Azzal, hogy május 30-án a román Alkotmánybíróság a korrupcióellenes főügyész visszahívására kötelezte Iohannis államfőt, keresztülhúzta az elnök politikailag is értelmezhető igyekezetét a korrupcióellenes ügyészség (DNA) autonómiájának és cselekvőképességének megőrzésére. Egy korábbi esetben Iohannisnak sikerült visszautasítania az igazságügyi miniszter javaslatát egy, a Legfőbb Bírói Tanács által kiadott tanácsadói vélemény alapján, amely kimondta, hogy a főügyész elleni vádak nem elég megalapozottak a lemondatásához. Bianca Selejan-Guțan a Verfassungsblogon megjelent cikke alapján összefoglaljuk, hogyan alakult ki mégis alkotmányos patthelyzet a korrupciós ügyészség vezetője körül.
(a fotó forrása: krónika.ro)
A főügyész visszahívásának ügye újabb felvonás a román korrupcióellenes harc politikai drámájának. Tavaly a kormány olyan változtatásokat javasolt a korrupcióellenes törvénykezésben és a bírói függetlenséget illetően, melyeket élesen kritizált az Európai Bizottság, az Európai Tanács illetve a civil társadalom is. Most személyesen a korrupcióellenes főügyész van a célkeresztben, aki az elnökkel együtt hangos kritikusa volt a kormány reformjainak. A korrupcióellenes főügyészt, Laura Codruța Kövesit már korábban is támadta a kormánypárti média, illetve az intézményen belül is nyomás alatt tartották. Az igazságügyi miniszter már korábban panaszt tett ellene, majd egy alkotmányos jogvita miatt bepanaszolta az Alkotmánybíróságnál, mivel Kövesi nem tanúskodott személyesen egy eseti parlamenti bizottság előtt, amely egy politikai ügyet vizsgált. Az ügy politikai töltöttsége, illetve egy alkotmánybírósági döntés miatt, amely kimondta, hogy nem idézhető be egy ilyen bizottság elé [1], a főügyész akkor csak egy írásos nyilatkozatot küldött. A politikai vizsgálatok, melyekben az igazságszolgáltatás tagjait tanúskodásra kötelezik, könnyen a függetlenségük és pártatlanságuk ellen irányuló nyomásként értelmezhetőek. Akkor az Alkotmánybíróság elismerte az összeférhetetlenséget.
A román Alkotmánybíróság egy 2003-as Alkotmánymódosítás óta dönthet különböző hatóságok közötti jogvitákban [2]. Az új jogkört az indokolta, hogy ez konszolidálhatja az alkotmányos demokráciát, biztosítva, hogy egy független döntéshozó szerv - az Alkotmánybíróság - korrigálja a lehetséges visszaéléseket alkotmányos szervek között. A valóságban az Alkotmánybíróság azonban nem tudott egy koherens joggyakorlatot kialakítani és sokak szerint az elmúlt két évben politikai fegyverré alakították át a kormány ellenfelei - az elnök és a bíróságok - ellen. Az évek során az Alkotmánybíróság csak hozzávetőleg két tucat döntést hozott hasonló ügyekben. A korai joggyakorlatban az AB a meglehetősen laza “alkotmányos természetű jogvita” kifejezést így értelmezte: “jogszabályok, vagy konkrét intézkedések amely során egy vagy több hatóság olyan jogköröket tekint magáénak, amelyek az Alkotmány szerint máshoz tartoznának, vagy más hatóságok akadályoztatása a jogkörei gyakorlásában.” [3]
Az Alkotmánybíróság később teljesen kiterjesztette a jogkörét és kijelentette, hogy nem csak a kompetencia alapú problémákat vizsgálja majd, hanem “bárminemű alkotmányos jellegű konfliktust a hatóságok között” [4], emellett ezen konfliktusok jellegét is úgy definiálta, mint amelyek “közvetlenül az Alkotmányban megalapozottak” [5]. Ezt az igen széleskörű jogkört maga az Alkotmány teszi lehetővé, amely nem mondja ki, hogy az Alkotmánybíróság csak kompetenciaalapú ügyeket vizsgálhat, mint ahogy más országok, például Magyarország, Ausztria, Belgium esetén. Sokféle ügyben kellett döntést hoznia az AB-nak, a hatóságok, melyeknek joga volt bíróság elé vinniük a vitáikat, ezt ki is használták. Többek között az elnök, a kormány, a Parlament két házának elnökei és a Legfelsőbb Bírói Tanács is így járt el. [6]
Bár az Alkotmánybíróság egyértelműen magának vindikálta a kiterjesztett jogkört bármiféle konfliktus fölött, amely az Alkotmányban van megalapozva, legyen az kompetenciaalapú vagy nem, nem állapította meg egyértelműen a saját szerepét ezek feloldásában. Ezáltal egy "oszcilláló" esetjog jött létre olyan ügyek miatt, ahol az Alkotmánybíróság elismerte a konfliktus létezését, viszont semmilyen megoldást nem adott a résztvevő hatóságoknak, illetve olyan esetek miatt, melyek során a bíróság adott egy általános iránymutatást, viszont a konkrét lépést már az érintett hatóságoknak kellett megszabnia. A legutóbbi döntéssel az Alkotmánybíróság utasította a román elnököt, hogy kiadjon egy rendeletet egy, az igazságszolgáltatást érintő ügyben, azaz egy rendeletet amely lemondatja a korrupcióellenes főügyészt. Erre az elnököt az Alkotmány nem kötelezi.
