Ha a legrövidebb választ akarjuk adni, akkor egy olyan népet, amely 100%-ig becsicskult. Ha hosszabban kívánnák kifejteni és egy kicsit szofisztikáltabban, hogy még a Google fordító is értelmezni tudja a (az oroszból lenyúlt csicska szóval ugyanis nem tud mit kezdeni), akkor a Fidesz és maga Orbán Viktor olyan népet kíván akar maga alá, amely kritikátlanul és gondolkodás nélkül megszavazza azokat, akik bizonyíthatóan szétlopják a feje fölül az országot. És igen, mára már megfordult a kocka – hazánk nem az a demokrácia, ahol a megválasztott politikusok szolgálják a népüket (cserébe fizetést és társadalmi megbecsülést kapnak), hanem a nép szolgálja a politikusokat leginkább annak az adónak a befizetésével, amely későbbiekben lenyúlásra kerül. Aki pedig nem a Fideszre szavaz, az jobb, ha ott döglik meg, ahol van, mert odafent a kutya sem fogja emberi lény számba venni és örülhet, ha nem hazaárulózzák le.
Hogy ez mennyire így van, vidéki polgármesterünk (nép által választva, nép által fizetve ugyebár) sommáson össze is foglalta:
„A Fidesz nyer, mert azzal azért tisztában vagytok, hogy nyer, és ha nem fideszes lesz a képviselőnk, akkor bizony szopni fogunk. Lóf…t fognak adni olyan területre, ahol nem fideszes a képviselő. Az az igazság, hogy én sem adnék. Ahol nem ránk szavaznak, mert az úgyis kiderül, ott megnézhetik magukat” (Putnok polgármestere, Tamás Barnabás)
Röviden: aki nem a Fideszre szavaz, az a saját befizetett adójának visszaosztásából egy fillért sem érdemel, sőt az uniós forrásokból sem, pedig azt sem a fideszesek gazdagítására szánná Brüsszel eredetileg, hanem az ország felemelésére. Mert a magyar politikus nem a népet szolgálja, azt a népet, amelyet elviekben megillet a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság meg a választás joga, hanem Önmagát és azt a pártot, amely elérte, hogy országunk lassan már az Unió legkorruptabb országa legyen, és borítékolható, lesz még rosszabb is. Mert az út kikövezve és ha valami csoda nem történik, bizony lejjebb süllyedünk még a jelenlegi 66. helynél, az tuti, hiszen mi változik? Semmi, hiszen a Fidesz deklarált gazdaságpolitikája a korrupció és az új nemzeti burzsoázia feltőkésítése sem állhat meg pár ezermilliárd lenyúlása után. Aki rászokott a lopásra, az lopni is fog, ha hagyják neki, a tigris sem veti le csíkjait, ahogy a kutyából sem lesz szalonna. Abban persze megoszlanak a vélemények, hogy kinek köszönhető ez a csodás helyezés, a Fidesz és Orbán Viktor szerint Sorosnak, míg mindenki más szerint a Fidesznek és magának Orbán Viktornak meg az orbánizmusnak. És ha hihetünk a 2009-es Orbán Viktor szavainak, akkor bizony ő maga a legnagyobb vétkes a dolgok ilyetén alakulásában, hiszen ő nem tesz az ég adta világon semmit a korrupció visszaszorítása és gazdaságunk „normális” irányba állítása érdekében:
„A Transparency International jelentésében azt olvastam, hogy Magyarország minden évben elveszít kettőszáz milliárd forintot a közbeszerzések körül uralkodó korrupció miatt. A nyugdíjasok zsebében való kotorászás, a közalkalmazottak fizetésének befagyasztása helyett tehát először azokat a döntéseket kellene meghozni, amelyekkel a korrupciót vissza lehet szorítani.”
nyilatkozta annak idején Orbán Viktor, igaz, akkor még nem az ő kezében volt a kiskamra kulcsa és nem építette ki azt a maffiaállamot sem, amely intézményesítette az akkor még az általa oly látványosan megvetett korrupciót. És az országunk akkor még „csak” a szégyenletes 47. helyen tanyázott, nem pedig a mostani béka-mélységben.
Orbán Viktor és baráti körének tehát elemi érdeke, hogy tovább folytathassa az orbáni utat (azaz még korruptabb legyen országunk, ők pedig még gazdagabbak), így az is, hogy a becsicskult nép ezt továbbra is lehetővé tegye. Az ellenzék felszalámizása lassan az 1947-es kommunista módszereket idézi, ahogy a választási törvény biztosította lejtős pálya is (körzetek direkt fideszesre átrajzolása, egyfordulós országgyűlési választások, a határainkon túliak szavazati joga, stb.) és bár az előkészített választási csalások már csak a D-dayre várnak (erről részletesen itt meg itt), azért a kormánypárt újbóli kétharmada még nincs a zsebben. A megoldás? Kinek a pap (húsosfazék közelében hely biztosítása, adókedvezmények, stb.), kinek a papné (megfélemlítés, becsicskulva tartás), mindenki annyit kap, amennyit ér. A módosék további adókedvezményeket, a felső tízezer kontraszelekciót (gimnáziumi keretszámok, felsőoktatás további karcsúsítása, szegregáció, stb.), a csórók meg azt, hogy még addig sem emelkedhetnek, mint eddig, szeretettel várják őket közmunkásnak meg szalag mellé.
És mivel akarja a Fidesz meggyőzni a szavazótáborát? Hát nem a kidolgozott választási programjukkal az már tuti, hanem a legegyszerűbb, legpopulistább utat választva minden normális emberi érzelmet (jólétre, normális életszínvonalra vágyás, stb.)kiiktatva rettegésre késztetik a rettegésre hajlamos szavazókat. Például azzal, ha nem a Fidesz nyer, akkor majd a Soros-terv részeként bogarakat, tücsköket meg rovarokat kell enniük, meg a Soros-féle embertípus (homo sorosensus) kitenyésztése elkezdődik, még a spájzban is migránsok lesznek (bizonyíték: panelházak közé photoshoppolt gyülevész népség) és vége az etnikai homogenitásunknak. Ráadásul ott vannak a történelmi-kulturális hagyományok, amelyek szerint a magyar köznép évtizedekig lehet csicska az őt „megvédő” autokrata vezetővel az élén, az univerzum ezt észre sem veszi.
Néha azonban a szolga is jobb belátásra tér és fellázad – ha csak azt követeli, ami neki jár, már akkor is kiszavazza a gátlástalan tolvajokat és egy másik politikai bagázs mellett teszi le a garast. Olyan mellett, amely reményei szerint kevesebbet lop és végre hagyja élni békességben, nem pedig rettegésre és gyűlölködésre buzdítja. És talán még arra is lenne esély, hogy visszaforduljunk a lejtőn és legalább oda visszakapaszkodjunk, ahol az átlagmagyar által olyan nagyon megvetett Románia és Szlovákia van.
