Még régebben teljesen véletlenül belefutottam egy stresszel kapcsolatos TED-előadásba, amit egy pszichológus, Kelly McGonigal tartott. Az előadás letaglózott, és tudtam, hogy el kell olvasnom McGonigal A stressz napos oldala című könyvét, hiszen egy meglepő tézist közöl: a stressz nem öl, nem pusztít és nem dönt nyomorba. A stresszről való negatív gondolkodás teszi azt.
Mindig is szkeptikus voltam a nevetséges pozitív gondolkodás elméletekkel kapcsolatban. Emberi tragédiákra (komoly betegség, terrorizmus, bántalmazás, stb) nem szabad azt mondani, hogy az illető azért kapta az adott borzalmat, mert a negatív gondolkodásával bevonzotta azt. Ez egyfelől tényleg nevetséges, másfelől komoly empátiahiányt feltételez. Ugyanakkor mint pánikbeteg, tisztában vagyok az elme és a gondolat erejével, ráadásul a placebo is bizonyított tudományos tény. Úgyhogy kellő fenntartással, de kíváncsian vettem kezembe a könyvet.
McGonigal tudós, ebből adódóan több különböző pszichológiai kutatást ismertet velünk, aminek én örültem, mivel nem csak légből kapott teóriákra épít, hanem valódi számok és kutatómunka vannak az elmélete mögött. A kiinduló problémát az alábbi tény jelentette: Azok az emberek, akik károsnak tartották az életükben jelen lévő stresszt, nagyobb eséllyel (43% százalék) haltak meg, mint azok az emberek, akik kevés stresszt éltek meg, de ami a legmeglepőbb; még azok is sokkal egészségesebben élnek, akik bár sok stresszt tapasztaltak az életükben, de azt nem fogták fel rossz dolognak.
Az első néhány fejezet után nem folytattam a könyv olvasását, hanem saját magamon teszteltem az olvasottakat. Mi történik, ha egy kellően stresszes helyzet (állásinterjú) során nem rossz dolognak fogom fel a stresszt? Az volt életem első állásinterjúja, és bár próbáltam felkészülni, ez egy új helyzet volt a számomra. Be kellett mutatkoznom, el kellett mondanom, miért én vagyok a legjobb arra a pozícióra, aztán jött néhány szituációs gyakorlat, amely során csak a kreativitásomat és a hidegvéremet használhattam. Míg utaztam a metrón az állásinterjúra az alábbi mondatot mantráztam magamban: lehet, hogy magas a pulzusom és görcsben van a gyomrom, de az adrenalin és a stresszreakció segít abban, hogy én legyek a legkirályabb jelölt valaha."
És igen, megkaptam az állást, de ami a legérdekesebb: az egész stresszel járó interjút egy jó bulinak fogtam fel. Nem volt kellemetlen, a kihívás inkább épített, és utána meg akartam váltani a világot. Az állásinterjúra sikerült átállítanom a gondolkodásmódomat, és ezáltal a stresszt üzemanyagként használtam fel. Ettől fogva már nagy lelkesedéssel folytattam a könyv olvasását, amely a tudományos kísérletek ismertetése után gyakorlati feladatokat ad az olvasónak, amelyek segítségével könnyen átállítható a stresszel kapcsolatos gondolkodásmód.
Ti blokkoltatok már le stresszes helyzetben? Hogyan éltétek azt meg? Írjátok meg nekem kommentben! :)
Illetve: elindítottam egy zárkörű FB-csoportot. a Tanuljunk együtt nevűt.! Ezt a csoportot azért hoztam létre, hogy segítsük és motiváljuk egymást a tanulásban. Itt nyugodtan lehet "nyavalyogni" a sok-sok tanulnivalóról, illetve annak nehézségéről. Lehet segítséget kérni egymástól, legyen szó matematikáról, bölcseletről vagy bármi egyébről. Ne féljetek kiadni magatokból a tanulás miatti stresszt és feszültséget sem. Remélem, minél többen csatlakoztok, mert szeretnék közelebb kerülni hozzátok és szeretném, ha kialakulna egy jó blogos közösség. Csatlakozz!
Kövess itt is!