A konkrét döntés jelenleg csak sajtóközlemények alapján rekonstruálható. 2018 február 23-án az igazságügyi miniszter egy sajtóértekezleten a korrupcióellenes főügyész lemondatását javasolta, az Alkotmány 132-es cikkelye által rá ruházott, az ügyészekre vonatkozó jogkörére hivatkozva. A bírói szervezetekről szóló törvény 51-es cikkelye felhatalmazza a minisztert, hogy egy főügyész menesztését javasolja. A javaslat ezután a Legfelsőbb Bírói Tanácshoz kerül véleményezésre, a végső döntés pedig - ugyanezen jogszabály szerint - az elnöké. Az elnöké a döntés a főügyészek kinevezése során is, lévén Románia hazánkkal ellentétben félelnöki rendszer, ahol az elnöknek a kormányéhoz fogható, erős jogkörei vannak.
Esetünkben az igazságügyi miniszter javaslata a Bírói Tanácsnak volt címezve és szokatlan módon élő adásban közvetítették a javaslattal kapcsolatos meghallgatásokat. Február 27-én a Tanács közzétette a véleményét: a javaslatot megalapozó állítások elégtelenek a főügyész menesztéséhez, emiatt ellenzik azt. Április 16-án az elnök kijelentette, hogy ezen okok miatt nem meneszti Kövesit a főügyészi pozíciójából. Döntését a Legfelsőbb Bírói Tanács javaslata és a miniszter javaslatában lévő, állítólag félreértett jogi dokumentumokra alapozta. Az elnök döntése után az igazságügyi miniszter panaszt tett az Alkotmánybíróságnál a helyzetből adódó alkotmányos jellegű jogvita miatt. Május 30-án megszületett a döntés, amelyben amellett, hogy elismerik a konfliktust, felszólítják az elnököt Kövesi menesztésére.
A döntésben két hiba is van Selejan-Guțan szerint. Értelmezése szerint nincs igazi alkotmányos jogvita a két fél között, másrészt pedig az Alkotmánybíróságnak nincs beleszólása, hogy az elnök milyen elnöki rendeletet hozzon. A konfliktusnak az elnök és a kormány között kellett volna létrejönnie, mivel a kormánytól származik a panasz. Ugyanakkor a kormánynak, mint intézménynek nincs kinevezési vagy menesztési jogköre a főügyészekkel kapcsolatban. Az igazságügyi miniszter a lehetőséget, hogy ilyen javaslatot tegyen, egy jogszabály alapján birtokolja, tehát a jogkör nem az Alkotmányból származik. Másrészt, az elnök döntéshozatali jogköre a főügyészek lemondatásáról szintén egy jogszabályból származik. Jelen esetben mindkét fél kimerítette a jogi kompetenciáját, ezáltal alkotmányos konfliktus csak a kompetenciájukból adódóan merülhet fel. Az Alkotmánybíróság szervezeti és működési szabályzata szerint a testület csak ezekben az alkotmányos vitákban járhat el, az ezekből fakadó konkrét rendelkezéseket nem változtathatja meg. Az Alkotmánybíróságnak értelemszerűen nem is lehet joga ahhoz, hogy egy politikai hatalom döntésének (egy részét) meghatározza. Ahogy a hatalommegosztás miatt az AB nem kötelezheti a Parlamentet, hogy elfogadjon egy adott jogi megoldást, az államfőt sem kötelezhetik, hogy kiadjon egy rendeletet egy adott tartalommal, mivel mind a kettő jelentős demokratikus legitimációval rendelkező, választott intézmény.
