Ha a gyerek, élettárs, testvér vagy szülő tartósan beteg lesz és folyamatos ápolásra szorul, akkor a legtöbb esetben valamelyik családtagra hárul a feladat, hogy a hét hét napján, minden nap, egész nap figyeljen a családtagra. Az esetek döntő részében egyébként a nőkre: anyára, leányra de akár a menyre is. Ők hatalmas áldozatokat hoznak, sokszor a saját életüket, munkájukat, hivatásukat is kénytelenek föladni azért, hogy egy szerettüknek segítsenek. Az ő munkájuk most egyáltalán nincsen elismerve, sőt, többségükben, a gondozott családtagjukkal együtt, súlyos szegénységbe süllyednek. Ezért az Együtt azonnal megemelné az ápolási díjat, az ápolást foglalkoztatotti jogviszonyként ismerné el, és más formákban is több segítséget nyújtana a rászorulóknak. Nem hagyhatjuk magukra azokat, akiket ápolnak, de azokat sem, akik ápolnak.
Ma azok a családtagok, akik az ápolást végzik semmilyen megbecsülést nem kapnak. Az állami segítség még az éhenhaláshoz is kevés. Aki beteg, fogyatékossággal élő családtagját ápolja, az alapesetben havi 32.600 forintot kap. Aki önellátásra teljesen képtelen személyt gondoz 24 órában, az is csak 58.600 forintra jogosult. Egy ilyen helyzetben viszont a beteget gondozó személy sem tud munkát vállalni, sőt, legtöbb esetben még az otthonát sem tudja elhagyni, hiszen a beteget nem hagyhatja egyedül, a közlekedés pedig sok esetben szinte megoldhatatlan feladat. A kormány magára hagyott több tízezer embert, több tízezer családot! Így egy betegség, baleset vagy öregség miatt sokszor az egész család szegénységbe süllyed.
Az ápolási díj összegét azonnal meg kell emelni, a minimálbérhez igazítva, hiszen akik ápolnak, azok munkát végeznek! Olyan munkát, amelyet szakképzett ápolók más esetben állami intézményekben látnak el. Így, ha valaki a szüleit vagy gyermekét ápolja, akkor valójában az állam feladatát végzi.
Ezt a munkát valódi munkaviszonyként kell elismerni. Azaz a nyugdíj, táppénz és egyéb jogosultságok számításakor figyelembe kell venni. Aki otthoni ápolást végez, több évre, nem egyszer évtizedre kiesik a munkaerőpiacról, így egész életében hátrányba fog kerülni, csak azért, mert a lehető legtöbbet akarta megadni szeretteinek. Ahogy a nevelőszülők is foglalkoztatási jogviszonyban vannak, így az ápolást végzőkre is ki lehetne alakítani a megfelelő feltételeket.
Az időseknek vagy fogyatékkal élőknek sokszor nem kell folyamatos támogatás, de időnként szükségük lenne valakinek a segítségére. Az önellátásra képtelen beteget ápoló rokonok számára is nagy könnyebbséget jelentene, ha néha valaki felváltaná a családtagot, akár csak néhány órára. Ha Magyarországon végre kifejlesztenénk egy országos segítő hálózatot, akkor a házi segítő szolgálat érdemi javulást jelentene az életszínvonalukban. Aki idős, nehezen mozog, neki már az is nagy segítség, ha csak hetente egyszer valaki segít a bevásárlásban vagy a takarításban, és így nem kényszerül idősek otthonába, hanem tovább élhet megszokott otthonában. Aki pedig folyamatos ápolást igényel, ott nemcsak az ápolt, de az ápoló számára is sokat jelentene, ha néhány órára házhoz jönne a segítség, az ápolást végző családtag pedig kimozdulhatna otthonából. Egy ilyen rendszer kialakítása pedig inkább akarat, mint pénz kérdése.
Az Együtt tavaly szeptemberben mutatta be választási programját, ahol, többek között, ezek a javaslatok is szerepelnek. Közel ötszáz választási ígéretünket itt olvashatjátok a szabad és igazságos Magyarországról. Orbán Viktor leváltása után ilyen országot építünk.
