Kiket kedvel kormánypártunk? Azokat, akik rá szavaznak. És kik szavaznak rá? Akik megeszik a folyamatosan sulykolt kormánypárti propagandát (és még véletlenül sem nyílik ki a bicska a zsebében, bármekkora ordenáré hazugságot is lát-hall). És nem véletlen van rá még az adófizetők pénzéből finanszírozott minisztérium is politikailag soha, maximum csak hazugságvizsgálaton megbukó főnökkel.

Kormánypártunk számára a minisztérium működésének legkívánatosabb végeredménye az, hogy az agymosás sikeres legyen és az istenadta nép fülét-farkát hátracsapva rohanjon a szavazófülkébe beikszelni azokat a fiatal demokratákat, akik már nem is fiatalok és nem is demokraták. De miért is keresnénk csomót a kákán, a lényeg, hogy ők büszkén vállalják, még mindig fiatalok és demokratát.

A sikeres tömeges agymosáshoz elengedhetetlenül fontos a hírcsatornák feletti szinte totális uralom megszerzése (kipipálva), az ellenzék választók számára pozitív megnyilatkozásainak sajtóból kiszorítása (kipipálva), illetve a közbeszéd tematizálása (kipipálva). És milyen témákkal kívánják elérni a kétharmadot-négyötödöt-kilenctizedet? Elsősorban olyan propagandával, amely

• az előítéletekre alapoz (még véletlenül se kelljen gondolkodnia az állampolgároknak),
• a célzott csoportokat megerősíti abban, hogy ők az ászok,
• és tudatosítja-megerősíti a célzott csoportokat abban, hogy kit kell utálni, ki ellen kell vért-verítéket és az adófizetők pénzét nem sajnálva harcolni.

Ha hihetünk az előítéletekkel kapcsolatos kutatásoknak és annak, amit nap mint nap látunk, akkor a kormányunk szerint az átlagmagyar (tehát akiből a legtöbb van, és akik áldásukat adhatják a pénztalicskázás következő ki tudja hány éves ciklusára), az aki

• utálja a demokráciát és a politikai korrektséget,
• az előítéleteire apellálva folyamatosan el lehet terelni a figyelmét olyan ügyekről, mint a korrupció, a fél ország ellopása, a hatalommal visszaélés és a tömeges kivándorlás hatása,
• mélykeresztény, vagy legalábbis szeretne mindenáron annak látszani,
• mélymagyar, vagy legalábbis szeretne annak látszani (de azért ne várjuk tőle, hogy Petőfit meg Aranyt idézzen, netalán akár egy könyvtárba is betegye a lábát)
• konzervatív és igen szomorú amiatt, hogy a Horthy-korszak családi modellje nem a legdivatosabb és a családon belüli erőszak legitimsége sem a régi már,
• nem tud mit kezdeni az alapvető demokratikus értékekkel, nem érti azokat és fogalma sincs, mit jelentene számára ezek hiánya (szólás- és sajtószabadság, vallásszabadság, stb.)
• konformista,
• szélsőségesen homofób (lásd Vona és Gyurcsány összehozása, szexuális irányultsággal kapcsolatos pletykák terjesztése, stb.) és nem utolsó sorban
• azt is hajlamos elhinni, amit személyes tapasztalatai nem igazolnak (szuperül működik a posta és biztos csak ő nem kapta meg időben az Erzsébetét, az egészségügy is világszínvonalú, bár vele mindig kiszúrnak az ingyenélő orvosok, stb.), csak nyomni kell az agymosást,
• utál mindenki mást, aki nem olyan, mint ő (menekült, hajléktalan, piréz, román, civilek, stb.) és ennek minden egyes alkalommal hangot is ad. Sőt menetel is érte, ha hívja az ura és annak utasítására bármikor bárkit képes felvenni az utálat-listájára.

Ez eddig rendben is lenne, ha nem tartanánk attól, hogy kormánypártunk ezer évre akarja bebiztosítani magát és leszármazottjait – azaz a jelenlegi agymosás-dömping nem fog véget érni 2018 tavaszán, hanem időtlen időkig elhúzódik, azaz újabb és újabb generációkat kell bevonni a jól szervezett agymosásba. Letűnt korokból már tudjuk, a tartós erőszakos szemléletváltoztatás alapja az oktatás (lásd úttörő, KISZ, ifjúgárda, stb.), amelynek célja olyan alanyokat előállítani, akik fogékonyak a kormánypárt demagóg dumájára.

Tehát mire készítsen fel az iskola? A legújabb kutatásokból már tudjuk, mindenki előítéletes függetlenül attól, mennyire iskolázott vagy milyen társadalmi osztályból származik. A másik utálata és az önigazolás társadalmi pozíciótól független, ám az, hogy mit utálunk, illetve milyen előítéleteket teszünk magunkévá, az már attól függ, mennyire vagyunk buták vagy okosak.

Az okosok leginkább olyan konzervatív, konvencionális csoportokkal szemben mutatnak ellenérzéseket, mint a keresztények (különösen a fundamentalisták, netalán mélykeresztények), illetve nem igazán szimpatizálnak olyan csoportokkal, amelyekbe tartozás választás kérdése, például a hadsereg, egyéb militáns szervezetek, gárdák, stb.

A buta emberek előítéletei mások – ők leginkább azokat utálják, akik liberálisok, nem konvencionális csoportok tagjai (melegek, leszbikusok, ateisták, civilek, zöldek) és azokat, akik nem saját döntésük alapján tartoznak egy csoportba, például bőrszín („feketék”, „sárgák”) vagy származás („migránsok”, „románok”, stb.) alapján.

Ha hihetünk Brandt és Crawford kutatásainak, akkor könnyen arra a következtetésre juthatunk, egyrészt a kormánypártunk szempontjából a legideálisabb állampolgár és egyben választó az, aki buta, mint a főd (különben nem úgy tematizálnák a közbeszédet és nem olyan pletykákat terjesztenének, mint amit), az új generációk esetében pedig mindent elkövetnek, hogy elődeik nyomdokába lépjenek, azaz ugyanúgy buták legyenek, mint a főd. És nem kell összeesküvés-elméletet kreálnunk azért, hogy megmagyarázzuk, miért vontak ki annyi pénzt az oktatásból, miért szerepel egyre rosszabbul a magyar gyerek a PISA-teszten, miért olyanok a tankönyvek, amilyenek és nem utolsó sorban miért nem várhatunk a közeljövőben pozitív változást oktatásunk színvonalában.

Különben hogy lehetne tíz év múlva is egy politikussal szemben a legnagyobb lejárató adu az, hogy buzi? És igen, ha a kormány egy kicsit is okosabbnak gondolná a magyar átlagpolgárt, más témák uralnák a közbeszédet, például hogyan kerülhet egy pingpongkészlet harmincnyolcezerbe, netalán miért kell az adófizetők pénzét felelőtlen urizálásra költeni és valójában mit kompenzál a milliárdok elherdálása „dolgozószobára”.

  Amennyiben tetszett, várunk most induló Facebook-csoportunkban!