A döntés ellentmond az AB korábbi, az elnök jogkörével kapcsolatos joggyakorlatának is. 2005-ben az AB határozottan kimondta, hogy “ha a román Elnöknek nincs joga ahhoz, hogy megvizsgálja és értékelje a Legfelsőbb Bírói Tanács javaslatait a bírói és ügyészi vezető pozíciókra, vagy nincs joga ahhoz, hogy ezeket legalább egyszer visszautasítsa, az Alkotmány szerint a Elnök szerepe értelmetlenné válna”. Ez különösen fontos abban az esetben, ha a visszahívási javaslat egy minisztertől jön és a Bírói Tanács ezzel ellentétes véleményt fogalmaz meg. Jelen döntésével - érvel Selejan-Guțan - az AB értelmetlenné tette az elnök alkotmányos szerepét, mindemellett teljességgel figyelmen kívül hagyja a Bírói Tanács hivatalát is egy olyan ügyben, amely határozottan a bíróságokra tartozik. A vita egyértelműen mutatja, hogy egy AB többség (6 a 3-hoz) milyen könnyen használható politikai fegyverként, figyelmen kívül hagyva saját joggyakorlatát és a szélesebben értelmezett alkotmányos felülvizsgálat alapelvét. Továbbá, az új szerepfelfogás teljesen átalakíthatja a román fél-prezidenciális rendszert egy "hibrid" parlamentális rendszerré (közvetlenül választott elnök, de formálisabb szereppel). A potenciális precedens, illetve ehhez hasonló jövőbeni döntések az elnök jogkörének teljes kiüresítéséhez vezethet, ha az elnök konfliktusba kerül az AB-t irányító politikai erőkkel. Az ilyen mértékű politikai beavatkozás pedig a cikk szerint elfogadhatatlan egy Alkotmánybíróságtól, amelyre az Alkotmány illetve a jogállam védelmezőjeként tekintünk egy alkotmányos demokráciában.
Az eredeti cikket Bianca Selejan Gutan (a Nagyszebeni Egyetem professzora) írta az alkotmányjoggal foglalkozó, angol és német nyelvű Verfassungsblogon.
[1] RCC, 80/2014-es döntés, amely kimondta, hogy közjogi személyek, kivéve azok, amelyeket az Alkotmány 111-es cikkelye megnevez (pl. a Kormány, és a közigazgatásban résztvevők) parlamenti bizottságok előtti tanúskodásra kötelezése ellentétes az ilyen bizottságok szerepével és céljával és implicit módon a Parlament alkotmányos szerepével, valamint a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvével is.
[2] részletek: Bianca Selejan Gutan , The Constitution of Romania. A Contextual Analysis, Oxford, Hart Publishing, 2016, p. 179.
[3] RCC, döntés 53/2005
[4] RCC, döntés 270/2008
[5] RCC, döntés 901/2009
[6] A Legfelsőbb Bírói Tanács bírói önkormányzat, az Alkotmány által létrehozva a bírói függetlenségért felel, kiemelkedő szerepet játszva a bírók és ügyészek karrierjének alakulásában.
Az elnök, Iohannis a döntés után úgy döntött, kivár és referendumot helyezett kilátásba, a kormányzó szociáldemokraták több százezres tüntetéssel igyekeztek rá nyomást helyezni. Az ügy Iohannis számára politikai szempontból igen kényes: újraválasztási esélyeit is meghatározhatja, hogyan viszonyul a döntéshez. Ha aláírja Kövesi leváltását, támogatói táborának percepciójában ez visszalépést jelentene a korrupcióellenes harcban. Kövesi mandátuma a DNA élén egy év múlva amúgy is lejárna, kérdés, érdemes-e megkockáztatni egy elhúzódó alkotmányos válságot - miközben látni kell, hogy sokak számára Kövesi személye összefonódott a korrupció elleni érdemi fellépéssel.
Ha a kormány az Alkotmánybírósággal együtt felülkerekedik, azzal egy olyan helyzet állna elő, amiben mondvacsinált okokból bármikor félreállíthatják a kényelmetlen főügyészt, aki így kétszer is meggondolná, hogy bűnvádi eljárást indítson a szociáldemokrata párt prominensei ellen. További nehézség, hogy sem az alkotmány, sem törvények nem szabályozzák, hogy milyen határidőn belül kellene aláírnia az elnöknek a főügyész leváltásáról szóló rendeletet. Több kormánypárti politikus azonban már most kilátásba helyezte Iohannis felfüggesztését. Kérdés, van-e harmadik út az elnök előtt az alkotmányosságot kockáztató időhúzás és a saját intézményét veszélyeztető lemondatás között.
Címkék: külföld románia alkotmánybíróság ügyészség
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
-
Vajon a következő válságot is tompítani tudják majd az önkormányzatok? - Régiós kitekintés
-
Ilyen a részvételi demokrácia a magyarországnyi lakosú Mexikóvárosban
-
Pert nyertünk a Honvédség Travel ellen! Ezt tudtuk meg a miniszterelnök kormánygépes útjairól
-
Közeledik a várva-várt büntetőeljárási reform: Növekszik a nyomás a bíróságokon
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
