A Volvo Ocean Race az újonc szemével - Marie Riou
2018.04.26. 10:00
Öt részes sorozatunkban olyanok mesélnek a világ egyik legkeményebb vitorlás versenyéről, akik először vesznek részt rajta. Marie harminchat éves, 2012-ben, a londoni Olimpián hatodik helyen végzett női párosversenyzésben (Claire Leroy és Elodie Bertrand társaként), majd Nacra 17-re váltott, de ott eddig nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerették volna...
Párjával, Billy Bessonnal uralták az osztályt, abszolút esélyesek voltak a győzelemre Rióban, 2016-ban, csakhogy Billy háta megsérült: a futamok közötti időben sokszor lehetett kerekesszékben látni. Azóta szerencsére teljesen felépült, a kettős célja a sikeres szereplés Tokióban.
Rio után kellett a levegőváltozás, és ez a verseny ezt megadta. 2017 márciusában kezdődtek meg a Dongfeng vízi edzései, és úgy érzem, jó sikerült a felkészülésünk, amibe a saját fejlődésemet is beleértem. Nem sok közöm volt eddig a nyílt tengeri versenyzéshez, rengeteget tanultam, mostanra* magabiztosan végzem a dolgom. Azt tudtam, hogy a két déli-óceáni szakasz kemény lesz, utólag az is kijelenthető, hogy nem cáfoltak rá a hírnevükre.
Remek a verseny, a legnagyszerűbb pillanat az volt, amikor elértük a Horn-fokot. Onnan még elég sokáig tartott, mire befutottunk, de én elértem egy fontos és menő mérföldkövet. A legrosszabb természetesen John Fisher elvesztésének híre, akkor eluralkodott rajtunk a szomorúság. Vitorlás szempontból a jéghatás menti halzolások sorától voltam ki, amikor Fokvárosból mentünk Melbourne-be.
Kishajós világból a VOR-ra érkezve a létszámban látom a legnagyobb változást: komplett csapat dolgozik a fedélzeten, több mindenkire kell figyelni. Ennek köszönhetően nyitottabbá válik az ember. Az biztos, hogy amit itt tanulok, az a jövőben segítségemre lesz - függetlenül a hajóosztálytól és a verseny típusától.
Az elmúlt két évben rengeteget erősödtem, a csörlőzéshez és a vitorlák cipeléséhez kell az izom. Mindeközben pedig szerencsére nem sérültem meg. Még a hosszú szakaszokon sem veszítettem a súlyomból, hála a megfelelő táplálkozásnak. Ettől még persze élmény kikötni, és végre nem szárított kaján élni. Igyekszem mindenhol a helyi specialitásokat előnyben részesíteni, itt Brazíliában például a feijado-t próbáltam ki. És természetesen a caipirinha-t.
Amikor ez a regatta véget ér Hágában, lesz három-négy hét szabadságom, aztán július utolsó hetében megkezdjük az edzéseket Billy-vel. Talán el tudunk indulni szeptemberben az olimpiai tesztversenyen, de ez egyelőre nem biztos. Kezdetnek pont elég lesz újra megtanulni a Nacra 17-est, pláne, hogy most már teljes a foil rendszere.
Még egy VOR? Nem hiszem. Ez volt az első, egyben ez lesz az utolsó is. Ha felkérés érkezik, egy-két szakaszt bevállalok, de még egyszer nem teszem be a lábam a Déli-óceánra.
A sorozatban korábban:
*az interjú a hetedik szakasz után, a pihenőidőben készült, Itajaí-ban.
Kövess bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter-oldalunk is…
fotók: Jeremie Lecaudey; Martin Keruzore (2-4) / Volvo Ocean Race
forrás: yachtsandyachting.co.uk
Szerző: isail
Szólj hozzá!
Címkék: vitorlázás Volvo Ocean Race Dongfeng Race Team Marie Riou Jeremie Lecaudey Martin Keruzore
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.