellenzékei pártok pedig a jó Peyeri hagyományok szellemében fontosabbnak tartják a parlamenti helyeiket, mint a tömegek érdekeinek képviseletét.

Mennek jó fiatalok az utcára, tart – izé..., remélem még tart – a buliforradalom, szóval gyerekek, én azt mondanám, hogy el kellene kezdeni beszélgetni apuval, anyuval, aztán jó kis szórólapokat, brossúrákat készíteni, odaadni nekik, hogy ugyan osszák már ki a melóhelyen, a következő tüntetésre elhívni a szülőket, szomszédokat, és a végén nem hazamenni, hanem felborítani az egész szarosvödröt. De ez apu és anyu nélkül nem fog menni, srácok, most komolyan: gondoljatok bele az eddigi 21 évetekbe, mi és mikor is ment nélkülük?